2017. augusztus 21. Címlapra!






Feliratkozás a hírlevélre:

Budapest - Irisz Webcam

Magyarság, büszkeség, vér, nemzetiség
MagyarOnline.net/ Pompéry Judit
2005. február 17.





Vitainditó cikk. Folytatás, hozzászólás: FÓRUM - Miért fontos nekünk magyar kötődésünk

Gondolatok az (ön)definícióról

A hová és így nemzetiségi szempontból minek születünk, véletlen műve, adottság. Nem anyanyelvi, más körülmények között ragaszkodunk-e, ha igen, mennyire és meddig gyökereinkhez, ez szubjektív és különböző. Tapasztalataim szerint idegen környezetben, ahol az ember másságként éli meg saját nemzetiségét, utóbbi általában felértékelődik. Ez egyaránt igaz úgy a nyugati emigráció, mint a kárpát-medencei kisebbségi lét esetén. Valószínűleg azért, mert az identitás, a nyelv megőrzése, annak a következő generációra való továbbörökítése energiát, erőbefektetést igényel, néha harcot jelent a környezettel.

Nemzetiségem, anyanyelvem jelentős szerepet játszik életemben, fontos nekem Mások ezt úgy fejezik ki, hogy büszkék magyarságukra. Személy szerint én nem szeretem ezt a szót használni ebben az összefüggésben. Amennyiben nem nacionalizmust jelöl, akkor az én értelmezésemben a büszkeség nem más, mint erős identitás és az ahhoz való ragaszkodás. Büszkének saját egyéni vagy csoportos teljesítményre szoktunk lenni. Elődeink, egyáltalán, mások teljesítménye, ha velük valamilyen közösséget érzünk, természetesen fokozhatja identitástudatunkat. Gyökereink, mindenkori közösségünk kimagasló teljesítményeinek széleskörű ismerete erősen hozzájárul az identitástudat elmélyüléséhez. Az erre vonatkozó tudás, a részletek, a kuriózumok fokozhatják az érdeklődést, növelhetik a ragaszkodást.

Másik kedvelt idióma a vér szerinti magyarság. A vér szintén vitatható fogalom. Különösen azért, mert az elmúlt évszázad történelmi eseményei és ideológiái diszkreditálták magát a szót. De ettől függetlenül nemzetiségi értelemben is kérdéses, hisz alig akad ember, aki elmondhatja magáról, hogy a törökdúlásig, tatárjárásig, (honfoglalásig, Etelközig, ... a sor tetszés szerint folytatható) visszamenőleg igazolni tudná összes felmenőinek magyar származását. Itt most érdektelen, hogy mely definíció szerint hány generációig kellene visszamenni és hány százalékban. Mindössze arra kívánok utalni, hogy a felmenők „vér" szerinti tisztasága x nemzedék után, ha másért nem, már csak ismerethiány miatt is kérdéses.

A nemzetiség azonban nem mindig adottság, azt tanulni is lehet: Ez a beolvadás. Erre élő példa - hogy csak a magyar irodalmat nézzük - a Petrovicsból lett Petőfi, a sváb eredetű Herczeg Ferenc vagy saját dédapám, a görög bevándorló unokája, Pompéry János. Utóbbiról kicsit többet tudok, ezért az ő példáján világítom meg, mire gondolok. Összes felmenője, amerre a szem ellát, macedón volt. Mind a négy nagyszüleje abból a miskolci ú.n. görög kolóniából való, amelynek tagjai kompániákat alapítva (kereskedőtársaságok) a tokaji nemzetközi borkereskedelmet felvirágoztatták és a 18. század közepén a görög keleti ortodox (nem görög katolikus) templomokat építették. Ezek a kereskedők tagok voltak egymás társaságaiban, egymás között házasodtak, görög egyházi és kulturális életet éltek. Mindennapi tevékenységükben több generáción keresztül tipikus diaszpóra-jegyeket mutattak. A 3. generációs dédapám jogot tanult Eperjesen, Pestre költözött, irodalmár lett, az 1848-as szabadságharcban a hadügyminisztérium titkára, országgyűlési képviselő, később író, hírlapíró, lapszerkesztő, Tud. Akad. levelező tagja volt. Egész tevékenysége, munkássága a magyar nyelvhez kötötte. Életútja - már ami az elmagyarosodást illeti - nem egyedi. A miskolci görögség ugyanis a 19. század második felében nagyrészt vagy repatriált, vagy nagymértékben beolvadt a helyi társadalomba.

Lehet azon vitatkozni, hogy ez a jelenség, vagyis az asszimiláció jó-e vagy rossz. A „görögség" szempontjából biztosan veszteség, mert ma Miskolcon lámpással is alig lehet találni olyan élő embert, aki a 18. sz. elején-közepén bevándorolt görögök vagy inkább helyesebben macedónok utóda lenne. (Görögül már száz évvel ezelőtt sem beszélt senki, ami komoly problémát okozott az istentiszteleteken. A miskolci gyülekezetnek ma alig van az alapítók utódai közül tagja.)

Magyar szempontból ez az asszimiláció nyilván érték. Ezek az emberek vagyonnal jöttek, letelepedésük során közteherviselőkké váltak és a város akkori életében jelentős gazdasági potenciált jelentettek. A 18. században a miskolci görögség noha létszámában csak a lakosság 2%-át tette ki, de a város adóbevételének több mint a felét jelentette. Az 1770-ben Miskolcon és környékén összeírt 68 ú.n. görög kereskedő utódai közül négyen emelkedtek nemesi rangra, több akadémikus és egyéb polgári karriert befutott volt köztük, több máig jelentős „görög" család járult hozzá Miskolc felvirágoztatásához.

Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ma Albániában - vagy bárhol a keleti ortodoxia területén - nyilvántartják-e ezeket az akkori Moszhopoliszból (ma Moszkopoje), ill. az Ohridi tó környékéről elvándoroltakat. Azokat, akik a Karlócai Béke és 1760 között több hullámban gyűjtőnéven „görög kereskedőként" hagyták el a hajdani Török Birodalmat, és akik közül 1790-ben már több, Magyarországon kívül még Bécsben, Velencében, stb. „befutott" emberről tesznek említést a korabeli feljegyzések. A kérdés azért jutott eszembe, mert mi magyarok különös figyelemmel kísérjük mindazok pályáját, akik maguk kivándorlók vagy azok gyerekeiként magyar származásúak és Amerikában, Nyugat-Európában futottak be karriert. (Többnyire persze, csak ha vitték valamire.)

Ezek szerint mindenki a „miénk". Az is, aki bárhol magyar vagy magyar származású, de az is, aki magyarországi kisebbségből vált magyarrá. Gondolom, ez más népek estén is így lehet. Továbbgondolva ezek szerint - néhány ősmagyart kivéve - mindannyian több nemzetet gazdagítunk. Legalább is néhány ezer év távlatában és elvileg.



Kapcsolódó linkek:

FÓRUM: Miért fontos nekünk magyar kötődésünk?


Kereshet név, földrajzi fogalom, foglalkozás, hobbi alapján!







· A Határon Túli Magyarok Hivatalának köszöntője olvasóinkhoz - márc. 23
· Duna TV a MagyarOnline.net-ről - ápr. 03
· "...Ne hagyd elveszni...!"? - júl. 01
· Grétsy László és a "valóságos csodapalota" - ápr. 12
· Az EU és Magyarország csatlakozása - dec. 09
· Gesztus értékű felkérés - nov. 03
· Karácsony - egy szemszögből - dec. 16
· Magyarság, büszkeség, vér, nemzetiség - feb. 17




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó