MagyarOnline.net

	2018. december 18.					Címlapra!

[Regisztráció] [Profil szerkesztése] [Beállítások szerkesztése] [Keresés]
[Magánüzenetek] [Felhasználók listája] [Bejelentkezés]

Üzenetküldés	Minden regisztrált felhasználó indíthat új topikot és küldhet új üzenetet ebbe a fórumba.
Felhasználó:
Jelszó: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenet:	2004-06-01 03:46, Szőnyi Bartalos Mária: - Ferencz Zsuzsannával beszélgetett Szőnyi Bartalos Mária AZ ÚT NEM OLYAN HOSSZÚ, VISZONT SOK A VARGABETŰ Bemutassam Ferencz Zsuzsannát? Ismeritek? Már hallom is a választ: - Hát, hogyne!Ki ne ismerné a MON állandó látogatói közül „KIK-et és MIK-et?!” Ráismertetek? Részben Ő - Zsuzsanna. És most mégis mondok valamit: NEM ISMERITEK Zsuzsannát! Mielőtt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon találkoztunk, el kezdtem kutakodni a neten Zsuzsanna után. Azt gondoltam, mégsem illik úgy odamennem hozzá, hogy megköszönve kedvességét, elfogadást sugalló szavait a MON-os kezdeti időszakomban, mellém (is) állt. Rá kellett jönnöm, hogy nem vár ezért köszönetet, mert természetes számára az emberek elfogadása úgy, ahogy vannak, és olyannak fogadja el őket, amilyenek. Ezért aztán az események sodrására bíztam a találkozásunk végkimenetelét. A TALÁLKOZÁS - Ferencz Zsuzsannát keresem! - intéztem szavaimat egy asztalnál ülő társasághoz, akik közül néhányan éppen elmenni készültek. - Én vagyok. - mondta és én bemutatkoztam. Tényleg örült, láttam az arcán. Maga mellé ültetett és visszagondolva, mi ketten Zsuzsannával külön nem beszélgettünk. Ott volt Valéria és Omgi. No, meg Bodor Pál, akinek a Diurnus álnéven írt napi jegyzeteit annak idején mindig elolvastam, és erről beszélgettünk, meg a romániai és csallóközi magyarokról. A gyermeki nézőpontról, hogy mennyire másnak lát az ember gyermekként tereket, tárgyakat. Mivel alacsonyabb, hát abból a nézőpontból egészen más - nagyobbnak tűnik - minden, mint amikor felnő. Felnőttként, ha ugyan oda visszamegy az ember, kisebbnek tűnik minden, például egy ház beltere, mint ahogy az megmaradt gyermekkori emlékeiben. Zsuzsannát közben elhívták rövid időre, majd visszatérve elmondta, hogy lesz új kiadása a könyvének. Örültünk a hírnek. Úgy éreztem, ha ez a csapat egyszer időt szakítana rá, hát éjszakába nyúló beszélgetéssé „fajulna” az eszmefuttatás több témában. De, bizony nekem indult a vonatom, és el kellett búcsúznom a viszontlátás reményében megegyezve Zsuzsannával, hogy az online-beszélgetés nem marad el. Mert ugyan ki lehet Ferencz Zsuzsanna, aki számtalan érdekes embert megszólaltatott a MON-ban? A BESZÉLGETÉS - Gratulálok! A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon sikeresen szerepeltél a Kik és Mik c. könyveddel. Milyen hosszú úton érkeztél el eddig? - Kedves Mária, most a hóhért akasztják? Jobb szeretek kérdezni, mint válaszolni. Az út nem volt olyan hosszú, viszont sok a vargabetű. Különben nem hiszem, hogy a könyvvásár lenne pályafutásom csimborasszója. Azt hiszem, sokkal többet számit, hogy valakik megvásárolják a könyvemet, végigolvassák, s utána nem dobják a szemétbe. Emlékszem, egyszer nagyon elkeseredtem, mert megláttam valamelyik könyvemet az antikváriumban. - Azért annyira nem kell elkeseredned, mert én is vettem már antikváriumban új kiadású könyvet. Ugyanis foglalkoznak már újabb könyvek forgalmazásával is. Nyugodj meg, nem minden antik, ami annak látszik még az antikváriumban sem! Egyébként tollforgatói mivoltodat prezentálják könyveid, Sok a fal (1969 ), Pillangó a volánon ( 1978 ), Szoba kiadó (1985 ) című elbeszéléseid. Ma, tegnap, tegnapelőtt ( 1981 ), és a Molnár József képzőművész, ami kismonográfia (1982 ). Szépjó utca és Annamari avagy pingálástól hóhullásig című, 1985-ben megjelent gyermekkönyved. No, meg a Pőszi, a kommunista örömök lánya című élettörténeted (1997). Műfordításaid közül pedig megemlítem A. Hauser: Adolf Sommer megidézése c. kisregényt (1970) és a R. Wagner: Román különúton. Jelentés egy fejlődő országból (1996). Például néhány életképedet inkább pszichoképnek nevezném. Éppen úgy ajánlanám pszichológusoknak, mint nyelvészeknek. - A „kikek” (így nevezem a kötet egyes írásait) műfaji megjelölése nem egyszerű, mivel vegyes: léteznek benne jurnalisztikus, anekdotikus, lírai, abszurd, egyperces elemek. És ha te pszichoképeket is felfedezel benne, annak csak örvendek. Elég sok könyvet írtam, prózát, esszét, sokat fordítottam, németből, de néha románból is. Sőt olaszból is. Mostanság egyre inkább arra törekszem, hogy minél rövidebben fogalmazzak, s hogy ne keserítsem el az olvasóimat. Sok olyan könyvet írtak már, amelyet elolvasván, az olvasó legszívesebben kiugrana az ablakon. - A KIK és MIK c. könyved miatt én is ugrottam egy nagyot, mert majdnem elfelejtettem leszállni a vonatról, annyira belemerültem, elragadott magával. A MON-tagok közül sokan olvasták, és várják a további KIK-remekműveket. Apropó! Mit jelent Neked a MON? - Erre a kérdésre Hajdú Mónika olyan választ adott, mindnyájunk nevében, hogy azt felülmúlni – felülírni- nem tudom. Annyit hozzáfűzhetek: Simon Hunorral rettenetes sokat beszéltünk a MON elindításáról, arról, hogy hogyan kellene. Alaptag vagyok ugyanis. A tervek részben megvalósultak, részben ejtette őket az élet. Viszont Hunor elérte a célját: a MON nem hasonlítható más internetes kiadványokhoz. Azt is bebizonyította, hogy nemcsak a szélsőséges vélemények ütköztetése éltet egy vitafórumot. - Gyakran jársz külföldre. Most hol voltál és miért? - Most Magyarországon és Svájcban jártam. Magyarországon három célom volt: részt venni a könyvvásáron, személyesen megismerkedni néhány MON-taggal, veled, és persze Valériával, aki szállást is adott. Köszönet érte. Nagyokat nevettünk együtt. A harmadik célomat nem értem el: szerettem volna megismerkedni néhány magyarországi íróval, könyvkiadóval, mert itt Bukarestben nagyon elszigetelődtem. Magyarország innen valahogy sokkal messzebb van, mint mondjuk Zürich. A pestiek most kezdenek mozogni, azért néhány fontos emberhez eljutott a könyvem. Svájcba azért utaztam, mert úgy néz ki, ott kiadják németül a könyvem. És hogy néhány baklövést kövessek el. - S ha már bakot is lőttél Svájcban, akkor miért ne olvashatnák németül a Kik-et? Így, együtt nagyon jó hírnek tűnik. Most pedig azt szeretném tudni, hogyan fogalmazod meg azt, és szíved mélyén mit érzel azért, hogy Románia nem került be most az Európai Unióba és így a romániai magyarok sem. - Kedves Mária, engem ez csöppet sem lepett meg. A többi romániai magyart sem. Egyáltalán nem tudom, Románia mikor kerülhet be az EU-ba, ahogy fest a helyzet, a korrupció és a hazudozás. - Ki Jagamas? Azért kérdezem, mert egyik műfordításodnál a Jagamas Ferencz Zsuzsanna nevet találtam. - Anyai ági rokonságom neve. Nagyon tehetséges család, itt most csak két nevet említek: Jagamas Ilonát és Jagamas Jánost. Az előbbi az édesanyám, kiváló újságíró és író volt, sajnos nem tudta kifutni magát, mert üldözték, elvették a közlési jogát. Utóbbi a nagybátyám volt, zenetudós, egyetemi tanár, csángó és magyar népdalgyűjtő, Kodály-tanítvány. Őt is feketelistára helyezték. Egy időben magam is felvettem a Jagamas nevet, így szolidarizáltam a ténylegesen üldözött Jagamas családdal. - Mit jelent számodra Diurnusz? - Diurnusz számomra elsősorban Bodor Pált, az embert jelenti, mivel őt már kiskoromtól ismerem, tisztelem és szeretem. Mondhatni, ő volt az egyetlen, aki segíteni próbált édesanyámon a nagy bajában, a hatalmas szegénységben: álnéven közölgette az írásait, pedig lecsukhatták volna érte. Később a főnököm lett a Román tévé akkor induló magyar adásánál, és közelről megfigyelhettem, milyen az, amikor valaki tisztességes marad a diktatúrában. Bodor tisztességes maradt az állásában és az írásaiban is. Itt csak zárójelben jegyzem meg: ő is hozzájárult ahhoz, hogy tisztességes ember maradhassak. Megtanított egy harcmodorra. Amikor már semmi esélye sem maradt, a nyolcvanas évek elején, áttelepült Magyarországra. Akkor vált belőle Diurnusz, akit én úgy is neveznék, hogy Az élő lelkiismeret. Hozzánk, a szögesdróttal és paranoiával „védett” Romániába, nagyon ritkán jutottak el az írásai: kézről-kézre adtuk, mintha szamizdat lett volna. Most pedig Bodor Pál újabb szerepet kapott az életemben: ő előszavazta és szerkesztette ezt a kötetemet. Borzasztó igényes szerkesztő, hála az istennek. - Hol élsz, milyen környezetben alkotsz? Kolozsvári vagyok, Bukarestben és Homoródszentpéteren élek. Szentpéter székely falu, vásároltam ott egy falusi házat, nagyon szeretem az ottaniakat. Különben több MON-tag is meglátogatott, és vendégeskedett nálam. Mellesleg megjegyzem, Lipcsében is éltem, a kilencvenes években, a Leipziger Volkszeitungnál lettem újságíró, előbb a turisztikai, majd a művelődési rovatnál. Úgy kerültem oda, hogy megnyertem egy nemzetközi újságíró-versenyt. A verseny neve: Hoffnung für Osteuropa, a német Médiakadémia és az Evangélikus Egyház rendezte meg, sőt rendezi meg, minden évben. Ha akad mondanivalóm, minden lehetséges környezetben írok. Ha nincs mondanivalóm, felesleges a környezet. - Nagymama vagy. Gyerekeknek szóló írásaid vannak? A nyolcvanas évek elején írtam egy gyermekkönyvet a lányomnak. A diktatúráról szólt, s két oka volt a megírásának: 1. Jött a karácsony, s nem volt pénzem ajándékra, így hát könyvet írtam a kislányomnak 2. Azt akartam, hogy ép lélekkel megértse, mit jelent a diktatúra., persze, lefordítva a gyermekek nyelvére .A kötet megjelent, Annamari és a Szépjó utca. címmel. Egy Auszráliába kivándorolt férfi mesélte el nekem a 90-es évek elején, hogy egyetlen könyvet vittek magukkal, az Annamarit. Az unokámnak is írok majd könyvet, persze, csak legyen valamivel nagyobb. Még csak 2 és féléves. És én is értsem meg, milyen ez az új nemzedék. Mert hidd el, nagyon mások. - Elhiszem és tudom. Két dolog miatt. Az én unokám elmúlt három esztendős, és a jövő nemzedék várható tulajdonságainak kutatásával foglalkozom immár tíz esztendeje. A kutatási eredményeim is igazolnak téged. Más életet fognak élni, mint mi. De a Te számodra mit jelent a szó - Élet? - Egyszerű: létezés, a halál ellentéte. Vagy esetleg sokkal több. Vagy sokkal kevesebb. Attól függ. Hogy mitől? Embertől, élettől. - Életed sztorija? - Nem hiszem, hogy az életemnek lenne sztorija. Az én életem utakból, vargabetűkből és állomásokból áll. Állomás lehet a gyermek, az unoka, egy-egy igaz barát, egy-egy város, vagy egy-egy könyv. Vagy egy-egy férfi. - Mik a terveid? - A helyzet az, hogy hozzáfogtam egy forgatókönyvhöz és egy regényhez, mivel azt hittem, a mostani kötetem megjelenésekor végezhetek a kikezéssel. Viszont Kik és Mik tovább él, nem hagy nyugton, tovább kell írnom. Az Aradon megjelenő Irodalmi jelen című havi folyóirat minden számában további kikek olvashatók. Akárcsak a MON Kik és Mik, Egy könyv krónikája című topikjában. - Vágyaid? Szeretném, ha a lányom és unokám élete jobban alakulna. Léteznek MON-os vágyaim. Szeretném, ha a MON még lényegesebb lenne. Szeretnék megismerkedni további MON-tagokkal. Személyesen is. Szeretnék további MON-portrékat készíteni. Azt hiszem, hogy ez egy különleges, műfaj, amit jelenleg csak itt lehet művelni, más kiadványokat nemigen foglalkoztatja valakinek az emberszabású bemutatása. Aztán szeretném Kiket színpadon látni. És román és német fordításban. És más fordításokban is. Szeretném, ha Románia elszakadna a saját hagyományaitól. Ha kevesebb lenne a gyűlölködés. Szeretném, ha más polgármestert kapna Kolozsvár, a jelenlegi hírhedt Funar helyett. Ha az emberiség felelősségtudata nagyobb lenne. Ha nem léteznének háborúk. Szakmai vágyam: még lényegre törőbben írni. + 1 KÉRDÉS - Milyen könyved megjelenése várható legközelebb? - Azt hiszem, a Kik második és bővített kiadása következik. - Kedves Zsuzsanna, köszönöm a beszélgetést. Azt kívánom, hogy minden vágyad teljesüljön és minél több MON-taggal találkozhass. Nos, kedves MON-tagok, megismertétek Zsuzsannát? Csak egy kicsit, ugye? Kérdezzetek tőle! Hagytam nektek is kérdéseket. Mária _________________ Mária -
Beállítási lehetőségek:	Nincs engedélyezve HTML ennél az üzenetnél. Nincs engedélyezve Smilies ennél az üzenetnél. Mutasd az aláírást (az aláírást a Profil beállításánál adhatja meg)

Topik áttekintése

Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó

MagyarOnline.net © Minden jog fenntartva! 2002-2006