 |
 |
 | |
|
|  | ||
 | |||
 |
2019. július 18. |  |
 |
 |
   |
Címlapra! |  | ||
 | |||||||||
|
|
|
|
| Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 következő lap ) |
| ||
|
2010-12-20 11:18, bobe:
Ha igazuk van az öregeknek errefelé, akkor ez 7 évig tart, hacsak nem az új jégkorszak elejét éljük át. Nem tudom láttad-e a tegnapi filmet a kincstári 4-en. lehet, hogy ez vár ránk? Üdv | ||
| | ||
| ||
|
Erre felenk 100 éve nem volt ilyen tél. Hideg, havas, azt mondjak hogy jegesmedvék járkalnak az utcan. Azt hiszem ök is elmennek innen a zord tél miatt.
Csak az energiat eladó vállalatok örulnek meg ugye az állam a sok befolyo adó miatt. _________________  | ||
| | ||
| ||
|
Szia drága bovikám!
Régen jártam erre,de valahogy mindig visszahúz a szivem ide. Hát igen,az 50-esekből 60-asok lettünk, vagy még több. Látom,hogy a megszokott topikok mennek,örülök,hogy a régi banda még megvan! Talán gyakrabban jövök ezentúl. Ja még csak annyit,hogy annak idején sokan összekevertek egy ausztrál Lizzel,azért változtattam meg a nevem,de továbbra is a "liz" nick a kedvencem. | ||
| | ||
| ||
|
2010-11-29 11:30, sycamore:
Szióka Lizike!!! Igen, örgeszünk, de ez nem szégyen, csak kellmetlen, mint a szegénység 
_________________ üdv:bovi | ||
| | ||
| ||
Hát ez a topik jól elsüllyedt! 
Talán mindenki,aki ideirogatott 60-70 fölött van már?Nem baj,az a lényeg,hogy még vagyunk!
Mindenesetre én felhoztam. | ||
| | ||
| ||
|
Ilyet akaroooook. Csak nem kötögetéshez, hanem olvasgatáshoz
_________________ poe | ||
| | ||
| ||
|
A politikusok egy külön faj. Öket nem lehet (sajnos) emberszamba venni.
_________________ | ||
| | ||
| ||
Van még valahol ingyenes oktatás? 
Egyébként az oktatásra fordított pénz nem költségtényező, hanem kölcsön, avagy jó befektetés ....kellene, hogy legyen. Az idősebbek pedig már megfizették azt a költséget, amibe most kerülnek. Az más kérdés, hogy sok országban a mai nyugdijasok által 50-60 éven át befizetett járulékokat elherdálták fegyverkezésre, pártharcokra, milliárdosok zsebeinek megtömésére és a különböző társadalmi csoportok békítgetésére, vagy egyszerűen eljátszották a tőzsdén a nagyobb haszon reményében. De ez nem a mi vétkünk, csak esetleg mi szenvedünk miatta. _________________ poe | ||
| | ||
| ||
|
Szerintetek az ingyenes oktatásban részesülő gyermekek nem költségtényezők? | ||
| | ||
| ||
|
Azt hiszem, ez a vita mindaddig parttalan, amíg nem tisztázzuk, hogy kinek/minek a szempontjából. Addig ugyanis almát vetünk össze körtével.
Mert hogy igaz a költségtényező --> a Nyugdíjfolyósító szempontjából. Teljesen más viszont a megítélése az ügynek a személyes öntudat, a társadalmi hasznosság, szociális szerep, családi hozzáállás és még sorolhatnám kategóriák felőli megközelítésben. Én még nem vagyok költségtényező egyik kategória szerint sem, de előbb-utóbb leszek, hacsak nem történik addig valami váratlan, ami megszüntetheti vagy megelőzheti ezt a költséget. Hogy ettől függetlenül végtelenül fontos vagyok X embernek Y szempontból, afelől már most meg vagyok győződve.  | ||
| | ||
| ||
|
2009-09-13 16:43, bovi:
- 2009-09-05 15:43, Fredi: - Mi vagyok én? költségtényező. Valószínű, nem tudok olyan nyomatékosan írni mivoltomrol kedves Fredi, de az érzésem, hogy a költségtényező ellentétének érzem magam: Nincsennek nagy események életemben, külföldre kerültem, mint sokan mások, abban a reményben, hogy jobban fog menni sorsom, mint M.on. A sors nem azt mérte rám, de elfogadtam, ami jött. 25 évesen lerokkant férjem ápolom, ellátom, vele vagyok, vigasztalom, immár 48 éve. Hogy ezt valaha is valaki megtudná fizetni, azt kétlem. Szerintem én nem vagyok költségtényző!!! | ||
| | ||
| ||
|
Olvasva az elözö beírásokat napokig töpröngtem én is, hogy milyen szerepe volt életemnek sorsom, és az engem befogadó társadalomoknak. Bilanzom pozitív.
Életemben háromszor kezdtem a 0-pontról. Születésemkor nem tudtam magyarul, és szüleim segítsége nélkül életképtelen lettem volna, de megmaradtam, iskoláztam, és felnöttem. Bizonyos mértékben adós maradtam szüleimnek és a magyar társadalomnak, hogy neveltek és iskoláztattak és én meg elmentem. 18 éves koromban No-ba kerültem, megint fillértelenül, nyelvtudás és szakma nélkül, csak úgy fiatal, optimista beállításomra bízva próbálkoztam életben maradni. Ez sikerült is, és 10 év után megkezdödött a harmadik életem kezdete. Itt nem maradtam adós, a kölcsönöket visszafizettem. Egy északi országba jöttem, és gyakornokként kezdtem új életemet egy megint idegen környezetben, megint fillértelenül és nyelvtudás nélkül, de próbálkozásom sikerült. A társadalomba beilleszkezedést az ország nyelvének gyors tanulása, és használata a mindennapi életben nagyon segítette az "életben maradást". 35 éves munkaviszony után 65 éves koromban myugdíjba mentem, és még mindig élek, és néha vidáman rugdalózok is.  | ||
| | ||
| ||
|
Mi vagyok én?
Megismerkedtem egy irodalomtörténésszel. Hosszasan elbeszélgettünk. Úgy látszik nem tudta milyen polcra tegyen, mert megkérdezte: - mi vagy te? Azóta jó barátság alakult ki köztünk, hanem a kérdés >mi vagy te?< azóta sem hagy nyugodni. Mi vagyok én? – kérdem most már önmagamtól. Persze sok-sok válasz lehetséges, attól függően, hogy a kérdést milyen szemszögből nézzük. Felelhetném rá, hogy erdélyi, nyugdíjas közgazdász, természetrajongó, stb. Mind nem lényeges. Ami súlyosan nehezedik rám, de még inkább a társadalomra az így hangzik: költségtényező. Igen, én csak költséget jelentek az államnak, hiszen a forgalmin kívül, semmilyen adót sem fizetek; a betegbiztosítónak, aki ugyan egyre kevesebbet térit, de éveimmel arányosan szaporodó nyavalyáim miatt mégis pénzügyi teher vagyok nekik; de még a kereskedelemnek is. Képzeljük csak el, hány tonna reklámot nyomkodnak a postaládámba, hányszor hívnak telefonon felajánlva szolgáltatásaikat, ami mind rengeteg pénzbe kerül és az eredmény: a reklámok a postaládából egyenesen a szemeteskukába kerülnek, a telefonos reklámoknak pedig egyre gorombábban vetek véget. Ritkán vásárolok és csak azt, amire szükségem van, semmiképp nem a reklám nyomására. Családom számára még nem lettem költségtényező, de előbb-utóbb erre is sor kerül, legkésőbb a temetésemen. Drága dolog ám manapság meghalni! Schneider Alfréd | ||
| | ||
| ||
|
2009-07-26 21:41, egyedls:
- Szerintem a kispadon ültek ugyanis, mert ennek a korosztálynak még nincs terasza. ... és akkor ebből rám, 50 fölötti feleségre mi következik? Igaz, én sose ülök a férjemmel együtt a kispadon a ház előtt. Ennek persze több oka is van: pl. nincs kispadunk. | ||
| | ||
| ||
|
Idős székely házaspár ül kint a teraszon békességben, amikor a néni megfogja a seprűnyelet és olyan irgalmatlan nagyot vág rá az öreg orrnyergére, hogy az felbukik székestűl. Felordít:
- Asszony, megőrültél? Miért kaptam ezt? Mire a néni: - Azon gondolkoztam, hogy ötven éve együtt élünk és miattad nem volt még egyszer sem egy jó szexünk! Szép csendben üldögélnek vagy öt percig, mikor az öreg feláll és kegyetlenül hátba rúgja a nénit, hogy az legurul a teraszról. A néni felül a muskátlik között és rábődül az öregre: - Hát ezt most miért kaptam? Mire a bácsi: - Honnan tudod te, hogy milyen a jó szex?! | ||
| | ||
| ||
|
2009-04-05 08:59, egyedls:
Igyekszem minél távolabbra kitolni az időt, amikor erről kell töprengenem... Ebben igazad van, amíg a munka örömet okoz a kertben és házban. Mi kényszerböl építettünk férjem balesete után. Nem lehetett akkoriban még sok akadálymentes lakást találni egy toloszékes részére. Így lett egy "testreszabott" de a munka csak rám volt tervezve 
Szerdán megyünk megnézni, hogy a szép tervböl lesz-e valami. A ház még elmenne, de nagyon távol esik mindentöl, amire már nekünk mindgyakrabban szükségünk van: orvos, patika, kórház, üzlezek... Amikor nem tudunk már autót vezetni, akkor itt nem lehet élni. Férjemnek pont most volt egy problémája 5 hétig az egyik szemével, nem vezethetett. Az őszön nekem, de lesz olyan is, amikor egyszerre lesz mindkettőnknek, akkor hova? Lehetne Romániábol, Lengyelo.bol segítséget hozatni, de csak azért, hogy itt lakhassunk? Havi 1000€+ellátás+utiköltség és soha nem lehetnénk magunk. Ha tervünk sikerülne, nekem sok gondom megoldódna. | ||
| | ||
| ||
|
2009-04-04 18:38, bovi:
- Én öreg koromra kényszerből vettem egy kertes házat, amelyben most egyedül élek. Szép nagy kertem, udvarom van és örülök, hogy van hol kiadnom az energiámat és nem kell a TV előtt megöregednem. Évek múlva - természetesen - nálam is teherré válik majd a mindennapi fizikai munka, addig azonban reggeltől estig kint vagyok a "természetben". Hogy mi lesz aztán? Nehéz (lutri) megbízható alkalmazottat, vagy házi gondozót találni, többnyire valóban arra ácsingóznak, hogy menj már a pokolba . Igyekszem minél távolabbra kitolni az időt, amikor erről kell töprengenem... | ||
| | ||
| ||
|
2009-04-04 18:38, bovi:
Az ember nagyon örül, amikor a saját házába beköltözik, de nagyon gyorsan szalad az idő, amikor egy ház teherré válik. Nehéz másnak tanácsot adni, vagy véleményt mondani. Mi most szeretnénk kiköltözni a kényelmes, ötödik emeleti lakásunkból egy kertes házba és a barátaink csodálkoznak, hogy 50 felett ilyen "nagy fába vágjuk fejszénket". Van előnye is és hátránya is mindkettőnek. Az biztos, hogy egy lakás sokkal kevesebb munkával és energiával tartható rendben mint egy kertes ház. Ha viszont arra gondolok, hogy nyugdíjasként mit fogok csinálni benne, akkor jobban vonz a kertes ház. Férjem szerint bármikor visszaköltözhetünk egy lakásba ha teherré válik a kertes házzal járó munka. Úgy kell dönteni, hogy számotokra az a legjobb legyen. | ||
| | ||
| ||
|
Bovi! Ha nem érted az összefüggést, akkor mégis Hunornak kell igazat adnom, maradj ott ahol vagy...
Tudom, hogy szemtelen vagyok, de szemét nem. Magam is csak annyit tudok rólatok ,amennyit elolvasok rólatok. Azt pedig, hogy "fijú" vagyok é, vagy "lyány", már magam sem tudom... | ||
| | ||
| ||
|
2009-04-04 18:38, bovi:
- Nagyapónál is pont ezek a kérdések, aggályok merültek fel, és végül mégis otthon maradt, házvezetőnő lett a megoldás. Én úgy látom, hogy - legalábbis - nála ez volt a legjobb, egy váltás több kárt okozott volna. Hunor | ||
| | ||
| ||
|
2009-04-04 19:09, Ferencz Zsuzsanna:
Depis lett, s csak akkor vidámodik, amikor a fia vagy pedig én meglátogatjuk. Zsuzsanna, sajnos, nekünk se fiunk, se lányunk és a barátok is foszladoznak, de depis még nem vagyok
_________________ üdv:bovi | ||
| | ||
| ||
|
2009-04-04 19:37, Perle:
Elolvastam, de nem értem az összefüggést az én problémám és az imádság között. Nehéz igy levelezni, ha nem tudok rólad semmit. A profilodban jólenne néhány utalás arra, hogy fiú vagy e, esetleg lány
Hol élsz stb... Mire jó ez az inkognitó? | ||
| | ||
| ||
|
Kedves Bovi, nemrégen "ismerlek" benneteket, ezért megtisztelsz ha elolvasod pár sorom.
Szent-Györgyi Albertről kevesen tudják, hogy imádság írással is foglalkozott. Egy helyen emígy ír: "Uram! E szép földet adtad,hogy rajta éljünk, s bensejébe titkos kincset rejtve el.. -a kincset kiássuk elherdáljuk őket, a pusztító gépekbe építjük bele. Pusztítva vélük,mit emelt a Többi- engem írtva ki és gyermekeim. Isten! a teremtésben tégy társaddá, hogy értsük műved és nemesítsük azt- földünket biztosotthonává téve a boldog jólétnek s harmóniának". Ez jutott eszembe, mikor számomra szomorú leveledet olvastam. És még egy... Kezdő fórumozósként elolvasok mindent, ami érdekel, egyik este venezuelai és Ausztráliában élő honfitársakét. Őszintén mondom sírhatnékom támadt, sokan nem szeretik, ha azt mondják sajnálom, én mégis megsajnáltam őket. A szakmámmal hadakozom, mikor azt mondom nemrég történt, hogy rákellett jöjjek milyen kevés tárgy, bútor, miegymás kell az élethez. Terhessé vált a csak helyet (a szabad gondolatok helyét) foglaló mihaszna vacak. Miután megtisztult környezetem, saját szemem előtt feléledni láttam elfelejtett vágyaim terveim. Mert, ki az aki 15-20 éves korában arról ábrándozik milyen masszázsfotelt, vagy hány szobás házat vesz. Arról álmodunk, és gondolataink szabadsága megengedi, hogy vágyakozzunk a szerelem, egy utazás, vagy más VALÓDI értékek megszerzése után. Én azt mondom, hallgass a szívedre, végy búcsút attól, ami nem engedi a gondolataid szabad áramlását. Hidd el, második fiatalságod fogod átélni... Ismeretlenül, szeretettel. | ||
| | ||
| ||
|
Bovika, van egy barátnőm, aki egész életében arra vágyott, hogy független legyen, és senki se szóljon bele az életébe. Ő svájci, vásárolt egy szélmalmot Lisszabon mellett, s kicsicsázta. Teljesen modern lakáskörülmények között lakik. Közben elteltek az évek, most 65 éves, s rájött, milyen egyedül van. Depis lett, s csak akkor vidámodik, amikor a fia vagy pedig én meglátogatjuk. | ||
| | ||
| ||
|
Hát jóval plusz vagyok, az 50 felett és most nagy gonddal telnek napjaink.
A korraljáró nyavaják kínoznak mind gyakrabban, nagyon szeretnék a házzal járó munkáktol megszabadulni. Sokan azt ajánlják, hogy fogadjunk embert, aki ellátja a nehezebb munkákat, de ez nem egy egyszerű esemény. Megkérdeztem egy, a közelben élő házaspárt, hogy vállanának e minket a házzal, mondjuk olyan házmesteri módon. Olyan gyorsan nemet mondtak, hogy sírva fakadtam. Nincs ilyesmire idejük (inkább kedvük) Takarítónő nem elég, kellene, aki a kinti munkákat is elvégzi, mert a derekam nem birja már. Szóval, arra az elhatározásra jutottam, hogy eladjuk a házat és beköltözünk egy lakásba a közeli városba, ahol szükség esetén lenne majd ápolás, gondozás is. Volt egy olyan elképzelésem, hogy egy fiatal házaspár majd elvállal bennünket, de időközben nagyon örülök, hogy nem léptünk addig, mert a fiatalasszony nagyon anyagias, önző, nem győzné kivárni a végleges "távozásunk." Nagyon nagy lépés lesz ez az életünkben, de lépni kell valamikor, és talán jobb, ha most, amikor a packunkat még mi visszük és nem viszik
Az ember nagyon örül, amikor a saját házába beköltözik, de nagyon gyorsan szalad az idő, amikor egy ház teherré válik. Mi a Ti véleménytek etéren? | ||
| | ||
| ||
|
2009-03-11 22:43, Erazs:
Az öt percig főzött tojás a lágy, a tíz percig főzött a keménytojás. Óra nélkül van, hogy a lágy is "főtt" lesz.
| ||
| | ||
| ||
|
2009-03-03 20:11, boszildi:
nálunk "fött" és nem "kemény" | ||
| | ||
| ||
|
2009-03-02 21:25, Pompéry Berlin:
A tojásnak nem kell tudni, de nekünk tudni kell, nehogy a lágy tojás kemény legyen.
| ||
| | ||
| ||
|
2009-03-03 16:26, Pompéry Berlin:
Németül én is tudok helyesírni
Ebben biztos vagyok, hogy Te igen, de én, sajnos nem
Soha nem volt rá szükségem, így nem tanultam, csak ami menet közben rámragadt. | ||
| | ||
| ||
|
2009-03-03 09:55, bovi:
- Már persze csak magyarul vekker. Németül én is tudok helyesírni | ||
| |
| Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 következő lap ) | |
| Új topik indítása Üzenet küldése | |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|