2019. április 24. Címlapra!






Feliratkozás a hírlevélre:

Budapest - Irisz Webcam

Pompéry, Berlin
MagyarOnline.net/ Ferencz Zsuzsanna
2002. május 24.





Régebben (1975-ig) Pompéry, Budapest.

 

Judit gyakran ír a MagyarOnline.net Fórumban is: sok a mondanivalója.

 

Az ellentétek embere: gyakorlatiasság, idealizmus. Export, gazdaság, vállalkozás. Komolyzene, porcelánfestés, EPMSZ (Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem), ahol vezetőségi tag, Berlini Szalon. Összeurópai gondolkodás és viselkedés, de magyar alapszólam. Életútja egyedülálló, de egy-egy részlete hasonlít mások tapasztalataira.

 

Múlt századokban mi lett volna belőle? Egy vár excentrikus asszonya? Azok a korok nem viselhették volna el önállóságát, kezdeményezőképességét, konokságát. Erős akaratát, szép ambícióit.

 

- Hogy milyenek a berlini magyarok? Ugyanolyan heterogén társaság, mint az otthoniak. Van néhány egyedi figura, például az a hölgy, akit csak paradicsommadárnak nevezünk a családban, mert a március 15.-i megemlékezésekre 20-30 cm átmérőjű kokárdával jár. Egyáltalán minden "díszítőelem" színpadiasan túlméretezett rajta. Érdekes jelenség Königer Miklós színész, rendező, kiállítás-szervező is, aki a 20-as évek berlini filmvilágának magyar vonatkozásait gyűjti. Jelentős fénykép- és dokumentumanyaga van Lya de Puttitól Eggert Mártáig, az akkori igencsak jelentős magyar filmcsillagokról, akik az UFA babelsbergi filmstúdiójában forgattak, és közülük sokan meg sem álltak Hollywoodig. Miklós anyagából eddig kétszer rendezett kiállítást a Magyar Ház, alias Collegium Hungaricum.

 

A berlini zenei életnek is sok "magyarja" van. Ez már tradíció. A sajnos korán elhunyt, de kimagaslóan tehetséges és népszerű Fricsay Ferenc karmester nevét elsőként említi minden, komolyzenét kedvelő berlini. A Berlini Filharmonikusok között éppúgy megtaláljuk a magyar szólistákat, mint a DSO (Deutsches Symphonie Orchester) soraiban. Snétberger Ferenc is Berlinben él, akinek nagysikerű szólógitár-koncertjén voltam néhány hete a Filharmóniában. Csodásan ötvözi a családi cigány népzenei tradíciókat a klasszikus gitárzenével, de leginkább dzsessz-improvizációi ragadják magával a publikumot. De élnek itt színházi emberek, mint George Tábori, írók, Eörsi István, Dalos György és a német irodalom egyik legfrissebb felfedezettje, Teréza Mora, vagy a Német Művészeti Akadémia elnöke, Konrád György.

 

A sportkedvelőknek inkább érdekes Király Gábor, a Hertha BSC kapusa és Dárdai Pál, középcsatár ugyanott. Az előbbivel a napokban futottam össze, útlevét igyekezett meghosszabítania a nagykövetségen, vele volt felesége, mózeskosárban lévő kisgyereke is.

 

Itteni életünk további érdekes és vidám jelensége Mogyorósi Géza, aki újságíróként él Berlinben sok éve. Különböző magyar lapoknak dolgozik, de csinál mást is. Szívesen árusít a Magyar Házban évente megrendezésre kerülő Ádventi vásáron - inkább csak a hecc kedvéért, nem annyira üzleti meggondolásból. Vagy tolmácsol, filmet szinkronizál, mikor mi adódik. Írt egy remek könyvet Berlin magyar szemmel címmel, amely hasznos olvasmány minden magyar Berlin-turista számára.

 

Vannak kevésbé ismert emberek is, ilyen Sigora-Orth Panna fogorvosnő is, aki még a szocializmus idején arról volt híres a budapesti ellenzéki, vagy csak szegény értelmiségi körökben, hogy boldog-boldogtalannak szálláslehetőséget nyújtott Nyugat-Berlinben. Klessmann Annának magyar könyvkereskedése van, amely neuköllni első emeleti lakásában működik, időnkénti irodalmi estek mellett. Vagy Steiner Kati selyemfestő, aki a legkülönbözőbb motívumok és anyagok felhasználásával újraálmodja az antik (vagy akár modern) lámpaernyőket. Egyik legmegnyerőbb személyiség a Pancsováról (Délvidék) származó Clara von Müller, restaurátor, muzeulógus, babagyűjtő, kertbolond (76 rózsatöve van újra ki-, vagy visszatermesztett régi rózsaféleségekkel), de leginkább porcelánfestő. Én hozzá járok szerdánként porcelánt festeni. A kellemes körben már hárman vagyunk magyarok.

 

Ennyi talán elég kedvcsinálásra egy berlini látogatáshoz.

 

Visszatérve Judithoz: műemlékvédelem alatt álló szépséges, tornyos épületben lakik (ez a családi otthon), foglalkozása viszont nem várúrnő. Prózai, pénzhozó, több munkatársat foglalkoztató vállalkozásba kezdett férjével: fűtéselszámolást végeznek a háztulajdonosok, házkezelőség nevében a lakók felé.

 

Judit egyébként nemesi, polgári családból származik.

 

- A családban mindvégig az a szemlélet uralkodott, hogy mi nem hagyjuk legyőzni magunkat. Teljesítményelvű, eléggé szigorú nevelésben részesültem. Duplán kellett teljesítenem, mert egyrészt „csak" nő voltam, másrészt öcsém autista mivolta miatt a generációs folytatást tőle nem várhatta a szülői ház.

 

Könyvek között
Anno dacumál szép szocialista karriernek nézett elébe: a Radnóti Gimnázium speciális orosz tagozatán érettségizett, elvégezte az akkori Marx Károly Közgazdasági Egyetemet, másfél évig a magyar külkereskedelem fellendítésén fáradozott. Míglen 1975-ben hozzá nem ment nyugat-berlini barátjához, egy „megnyerő baritonú germán Apollóhoz". Aki civilben elektromérnök, útközben pedig megtanult magyarul. Zsófi, a nagylányuk, francia iskolában érettségizik, de második idegen nyelvként a magyart választotta.

 

Amikor Berlinbe került, azt hitte, képesítése, idegennyelvi tudása és neveltetése miatt egyhamar révbe ér. Ehelyett, ideig-óráig, zátonyra futott: a rendszerkülönbség mindenkinek gondot okozott, aki a volt „szocialista táborból" érkezett, mivel a más rendszer megértéséhez senki sem adott kulcsot. Az új, de még érthetetlen tapasztalatok óhatatlanul a szintén a szocialista országokból érkezettek fele vezették Pompéry Juditot. Ehhez hozzájárultak a berliniek akkor még különösnek vélt szokásai is: a vasárnap délután 3-4 órára szóló kávémeghívások, a kapott krizantémcsokor (amilyet magyar területen a halottaknak visznek), a kitartó Önözés stb. Vagyis csupa apróság, ami viszont elbizonytalanítja az idegenből érkezettet. Ami nem engedi, hogy, legalábbis eleinte, hazájának érezze a választott országot.

 

Szép, elegáns fiatalasszony sétál jóképű, magas férjével Berlin utcáin. 1975. Mindenki azt gondolta volna, megfogta az Isten lábát. Pedig nem: Judit még két évig nem találta meg a helyét.

 

- Állandóan meg- és összeütköztem. Eltartott egy ideig, amíg beláttam, hogy nem tudok megváltoztatni 60 millió németet (akkor ennyien éltek az NSZK-ban), egyszerűbb lesz, ha én alkalmazkodom. Fontos volt megértenem, hogy nem engem, a külföldit üldöznek, hanem egyszerűen itt ilyenek a játékszabályok.

 

Végül persze sikerül elhelyezkednie is, a képzettségének megfelelően.

 

- Komoly nehézségekbe ütköztem, amikor kislányunk születése után kellett állás után néznem. Kilenc hónap alatt negyvenhét pályázatot írtam, noha 1984-85-ben még konjunktúra volt. Hamar rájöttem, három nagy hátrányom van: nő vagyok, kisgyermek édesanyja és külföldi. Végül az orosz nyelvtudásomnak köszönhetően kaptam jó állást. Jártam a világot.

 

1988-tól 1998-ig önálló vállalkozóként a Szovjetunióval kereskedett, irodát tartott fent Moszkvában, több munkatárssal. Főleg német cégek képviseletét vállalta különböző szakágazatokban: cementipar, színpadtechnika, autóipar stb.

 

- Eszembe jut egy történet. Évekkel ezelőtt az egyik általam képviselt cég meghívására két hétig Berlinben tartózkodott egy öttagú delegáció a Szovjetunióból. A meghívó cég tejben-vajban fürösztötte őket. A cégtulaj egy hét után megkért, menjek velük én az Operába és utána vacsorázni, neki aznap más dolga volt. A szép előadás után ültünk hát a kitűnő és méregdrága olasz étteremben, amikor a küldöttség egyik tagja feltette nekem a kérdést, amelyre nyilván több napja készült: „Itt minden olyan olajozottan működik. A busz időben jön, az utak simák, az üzletekben minden kapható, az emberek udvariasak, kedvesek, mosolygósak. Nem mertem Herr Hammert megkérdezni, de ön ismeri a mi életünket. Mondja meg őszintén: vannak-e itt az embereknek egyáltalán problémáik?"

 

Az orosz gazdaság 1991-ben összeomlott. Juditot még ennél is érzékenyebben érintette a Vnyesekonombank, a külkereskedelmi bank összeomlása. Ezt hivatalosan mindmáig nem jelentették be, ezért a pénz nélkül maradt szállítók semmilyen biztosítást nem zsebelhettek be. A bank a Judit Pompéry GmbH kereskedelmi cégnek „csak" 600 ezer német márka kinnlevőséggel maradt adósa. Ez az összeg persze nem Judit zsebpénze volt, hanem saját számlás üzletként egy nagy alkatrész-szállítási szerződés ellenértéke. Vagyis Judit nem tudta kifizetni a szállítóját. Minden jóindulat és egyeztető tárgyalás ellenére a szállító bekapcsolt egy inkasszócéget, amely a vállalkozás végét jelentette volna, nem kevés rizikóval a családi házra.

 

Rengeteg utánajárással, kapcsolattal, könyörgéssel és szerencsével végül Jelcin, az akkori orosz elnök előszobáján keresztül sikerült kijárnia, hogy soron kívül kifizessék a pénzt. Persze, nem ingyen.

 

1998-ban, hatalmas ráfizetéssel, be kellett zárnia a moszkvai irodát. Némi iróniával így vall erről:

 

- Nagy meghasonlás követte azt a felismerést, hogy nem tudom egyedül megmenteni az orosz gazdaságot. Korábbi, kimondottan önálló és számomra mozgásteret biztosító, Oroszországban nagy tiszteletben álló tevékenységem után a mai irodai munka kisebb kihívást jelent.

 

Persze, azért akadnak komikus esetek is.

 

- Fűtéselszámolás - leolvasás - bejelentkezés a lakókhoz. Akinek esetleg nem passzol az időpont, telefonon kér másikat. Péntek este 11 óra körül illuminált hangú férfi reklamál a céges telefonon: a leolvasó nem jött és ez disznóság és egyáltalán, pedig ő jelezte, de mégis, de mégsem, pedig hát ... Igyekeztem a szokatlan időpont ellenére megnyugtatni: péntek lévén csak hétfőn tudom munkatársunkat megkérdezni, hogy mi történt, addig kérem türelmét...10 perc múlva újabb telefon. Ezúttal férjem vette föl: reklamáció, részegség, válasz ugyanaz. Újabb negyedóra múlva ismét csöng. Megint én veszem föl.

 

„Adja meg a fax számukat!"

 

„Megadom, de mégis mit szeretne most?"

 

„Hát az mégiscsak disznóság, hogy ....." - panasz ugyanaz. „És különben is! Micsoda cég ez itt? Tegnap telefonáltam már ebben az ügyben és egy a német nyelvet nem bíró hölggyel beszéltem, aki megígérte, és mégsem...!"

 

(Megjegyzem, sokkal választékosabban beszélek németül, mint a telefonáló.)

 

„A németül nem tudó hölgy én voltam és, mint már említettem, csak hétfőn tudom a munkatársunkat...."

 

„Ez mégis felháborító, mikor én külön......"

 

„Mondja uram, tudja Ön, hány óra van most?"

 

„Tudom. Fél tizenkettő. De én nappal alszom"

 

„Arra nem gondol, hogy esetleg most én szeretnék aludni?

 

„De hiszen felvette a kagylót, vagy nem!?"

 

Az meglehet, hogy ez a vállalkozás nem biztosít nagy mozgásteret, nem kellenek hozzá különösebb erények. De Pompéry Juditot nem olyan könnyű legyőzni. Megtalálta a módját, hogy színesebbé tegye az életet. Létezik az EPMSZ, a Berlini Szalon a meghívottjaival, a Berlini Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet, ahol Judit szinten vezetőségi tag, van a MagyarOnline.net és annak fóruma, baráti társasága, a társasági élet, házi hangversenyek, kerti ünnepélyek nemzetközi részvétellel. Léteznek filmek, könyvek, színdarabok. Porcelánfestés, népművészeti tárgyak gyűjtése. És létezik egy magyarországi turisztikai befektetés, a Bortó (Mád határában), amely egyelőre pereket hozott ( „óriási erőbedobással, pénzzel, kitűnő ügyvéd segítségével és végül egy olasz krimibe illő jelenettel sikerült kipaterolni a volt ügyvezetőt"), de lesz jobb is. Másnak a fele is sok volna.

 

Jól ismeri a berlini magyar intézményeket, szervezeteket.

 

- A magyar iskola, óvoda állandó, de folyamatosan halódó, majd újraéledő próbálkozás, bár a Magyar Ház, a Collegium Hungaricum sokat is besegít. Nem minden szülőnek egyformán igénye, hogy gyereke megtanuljon magyarul, nem áldoz erre időt és pénzt. Másik gond, hogy a gyerekeknek ugyancsak különböző a magyar tudásszintje.

 

Az itteni magyarokról nincs hivatalos adat, nyilvántartás. Mindent összevetve én körülbelül 6-9 ezerre becsülöm az itt élő magyarok számát. A különböző intézmények, szervezetek csak az itt élő magyarság mintegy tíz százalékát tudják egybegyűjteni. Rétegkülönbségek is vannak, nem mindenki jár mindenhová. Magam a Követség fogadásaira, kiállításaira, koncertjeire, a CHB különböző kulturális rendezvényeire, a protestáns istentiszteletekre járok, valamint a Berlin Szalon rendezvényeit szervezem, tartom.

 

Berlini Szalon - ahová meghívottként hamarosan előadást tart a MagyarOnline.net szerkesztője, Simon Hunor is.

 

- Legelső berlini magánkapcsolatom 1975-ben Balla Bálint volt. Az EPMSZ vezetőségi tagjaként volt baráti körben mesélt a konferenciákról, könyvkiadásról. Valamikor 87-80 között rendezett egy estet, ahol az ott megjelent többi magyar értelmiségivel együtt én is beléptem a könyvklubba. Függetlenül a baráti körtől Bálint időnként rendezett EPMSZ esteket is a lakásán, amelyre meghívta mindazon érdeklődőket Ezeken az esteken az előadó valaki a szervezethez közeli személyiség, vagy magyarországi ellenzéki író, nekünk bármilyen szempontból érdekes, éppen Nyugat-Berlinben tartózkodó ember volt.

 

A Balla Bálint által megkezdett esteket az évek folyamán kiépítettük egy rendszeres Berlini Szalonná, amely felváltva hol nálam, hol nála jön össze. A címlistámon ma körülbelül 80 név található. Ebből esetenként összejön 25-40. A rekordlétszám 52 érdeklődő volt, amikor Dalos György, a Magyar Ház új igazgatója mutatkozott be nálunk.

 

Különösebb vendéglátás ilyenkor nincs, inkább pogácsával, kis szendvicsekkel, aprósüteménnyel és borral állófogadásként folytatódik az előadói est, beszélgetés, vagy felolvasás.

 

Pomperyberlin - így írja a címét. Vagyis összenőtt Berlinnel.

 

- Nem olyan elegáns, mint Budapest. De jól érzem magam Berlinben, ahol szerintem minden zsák megtalálhatja a maga foltját. Itt hiányoznak bizonyos nálunk hagyományos formaságok. Hihetetlen, de az iskolában nincs se évnyitó, se évzáró, nincs ballagás, nincs matrózruha, az iskolai kórusnak nincs egyenruhája, de még a színpadra felvonulni, onnan levonulni sem tanulnak meg a kórustagok. Nincs szalagavató bál, se semmilyen érettségi bál. Amikor idekerültem, leggazdagabban estélyi ruhával voltam eleresztve, de nemigen volt hova felvennem. A budapesti Operában szinte kötelező volt a hosszú ruha, de itt bizony nem.

 

Berlin történelmét, történetét betéve tudja. Szerető szemmel nézi a várost, a lakóit.

 

- Ma, 13 évvel a fal leomlása után, ki-ki másként ítéli meg a német egyesülés előnyeit, hátrányait. Érdekes megállapítani, hogy ez a kelet-nyugati ellentét, a Fal igenis él még a fejekben és csak a biológiai megoldás hoz majd megbékélést. Ugyanígy megosztja a berlini magyarságot is. Nem, nincs ellenségeskedés, de bizonyos kérdések megítélésében szerepet játszik ma is, hogy ki-ki a Fal melyik oldalán lakott 1989 előtt.

 

A városkép óriási változott, az új főváros ma Európa legnagyobb építkezése. A korábbi központok is eltolódtak. Nyugat-Berlin legendás bulvárja, a Kurfürstendamm, már rég nem az egyetlen központ. Kelet-Berlin szívében van az izgalmas, a látványos. Nyugat-Berlin mintha elöregedne. A régi, elegáns, elit helyeket ma már inkább a korosodó, konzervatív polgárok látogatják. Érdekes összevetést olvastam a Tagesspiegelben: meginterjúvolták egy kelet- és egy nyugat-berlini iskola tíz évvel ezelőtt érettségizett diákjait, hogy lássák, mi lett belőlük. Az előkelő nyugat-berlini iskola volt növendékei megmaradtak a megszokott környezetben, átvették a papa ügyvédi irodáját, orvosi rendelőjét. A kelet-berlini iskola volt diákjai ellenben ma New Yorkban, Párizsban, Rómában keresnek pénzt, csinálnak karriert. Vagyis sokkal kezdeményezőbbek.

 

Berlini barátok?

 

- A berliniek nehezebben tegeződnek. Nekem ez eleinte ridegnek tűnt, nagyon zavart. Később rájöttem az előnyeire: kisebb a lehetőség a sértésre. Vannak nagyon jó barátaim, akikkel évekig magázódtam, és az őszinte, közeli kapcsolat ellenére is nehéz volt egy idő után áttérnem a tegezésre. Tudomásul vettem, hogy az én társasági érintkezési igényem nagyobb, mint német környezetemé. Tehát gyakrabban hívok meg embereket, mint ahogy azt viszonozzák. Ezt nem veszem zokon, és tartom magam a saját normáimhoz. Három csoportba osztható a baráti körünk: vannak németek, mert itt élünk. Vannak magyarok szépszámmal, rajtam keresztül. És van egy nemzetközi baráti kör. Rendszeresen nyár elején rendezünk egy nemzetközi reggelit, amelyre ezt a kört hívjuk meg. Tavaly tizennégy etnikum jött össze.

 

- Egyszerre tartom magam magyarnak és berlininek, és mindkét minőségemben jól érzem magam a bőrömben Az a legjobb, hogy a mai egyesült Európában nem kényszerülök választani a kettő között. Nem globális multikultiról van szó, hanem egymás melletti és egymáshoz harmonikusan kapcsolódó kultúrkörökről, melyek felerősítik egymást. Sikeresnek tűnik kísérletünk, hogy azt a kettős identitást átadjuk a lányunknak, aki a maga részéről három kultúrában eresztett gyökeret, hisz francia iskolába jár. Kapcsolatteremtő képessége, tájékozottsága, motiváltsága, személyes beállítottsága alapján szerintünk ő az új, XXI. századi európai ember prototípusa.

 

Akit érdekel: az az épület a Zehntwerderwegen nem kastély, nem palota, hanem egykori vadászlak. Alighogy megvették, Judit munkanélküli lett a nyolcvanas évek derekán. Saját erőből tatarozták, felújították. Később a műemlékvédelemi hatóságokkal együtt együtt renoválták a homlokzatot, restaurálták a mennyezeti freskókat. Ezért elnyerték a kerület építészeti díját, egy plakettet, amelyet bárki járókelő megcsodálhat a külső falon. Ez a plakett azonban mást is jelent: Pompéry Judit nem tűrheti, hogy körülötte tönkre menjenek a dolgok.



Kapcsolódó linkek:

Berlini Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet
FÓRUM: Cikkeink kapcsán
EPMSZ
Pompéry az Ungpartyn


Kereshet név, földrajzi fogalom, foglalkozás, hobbi alapján!







· A beesési szög egyenlő a visszaverődési szöggel… - jan. 25
· A lila tehén magyar kapcsolata - márc. 23
· Pompéry, Berlin - máj. 24
· Életkép, három főszereplővel - nov. 03
· Eine Geschichte - Zwei Geschichten - jan. 13




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó