2019. április 24. Címlapra!






Feliratkozás a hírlevélre:

Budapest - Irisz Webcam

Közel, de tizennégyezer kilométerre
MagyarOnline.net/ Ferencz Zsuzsanna
2003. november 27.





- Megnyerted a MON Mit jelent magyarnak lenni? elnevezésű pályázatát, argentínai magyarságodról szólva. Sok idézetet használtál mind a pályamunkában, mind pedig az interjú elkészítésekor. Néhány ezek közül:

„Testvér - mondja az acélpillanat,
Tudom: gyengének lenni nem szabad.
Tudom: a mi törvényünk állani:
Mi vagyunk a vezeték várai.
Az ismeretlen Igét hordja vállunk:
Bennünket ideállítottak. Állunk." (Sík Sándor)

„Végzem, mit az idő rám mér,
Végzem, ha kell százszorozva!
Hinni kell csak, s feljutunk mi,
Fel a fényes csillagokba!" (Kányádi Sándor)

„… a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozom megrontása, csúffátevése, elárulása és kisemmizése ellen" (Déry Tibor).

Segítenek-e a megmaradásban az idézetek?

- Természetesen. Azt fogalmazzák meg, amit mi naponta gondolunk, érzünk. De nemcsak az idézetek segítenek, hanem az irodalom, a történelem, a zene, a népművészet és az akarás is. Az, hogy meg akarunk maradni magyarnak, utódainkban is.

- Családodban te a harmadik nemzedéket jelented az argentínai magyar vonalban, a pályamunkádból kiderül, hogy négy tizenéves gyermeked - Zsuzsi, András, Richárd és Márton - szintén beszélnek magyarul, s büszkék a magyarságukra. Az, hogy ez sikerült nektek, nyilván hatalmas munkát jelentett, sok időt, energiát, érzelmi beruházást, talán életcélt. Nem félsz tőle, hogy majdani unokáid spanyolul szólnak hozzád? Hány argentínai nemzedék érezheti azt: a gyökerei Magyarországon vannak?

- Ez a mindenkori szülőktől, sőt olykor a nagyszülőktől függ. Nekünk és szüleinknek szerencsénk volt, hogy sikerült Argentínában is magyar házastársat találnunk. De ismerek sok vegyes családot, ahol a gyermekek jól beszélnek magyarul. Viszont az sem biztosíték, ha az ember magyar házastársat talál. Sajnos, erre is van eset. Tudom, bekövetkezhet, hogy a gyermekeink nem magyar házastársat választanak, sőt nagy rá az esély. De nem félek, szembenézek a valósággal. Jó lenne, ha magyar származású férjet, feleséget találnának maguknak, mert könnyebb lenne egymást megérteni, egymás érdeklődési körét elfogadni, de ez nem kötelező. Azzal kell házasodni, akit szeret az ember. Mi pedig nagy kitartással, erőfeszítéssel azon leszünk, hogy a nyelv, a magyarságtudat ne vesszen el majd az unokában. Ismertem olyan családot, ahol az apa nem engedte, hogy a lánya „idegennel" járjon, ami odavezetett, hogy elromlott a kettőjük viszonya, s a lánya persze nem magyarhoz ment feleségül.

Itt még arról is szólnom kellene, hogy az argentínai magyarok nagyon ragaszkodnak a magyarságukhoz, s kiépült valamiféle intézményrendszer is, református templom (ahol presbiter vagyok), ötvenéves hétvégi magyar iskola (a Zrínyi Ifjúsági Kör névre hallgat), cserkészet. Itt Buenos Airesben kb. négyezer magyar él, de lehet, hogy sokkal több. Nem problémás magyarnak megmaradni, mivel az argentinek felnéznek az idegenekre, főleg az európaiakra, és nagyra becsülik az európai kultúrákat. Nekem mindig mintha ajándék lett volna-lenne a magyarságom. Tehát nem olyan a helyzet, mint mondjuk, Erdélyben. Nekem sose sikerült eljutnom Erdélybe, de a szüleim sokat meséltek arról, hogy milyen nehéz ott a magyaroknak. Sajnálom, hogy ennyire kemény az életük, és gyakran mondom, mennyivel könnyebb itt nekünk Argentínában, ahol befogadtak bennünket, ahol ápolhattuk a magyarságot kedvünk szerint. Bár néha ilyen kényelmes körülmények között hamarabb beolvad az ember, és szép lassan elvész a magyar nyelv. Nagyon szeretnék eljutni Erdélybe, annál is inkább, mivel apai nagyapám családja erdélyi, kisbaconi. Mi Benedek Elek rokonai vagyunk. Nagyon sok könyve ott sorakozik a könyvespolcunkon, az összes meséskönyv, az irodalmi levelezése, az Édes anyaföldem, és mások. Nálunk valóságos Benedek Elek - kultusz van a családban. A könyvei jól érzik magukat a lakásunkban, mert az is magyaros. A nappaliban a párnahuzatok magyarmintásak, a falon csomó magyarországi látkép, Budapest, Hollókő, több alföldi falu, vannak herendi tányérjaim is, magyar szőttes, és kedvenc művésznőm (Kovács Margit) képei, magyaros függöny. Rengeteg könyvünk van, meg kell mondanom, kilencven százalékuk magyar. A tányérjaink, csészéink is magyarmintásak, egy brazíliai magyar család készítette-festette őket. Szerintem nagyon szép a lakásunk.

- A pályamunkádban írtál ugyan pár szót az életedről, de szeretném, ha most kiegészítenéd ezeket.

- Tehát: Buenos Airesben születtem, harmincvalahány évvel ezelőtt. A szüleim gyermekként kerültek volt Argentínába, a második világháború után. Mindketten itt nőttek fel. Mindkét családban, vagyis mindkétági nagyszüleimnél, magyarul folyt az élet odahaza. Ezt a hagyományt a szüleim is követték összeházasodásuk után. Mind gyermekkorukban, mind pedig felnőttként nagyon sok erőt és időt fordítottak a cserkészmozgalomra, később én is cserkészkedtem, s a későbbi férjem is, aki Brazíliában töltötte gyermekkorát és fiatalságának egy részét. Visszatérve a szüleimre: édesapám hosszú időn át a Kinizsi Pál fiúcserkészcsapat parancsnoka volt, majd második kerületi parancsnok lett. Édesanyám két évtizedig a Magyar Külföldi Cserkész Szövetség tanfelügyelőjeként dolgozott, magam és a későbbi férjem - Dani, vagyis Lajtaváry Endre (akinek a szülei szintén nagyon fiatalon kerültek el Magyarországról) - cserkészvezető tanfolyamot végeztünk, és mindmáig foglalkozunk a cserkészmozgalommal. Én tisztitáborban dolgoztam, majd rajtvezető lettem, kiképzőtiszt. Mindezt azért mondtam el, hogy kitűnjék, milyen erős a cserkészhagyomány a családban. A gyermekeink szintén bekapcsolódtak a cserkészmozgalomba. Felmérhetetlen, hogy a cserkészet ennyit tesz a magyarságtudat, az anyanyelv fentmaradásáért.

Édesapám villamossági mérnök volt, sajnos elég fiatalon elhunyt. Édesanyám angol-magyar szakos tanár jelenleg is. Sőt szerintem ő a magyar kolónia magyarul legszebben beszélő tagja. A mai napig is tanít a Zrínyi Ifjúsági Körben, szombatonként. Vagyis kollegák vagyunk.

Különben jómagam négyéves koromtól jártam a Zrínyi Körbe, német iskolát végeztem, de letettem a három (német, argentin, magyar) érettségit, aztán műépítészeti-városrendezési egyetemre jártam. De nagyon keveset dolgoztam a szakmában. 1991-ben végeztem az egyetemet, akkor már négyéves volt a lányom, és megszülettek az ikreim is, András és Richárd, hát nem sikerült volna lediplomáznom, ha nem ad erőt a Jóisten, és ha nem segített volna a férjem és az édesanyám. Aztán olyan munkákat vállaltam, amiket otthon is el tudtam végezni (tervezés, rajz, perspektívák), éjszaka dolgoztam, nappal mama voltam, ezt sajnos nem bírtam sokáig. Egyre jobban belemerültem a nyelvek világába, hozzáláttam a nyelvtanításhoz, nagyon szeretem. Idegenvezetéssel is foglalkozom. Szintén nagyon kellemes munka, magyarokat vezetek, jó a hangulat, összehasonlítjuk Buenos Airest Budapesttel, elbeszélgetünk.

Hogy kik a tanítványaim?

A hétvégi iskolában gyermekeket tanítok, a magyarul már beszélő kilencéveseket (ők kilencen vannak) nyelvtanra és helyesírásra oktatom, a nagyobbak magyar történelmet tanulnak. Ideértve természetesen Erdély, a Délvidék, a Felvidék történelmét is. Már említettem, hogy az iskola ötvenéves. Most is jár oda hatvan tanuló, a nagyon nehéz gazdasági helyzet ellenére.

Emellett sok magántanítványom is létezik, akik idegen nyelvként sajátítják el a magyart. Magyar az édesapjuk, vagy a nagyapjuk, és most meg akarnak tanulni magyarul. Olyan tanítványom is van, akinek magyar a férje vagy a felesége, de olyan is, aki azért akarja megtanulni a nyelvet, mert hallotta, hogy nagyon szép és érdekes. Minden korosztályt tanítok. Rettenetesen szeretem, amikor az a valaki, aki nulláról kezdte a nyelvtanulást, egyszer csak megszólal magyarul. Nagyon nagy öröm.

- Tavaly megnyertél egy pályázatot, amelyet a budapesti Balassi Bálint Intézet szervezett külföldön magyart tanítók számára. Részt vettél az ottani konferencián is, ez jelentette a harmadik magyarországi utadat. Erről így írsz a MON-pályamunkádban: "Nagy élmény volt, ismét ott lenni, támogatást, segítséget, lelkesedést kapni igazi magyar szakértőktől, akik felnéznek ránk, és elismerik a munkánkat, akik éreztetik velünk, hogy érdemes, van értelme és szükséges megőriznünk magyarságunkat." Úgy tudom, tankönyvírásra is adtad a fejedet.

- Igen, készül, készül, de sajnos még nem készült el. Hatalmas munka.

- A férjed járt már Magyarországon?

- Még nem. De tökéletesen beszél magyarul. Olykor ő is foglalkozik idegenvezetéssel, s a magyarok nemigen akarják elhinni, hogy sose járt odahaza, s második generációhoz tartozik.

- Tudnál-e Magyarországon élni?

- Igen, tudnék. Argentína a szülőföldem. De magyar vagyok.Gondoljunk Illyés Gyula szavaira, melyek szerint az anyanyelv maga a nép. Fekete Gyula szerint pedig az anyanyelv szülőföld is. Tehát úgy is fogalmazhatok, hogy szülőföldem a magyar nyelv. Az anyanyelvemtől nem vagyok tizennégyezer kilométerre, mint Magyarországtól. Visszatérve a kérdésedre: igen, tudnék Magyarországon élni, nagyon megszerettem az eddigi három látogatásom alatt, és ugye, a bátyám, aki nagyon szeretek, „hazaköltözött". Ott él sok unokatestvérem is, akikkel kiváló a kapcsolatom. Nem csupán az ország miatt, hanem az emberi kapcsolatok miatt is tudnék ott élni. De Argentínát is nagyon szeretem, nagyon jó ország, minden hibája mellett. És ne feledjük el, hogy nagyszüleimnek megadta a lehetőséget, hogy újra kezdjék az életet. Most gazdaságilag rossz a helyzet, de az argentin nép meleg szívű és kedves. Itt nőttem fel, Magyarországon biztos sok minden hiányozna, amit itt megszoktam, és talán észre sem veszem. Azt is tudom, hogy Magyarországon sok csalódással találkoznék, mert én csak elképzelem az én Magyarországomat, s a távolság mindent megszépít. Mégis kipróbálnám, ha úgy adódna. Én mindig büszke voltam a magyarságomra, a nyelvünkre, történelmünkre, kultúránkra, de talán akkor voltam a legbüszkébb, amikor bekövetkezett a rendszerváltás. Igen, akkor is nagyon büszke voltam, amikor ittjártában nálunk lakott Kányádi Sándor, a kiváló erdélyi költő.


Mit jelent magyarnak lenni?

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint magyar: tömegében Magyarországon élő finnugor nyelvű nép.

Én már Buenos Airesben születtem, tehát argentin vagyok? Az is, de magyar is vagyok, igen vallom, hogy MAGYAR vagyok! Még nagyszüleim jöttek el Magyarországról a ll. Világháború után. Nem azért mert jobb életet kerestek, vagy mert nem szerették eléggé hazájukat, hanem életüket és gyermekeik életét mentették a haláltól. A sors ide hozta őket a messzi Délamerikába, Argentínába. Szüleim itt nőttek fel, itt jártak iskolába, majd egyetemre és én mégis magyar vagyok, sőt gyermekeim is azok! És ezt büszkén mondom...

Tehát mit jelent magyarnak lenni? Szeretni és ápolni a mi ügyünket, ami a magyarság, a magyar nép, a magyar kultúra, a magyarok múltja, jelene és jövője. Nem muszáj Magyarországon élni ahhoz, hogy az ember magyar legyen. Bár a Szózat így hangzik: "...Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned és meghalnod kell..." Elítéli azokat, akik emigráltak? Hisz az életüket mentették! A magyarságukat mentették! Nem ítéli el, hanem áldjon vagy verjen sors keze, bármit hoz az élet, bárhol is a világon, mint magyar kell tovább élned és meghalnod. Ez szüleim munkája, az én munkám. Keményen, hangyaszorgalommal, nagy erőfeszítéssel megtartani, táplálni és ápolni magyarságunkat. Továbbadni gyermekeinknek, ismertetni, megszerettetni és becsületet szerezni a magyarságnak az itteni nép körében és általában minél tágabb körben.

Nagyon nehéz feladat, nehéz cél, mert mi egy kis egység vagyunk egy idegen országban, a beolvadás folyton fenyeget bennünket. Szükséges, hogy ismerjük, szeressük és tiszteljük annak az országnak a szokásait, problémáit, légkörét ahova a sors elődeinket sodorta és ahol mi születtünk, azért, hogy a két nép kultúráját birtokolva értelmesen tudjuk ismertetni nemzetünk értékeit, történelmi küldetését, jogos követelményeit és jelenlegi helyzetét.

A magyar nemzet amely 896 óta a Kárpátmedencében van és a történelem viharaiban hősiesen megállta a helyét és nem pusztult el (Tatárjárás, Mohács, Habsburgok, oroszok dacára) "egy ezredévi küzdelem kér éltet vagy halált", minden gyarlósága ellenére, "szánd meg Isten a magyart kit vészek hányának", feladatának érzi, hogy ez a maroknyi nép ne tűnjön el a történelem viharaiban, hanem mint a főnix madár poraiból újra feltámadjon és hirdesse tovább a világnak a magyar élni akarást, úgy mint egykor Hunyadi János, Dugonics Titusz, Zrinyi Ilona, Rákóczi Ferenc, az 56-os fiatalok tették. Mi is itt nyugaton, kell, hogy tápláljuk a magyar élni akarás lángját. És munkánkat akkor fogjuk igazán szépen elvégezni, akkor leszünk a leghasznosabb szószólói a magyarságnak, ha időt, energiát, tudást, anyagi áldozatot szánunk e célra és ha őszinte szeretettel, önzetlen odaadással végezzük szolgálatunkat, akkor vagyunk igazi magyarok!

De a magyarságért csak úgy tudunk munkát, felelősséget vállalni, ha megtartjuk anyanyelvünket, sőt nem csak megtartjuk, hanem csiszoljuk továbbra is. Valahogy úgy, ahogy Váci Mihály mondja Még nem elég című versében: "nem elég jóra vágyni / a jót akarni kell / és nem elég akarni / de tenni, tenni kell!"

Illyés Gyula azt mondta, hogy az anyanyelv maga a nép! Tehát a nyelvvel törődni semmivel se jelent kevesebbet, mint magával a néppel vagy az igazsággal törődni.

Magyarul beszélni, itt Argentínában, 14.000 km-re Magyarországtól, ez magyarnak lenni!

"... a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozom megrontása, csúffátevése, elárulása és kisemmizése ellen"- így Déri Tibor. Nekem is egyik legnagyobb földi kincsem a magyar nyelv, pedig én már Buenos Airesben születtem... de mégis... magyar vagyok!

Röviden elmesélem családom történetét:

Édesanyám 4 éves korában, édesapám 8 éves korában hagyta el Magyarországot. 14 év után egy argentin kis vidéki városban ismerkedtek meg, ahol édesanyám családja az egyetlen magyar család volt. Hála nagyszüleim magyarság öntudatának, otthon csak magyarul beszéltek. Édesapám, aki aktív cserkész volt, következö évben nem ment nyári táborba, mert esküvőre készült a vidéken megismert magyar lánnyal. Édesapám sok éven keresztül a Kinizsi Pál fiúcserkészcsapat parancsnoka volt, majd ll. Kerületi parancsnok, mindig aktívan és önzetlenül dolgozott a magyarság érdekében. Édesanyám 20 évig volt a Magyar Külföldi Cserkész Szövetség tanfelügyelője és ö is fáradhatatlanul ügyködik a mai napig.

László bátyám és magam számára gyerek korunk óta természetes volt a magyar légkör. Soha sem jelentett problémát számunkra az, hogy magyarok vagyunk-e vagy argentinok. Az iskolában büszkék voltunk arra, hogy mi vagyunk az húngarok. Hétvégén magától értetődően jártunk cserkészetre és magyar iskolába.

Bátyám 1986-ben, az egyetem elvégzése után, elindult a nagy világba szerencsét próbálni, és Magyarországon kötött ki. Magyarság érzése oda vitte öt. Akkor amikor nem volt éppen a legjobb pillanat, amikor még kommunizmus volt, ö mégis ott akart élni... mert magyarnak érezte magát... Azóta magyar felesége van, és négy gyermeke.

Én egy vezetőképző táborban a brazil őserdőben megismertem Lajtaváry Endrét, Danit, akinek szülei szintén fiatalon jöttek el Magyarországról. Ennek a segédtisztitábornak az lett a következménye, hogy másfél évre rá örök hűséget esküdtünk egymásnak. Negyedik generációs Zsuzsi, András, Richárd és Márton gyermekeink is mind beszélnek magyarul és büszkék arra, hogy magyarok!

Csak ezzel a kapacitással lehet ismerni és megszeretni a magyarságot. Ismeret és szeretet nélkül nem tudnánk a magyarságot hathatósan terjeszteni a befogadó országokon belül. Aki épp, hogy uralja a konyhanyelvet, az egyáltalán nem képes arra, hogy az ezerszínű magyar kultúrát felfogja, értékelje és továbbadja.

Három magyarországi látogatásom azért volt olyan fontos számomra mert hozzásegített ahhoz, hogy mélyebben fogjam fel mindazt, amit hallottam, láttam, tanultam, olvastam és tapasztaltam. Hirtelen minden ott volt elöttem a valóságban, nem képeslapon vagy könyvben: a vár, a Mátyás templom, az Országház, a Nemzeti Múzeum, Győr, Székesfehérvár, Esztergom, Lébény, Ják, Zsámbék, Pannonhalma, a Balaton, a Duna, a kanyargós Tisza... És minden kiírás magyarul, és mindenki csak magyarul beszélt! Olyan volt mint egy álom.

Magyarországi naplómból idézek:

"... az idegenvezető maximális árkedvezménnyel még Mártát is diákká fiatalítva, kicsit sietve végig vezetett minket az apátság idegenforgalmi látványosságain: csodálatos könyvtár, kódexek, első magyar írásbeli emlékünk, a Tihanyi alapítólevél ... Megcsodáltuk a képtárban a mindig szembeforduló fekvő Krisztust, a Mozaik Madonnát sok más régi kép között. Az építészeti szépségekben való tartós gyönyörködésre Lőwei Félix bencés atyától kaptunk engedélyt, ami egész délutáni meleg hely menedéket is jelentett nekünk. A Porta Specioza, a kerengő, a Bazilika... a fűtött hely melege, az emberek kedvessége, a ház nyugalma számunkra is a béke szigete volt. Az esti misére menet már otthonosan közlekedtünk a folyósokon s távozóban a kanyarokban hirtelen összefutva a zsolozsmára siető szerzetesekkel többeket meghökkentettünk. Egy-egy ilyen helyen összegyűjtött értéket az idö rövidsége miatt, tudásbeli hiányosságunk miatt átfogni sem tudunk. Olyannak érzem az élményeink során bennünk összegyűjtött anyagot mint egy mérműves ablakot, amelynek csak a töredékei vannak meg. A darabok szépségéböl sejlik az egész nagyszerűsége, de az egész hiányzik. S minél többet látunk, tanulunk, egyre több része áll össze a műnek, s előbb-utóbb kirajzolódik bennünk az egész..."

84-es utam mély benyomást keltett bennem. Megható érzés volt látni amit a magyar iskolában (Zrínyi Ifjúsági Kör) tanultunk, amit csak könyvben láttunk, ami olyan égtelen messzinek tűnt, mintha csak mese lenne. A moziban még Gandhi is magyarul beszélt! A színházakban milyen gyönyörűen csengett a magyar nyelv, amikor Bánffy György Széchenyi István naplójából adott elö, vagy amikor Sütő András életképeit és vallomásait elevenítette meg a Nagyenyedi fügevirágban. ...és a Csíksomlyói Passió... és milyen más az Egri Csillagokat az Egri vár Tömlöc bástyáján ülve olvasni, mint Argentinában házifeladatként, vagy Mohácsnál a csata helyszínén elszavalni azt, hogy Hősvértöl pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek... milyen nehezen ment ez a vers tanulás, s ott milyen hideg futott át a hátamon... Szigetvárnál "adj pennámnak eröt, úgy írhassak mint volt". Hirtelen mindennek volt értelme, mindent átéreztem..

Egy egy ilyen út alkalmával fogja fel az ember, hogy milyen rendkívül értékes kincseket hozott létre a magyar szellem és hogy miért küzdünk magyarságunkért külföldön.

"... a magyar nyelv remekmű, olyan kincs, mint a legnagyobb emberi szellemek alkotta alkotások... nem érveltem azzal, hogy nyelvünk muzsikája szép, szavaink lejtése kellemes, mert ezt mindenki elmondhatja - joggal- anyanyelvéről, hanem éppen nyelvünk gazdagságáról beszéltem...az, hogy megtanultok magyarul, hogy szüleitek nyelvén érintkeztek, az nem csak a szülők ragaszkodása óhazai múltjukhoz, amelyet gyermekeikben folytatni akarnak, hanem ezzel a nyelvvel műalkotássá váltok magatok is." - László Gyula

"...a nyelv olyan fiam, mint az asszony: elhervad, ha nem szeretik." - Sütö András

"Szülőföld az anyanyelv is." - Fekete Gyula

"Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük." - Kodály Zoltán.

A felsorolt idézetek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a magyar szellem nagyjai létkérdésnek tartják a magyar nyelv ápolását, gondos megőrzését. Ezt a gondolatot kell magunkban és környezetünkben tudatosítani, mert ha hagyjuk elveszni, elsatnyulni a nyelvet, minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a magyarság halálra van ítélve.

Itt Argentínában 50 éve működik egy hétvégi magyar iskola, a Zrínyi Ifjúsági Kör. Egy magyar apáca alapította 1964-ben. Minden szombat délelött van tanítás. A tanulók száma 60 ( "Az iskolában hatvanan vagyunk..."). Ez nagy szó, hiszen itten nincs utánpótlás, a nehéz és egyre romló gazdasági helyzet miatt egyre többen hagyják el az országot, egyre több a vegyes házasság és ennek következtében a beolvadás egyre nagyobb méreteket ölt. A Zrinyi Ifjúsági Kör magáévá tette Széchenyi István jelszavát: "Kiművelt emberfők által tenni nagy nemzetté a magyart", tehát tanítani magyar írást, olvasást, földrajzot, történelmet, irodalmat, ismertetni az itt született fiatalokkal elődeink kultúráját.

Én is jártam a Zrínyi Körbe 4 éves korom óta, letettem a három érettségit s most is még mindig tanítok. Öröm és jó érzés számomra, amikor a 9 éves gyerekek elszavalják azt, hogy Laci te, hallod-e,... vagy amikor felismerik a magyar betűket, szép hangsúllyal olvasnak magyarul. Vagy a 15 éveseknél milyen öröm, amikor el tudják helyezni a különböző századokba a magyar királyokat, amikor felfogják és megértik, hogy miért történt az 56-os forradalom, és hogy nem volt hiába... Nagy felelősség vállalni a magyar nyelv, magyar kultúra tanítását... ezt vállalni az magyarnak lenni! Néha nagyon nehéz, hiszen nem vagyunk profi tanárok, legtöbben mind itt születtünk, mégis komolyan végezzük munkánkat, sok szeretettel és lelkesedéssel!

Idén júliusban megnyertem egy pályázatot, amit a Balassi Bálint Intézet szervezett olyan tanárok számára, akik külföldön tanítják a magyart. Nagy élmény volt, ismét ott lenni, és támogatást, segítséget, lelkesedést kapni igazi magyar szakértőktől, akik felnéznek és elismerik munkánkat, akik éreztetik velünk, hogy érdemes, van értelme és szükséges megőrizni magyarságunkat...

A Külföldi Magyar Cserkészet is rendkívül értékes munkát végez e téren. Arra törekszik, hogy vezetői minden téren a lehető legmagasabb színvonalat érjék el, hogy szellemi és erkölcsi elitet alkossanak, mert csak így lehetnek hasznos szószólói a magyarságnak, csak így mutathatnak példát a fiatalabb nemzedéknek. Jelszava az "emberebb ember, magyarabb magyar", és a cél ezt elérni. "Alakítsátok ki saját szellemi Magyarországotokat olyan hittel, hivatástudattal, amilyennel lV. Béla a tatárjárás után újjáalapította az elpusztult országot. Tinódi Lantos Sebestyénhez hasonlóan legyetek a magyar kultúra terjesztői magyarok és nem magyarok között... Toldi Miklóst példázzátok. Győzzétek le a magyarság ellenségeit. Gyilkos szerszám helyett a szellem és a lélek fegyvereivel..." írta Bodnár Gábor, a Magyar Cserkészszövetség elhunyt ügyvezető elnöke. Az eszme, a cél világos, de a megvalósításhoz hangyaszorgalom kell, a szalmaláng leküzdése és a mindennapok kitartása. Többször felmerült bennem a kérdés: miért vállalom ezt a feladatot? Nem azért mert valaki követeli tölem, hanem azért, mert úgy érzem, hogy kötelességem és tudom, vagy legalábbis remélem, hogy így hozzájárulok a magyarság megtartásához, mert jó nekem magyarnak lenni! Mert úgy érzem, hogy ezt kell csinálni... mert büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok!

"Végzem, mit az idő rám mér,
végzem, ha kell százszorozva!
Hinni kell csak, s feljutunk mi,
Fel a fényes csillagokba!"

(Kányádi Sándor)

Buenos Aires, 2002 november 18.-a
Lajtaváryné Benedek Zsuzsi



Kapcsolódó linkek:

FÓRUM: Cikkeink kapcsán
MagyarOnline.net Pályázat - Mi vagyunk!


Kereshet név, földrajzi fogalom, foglalkozás, hobbi alapján!







· A csillagok tudósa - ápr. 11
· Közel, de tizennégyezer kilométerre - nov. 27




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó