2019. április 24. Címlapra!






Feliratkozás a hírlevélre:

Budapest - Irisz Webcam

Gulyás mexikói fűszerrel a vulkánok tövében
MagyarOnline.net/ Nyúl Renáta
2003. december 01.





Egy régi földgömböt pörgettem unalmamban, amikor megakadt a szemem egy parányi folton valahol a sötétkék, északi féltekén. Az ujjam most el is takarta a kis szigetet, ami felett eddig tétovázás nélkül siklott el. A sárga folt magányosan ült az Atlanti-óceán és a Jeges-tenger legsötétebb részéből kibukkanva, mutatóujjamra fújva magából a hideg szelet, amint képzeletemben megjelentek a filmeken látott sziklák között gőzölgő gejzírek. Kevés olyan hely a földön, ami annyi idegen dolognak ad otthont egy halandó számára, mint Izland. A Jégföld zászlajának három színe már önmagában három, emberhez alkalmazkodni nem akaró természeti csodát szimbolizál. A kék szín a tenger, a fehér a gleccser, a piros pedig a szigetet megteremtő, és örökké éberen tartó vulkánok színe.

Ez a kis sziget több, mint egy évrezede hódította meg az embert, és vonzza azóta is az őt hűségesen tisztelőket. Alig háromszázezren élnek itt, azon a bazaltra nőtt földdarabkán, ami a világon az elmúlt fél évezreden át termelődött lávának az egyharmadáért felelős. Ez a szám alig ér fel egy nyugat-európai kisváros lakosságával, és így, a jeges vizektől és szelektől körbenyaldosva azt mondhatnánk, itt "még a madár se jár." De vajon a magyar?

Izlandi magyarok egy csoportja

Nem kellett sokáig olvasgatnom, mire megtaláltam az Izlandi-Magyar Baráti Társaság honlapját, és rajta keresztül eljutottam a majd 40 magyarból álló kis közösséget irányító Maurizio Tani-ig.

Az olasz-magyar származású fiatalembert Olaszország forróságából repítette a szerelem a jeges szelekre lehelő gejzírek gőzfelhői közé.

- Azt mondtam neki, idejövök egy rövid időre, és bebizonyítom, hogy itt nem tudok élni. Ennek már több, mint két éve.

- Mi hozza még az embert Izlandra? - kérdeztem Mauriziot.

- Az első magyar csoportnak az izlandi Vörös Kereszt segített otthonra találni itt 1956-ban. - kezdett mesélni. A beszélgetésből és Maurizio írásaiból azt is megtudtam, hogy a helyi újságok kérték az izlandiakat a menekültek befogadására és a nyomtatott betűk szavai nem találtak süket fülekre. Majd hatvanan - többségükben húsz év körüliek - érkeztek Izlandra 1956 decemberében, és a Magyarországtól távoli első karácsonyukat már a szigeten ünnepelték. A lakosság a Vörös Kereszt kérésére munkát és lakhelyet biztosított a menekültek számára, akik pár hónappal kesőbb már arról nyilatkoztak a helyi újságoknak, hogy ugyan a sózott hallal nem sikerült kibékülniük és a rántott "slátur"-nál (birka véréből és májából készült puding) gyomoridegenebb ételbe még nem botlottak életük során, meg vannak elégedve az izlandi élettel és a helyi emberekben barátokra leltek.

Maurizio elmondta, hogy még 1957-ben kísérletet tettek az első izlandi magyar egyesület megalapítására. Bár ez sikertelennek bizonyult, ugyanabban az évben megszületett az első Magyar-Izlandi zsebszótár.

Az magyarok és az izlandiak között a kezdetektől jó volt a kapcsolat, ami az elmúlt évtizedek alatt a kereskedelem, az oktatás és a zenén keresztül is erősödött. A 70-80-as években néhány izlandi zenész Magyarországra utazott tanulni, ahol megismerkedtek a Kodály-módszerrel. Az ő kezdeményezésükre érkezett Izlandra több orgonát és zongorát tanító magyar a kilencvenes évek elején, hogy rajtuk keresztül a sziget kis falvaiban is gyökeret verjen a nagy zeneszerző hagyatéka.

- Nagyon meg vannak elégedve külföldi tanáraikkal az izlandiak. Ha elmegy egy magyar zenész, jön helyette egy másik.

Sok izlandi fiatal érdeklődik a debreceni nyári egyetem iránt, és a Magyar Művelődési Minisztérium által felajánlott ösztöndíjak lehetőséget adnak a Magyarországi tanulásra. A magyar nyelvre is akad érdeklődő a kis szigeten; és így olyan magyar is, aki lelkesen oktatja ezt a nehéz tudományt a helybélieknek. Maurizio külön kiemelte a már majd kétszáz kötetből álló magyar nyelvű könyvtárat is, amelyhez a tavaly Izlandra látogató Martonyi János akkori magyar külügyminiszter is hozzájárult néhány példánnyal.

Míg a zenét és a tudást könnyű szállítani, a magyar kultúra egyik legfontosabb része, az ételek csak receptként maradnak életben, ha nem állnak rendelkezésre a hozzávalók. Egy északi kis szigeten legalább olyan nehéz paprikához jutni, mint Egri Bikavérhez. Az Izlandi-Magyar Baráti Társaság összejövetelei azonban sosem maradnak olyan finomságok nelkül, mint például pogácsa vagy gulyás. Maurizio elárulta, hogy erős paprika hiányában gyakran mexikói fűszereket hívnak segítségül.

A Társaság kislétszámú ugyan, de ez az aktivitásának nem árt meg. Fennállása során lelkes közreműködést élvezett az izlandiak részéről is, sőt sokáig többségükben helybeliek irányították az egyesületet. Maurizio ideérkezésekor átvette a vezetést, friss fiatalos lendületet hozva a helyi magyarok es olaszok közösségi életébe.

- Több, mint húsz évig éltem Olaszországban, úgyhogy ez nekem most pihenés is a pergő olasz élet után. Mindig úgy van az ember vele, hogy először csak elhatározza, hogy megnézi, marad pár évig, aztán ha megszereti, ott ragad.

Maurizio Izlandon ragadt, a szó legpozitívabb értelmében. Kíváncsiskodó kérdéseimre válaszolva elmondta, hogy az izlandi kultúra sok tekintetben okozott meglepetést számára - úgy is, mint olasz és úgy is mint magyar. Kis szigetről lévén szó, Izland lakosai olyanok, mint egy nagy család. Háromszázezer ember között nehéz az ismeretlenség homályába merülnie bárkinek, és Maurizio szerint talán azért járnak autóval mindenhova a helybeliek, mert különben lépten-nyomon cserfes ismerősökbe botlanának. A család itt is, akár csak Magyarországon, vagy Olaszországban, központi szerepet tölt be az emberek életében. Itt hozzájárul az is, hogy a sziget nem bővelkedik olyan nyilvános találkozóhelyekben, mint az európai kontinens nagyvárosai, így az izlandiak otthonaikban találkoznak egymással leginkább.

Az apró földarabka viszont korántsem jelenti az egyetlen földrajzi állomást egy izlandi életében. A Jégföld emberei nyitottak a világra, és többségük nemcsak saját szemével tapasztalta meg a szigettől távoli életet, de éveket töltött külföldi országokban diákként, vagy karrierjének egyik állomásául választott más földrészeket.

A magyar nyelv köztudottan a legbonyolultabbak közé tartozik a világon, de Mauriziotól megtudtam, hogy az izlandi nyelv is igen különleges a maga módján. A kilencedik században itt letelepedő Vikingek által meghonosított izlandi nyelv alig változott az azóta eltelt több, mint egy évezred alatt. Egy mai izlandi ember könnyebben olvassa a vikingek eposzait, mint egy angol anyanyelvű Shakespeare szonnettjeit. Az elmúlt többszáz év technológiai vívmányai sem a világ más részein használt univerzális szavakkal törtek be az izlandi nyelvbe; a sziget lakói a maguk módjan nevezték el ezeket a találmányokat. Ami máshol telefon, az Izlandon "beszelő drót," és ami a legtöbb helyen televizió, az a szigeten "sugarzó kő."

Ugyan még a legidősebb Izlandon elő magyar is elismeri, hogy izlandi csak az lehet igazán, aki ott született, az Izlandi-Magyar Baráti Társaság aktív résztvevője a szigeti életnek, és a helyi magyarok generációiból barátok, társak, rokonok váltak az évek során. A Társaság által szervezett programokba rendszeresen bevonják az érdeklődő helybélieket; az idei 1956-os megemlékezés részeként példaul angol felírattal került levetítésre a Tanú című film, amelyet meghirdettek az izlandiak számára, akik közül sokan eljöttek, hogy a magyarokkal együtt szórakozzanak.

És Maurizio tele van tervekkel.

- Szeretnénk egy magyar filmfesztivált szervezni itt, Reykjavikban, valamint egy magyar történelmi kiállítást a Nemzeti Könyvtárban. Jó volna könyvet is kiadni az izlandi magyar történelemről, főként az 1956-os immigrációról, illetve az izlandi-magyar kapcsolatokról a közepkortól napjainkig. - sorolta Maurizio a közeli és távoli elképzeléseket.

- Tervezzük még a lengyelekkel, bolgárokkal, illetve más, Izlandon elő Duna-menti népekkel való összefogást, hogy így megismertessük egymással és az izlandiakkal az európai, Duna-menti országokat és azok történelmét.

Maurizio büszke a társaság eddig megvalósult terveire, külön kiemelve a könyvtárat, az ösztöndíjakat, a rendszeres találkozókat, illetve az izlandiak és a magyarok évtizedek óta fennálló kitűnő kapcsolatát.

- Fontosnak tartom, hogy ezeket a dolgokat el tudtuk érni, és hogy ha tovább tudnánk vinni, az nagyon jó lenne. Hiszen egy ilyen kis közösségen belül igen nagy dolgokat hoztunk létre. És természetesen az is fontos számomra, hogy ha majd én esetleg abbahagyom, akkor lesz, aki mindezt folytatja.

Maurizio amellett, hogy olasz nyelvet, irodalmat és történelmet oktat izlandi egyetemistáknak, egy fiatal ember energiájával irányítja a szigeten lakó magyarok közösségi életét, miközben ugyanolyan lelkesedéssel beszélt nekem olasz és magyar gyökereiről, mint új hazájának sajátosságairól, és saját kultúrájának életben tartásáról.

- Te meddig csinálod még?

- Kedv és idő kérdése. Kedvem mindig lesz. Amikor ide kerültem, ilyen messze, messze Magyarországtól, Olaszországtól, akkor nagyon jól esett a társaságon belüli aktivitás, megtartani Európával a kapcsolatot. Szinte reakció volt ez nálam, és emellett jól érzem itt magam. Ameddig ilyen jól esik, addig örömmel csinálom.

Azt pedig nemcsak az izlandi bölcsek tudják, hogy időnk mindenre van, csak szakítanunk kell rá.



Kapcsolódó linkek:

FÓRUM: Cikkeink kapcsán
FÓRUM: Magyarok, Izlandon
Izlandi-Magyar Baráti Társaság


Kereshet név, földrajzi fogalom, foglalkozás, hobbi alapján!







· Gulyás mexikói fűszerrel a vulkánok tövében - dec. 01




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó