2019. július 19. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Dohányzás
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 következő lap )
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-11 02:46   
Peti, gratulalok Neked, minden elismeresem a Tied.
 
 eRPeti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-10 23:01   
Sziasztok.

Valamikor még a szocreál fáraók idejében , úgy majdnem 28 éve én is dohányoztam nem is keveset.Naponta majdnem elfogyott a két doboz cigaretta. Fenemód gyötört főleg reggelente a köhögés és ettől szerettem volna megszabadulni.Általában a jeles napok- és abban az időben még a Május 1.-e az volt- alkalmasak a fogadalom tételre, hát én elhatároztam, hogy ettől kezdve nem gyújtok rá.A bontott csomag szimfóniát elajándékoztam,de a még bontatlan csomagot megtartottam, már megnem tudnám mondani mi okból.
Az első nap vagy napok meglepően könnyen teltek különösebb elvonási tünetek nélkül.Ez nekem annál is érhetetlenebb volt ,mert a felvonulás hagyományosan a városligetben virsli evéssel és sörözéssel fejeződött be,és mint tudjuk a cigaretta a legjobban egy jó kaja után vagy ivászat közben esik.Ez a nyugalmi állapot azonban rövidesen vad hiányérzetbe csapott át, borzalmas nehéz volt megállni, hogy a meghagyott dobozt fel ne bontsam pedig álmodoztam róla szüntelen milyen jó lenne legalább csak egy nagy slukk.
De barátaim sikerült megállni és azóta nem is dohányoztam.Kb. 1 évig tartott ez a vesszőfutás,de azután már egyre ritkábban gondoltam rá.Persze leszokni nem csak ezért nehéz, hanem mert a baráti társaság és munkahelyi kollégák nehezen tudták elfogadni, hogy valaki le akar szokni.
Nekem sikerült és most igy magunk között szólva életem egyik legnagyobb sikerének tartom, mert vsak és kizárólag az akarat erőnek köszönhetem,semmi segéd ezközt vagy praktikát nem vettem igénybe.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom mégha segítséggel is de próbálja meg letenni mindörökre ezt az egyértelműen kártékony szenvedélyt.So sikert barátaim.
_________________
A kutya az embert választotta,ne éljünk ezzel vissza!

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-21 08:01   
Vegig olvastam a velemenyeket es hozzaszolasokat ehhez a temahoz. Minden vagyam az , hogy sikeruljon tapintatosan raebreszteni a ferjemet arra (amit o ugyis tud ) , hogy az asztma halalos ellensege a dohanyozas . A kampanyomat aktivan ezelott egy evvel kezdtem el , amikor is egy baleset soran kilyukadt tudovel korhazba kerultem es a szo szoros ertelmeben , egyik naprol a masikra (persze kenyszerbol ,nem "eros" akaraterombol) abba hagytam a 30 evig tarto dohanyzast . A mutet es az egy heti korhazi tartozkodas alatt , eszembe sem jutott a cigaretta. Azutan... neha almodtam , hogy "lopva" (tehat tudatom alatt ott volt, hogy : nem szabad ) cigarettaztam . Erdekes modon azota zavar a fust ... Valamikor ( amikor terhes voltam es nem cigarettazhattam) kepes voltam az utcan kovetni a dohanyzot es melyeket szippantani a levegobe, hogy erezhessem a fust szagat ... Most ...zavar!
De nem veszekszem a ferjemmel ezert , tudom , hogy nehez lesz , de allhatatosan "zummogok" a fulebe ... (foleg , ha kohog ) Remelem, hogy sikerul meggyoznom ... Azert sem hagyom abba !! Az elete es egeszsege fontos nekem.

 
 ex-MON-tag4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-06 16:45   


En negyven evi dohanyzas uta szoktam le egyik naprol a masikra,es jobban erzem magam,persze tudom hogy nehez csak elhatarozas kerdese ,könnyen beszelek igaz ,mert nekem sikerült.

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-06 16:08   
Hana te nem tudsz segiteni a parodon neki maganak kell eldöntenie hogy le akar-e szokni vagy sem. Altalaban valami valtozas kell törtenjen es akkor könnyebb. Munkahely lakas stb.
 
 Hana  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-06 15:08   
2004-06-04 18:52, Balu:
Nehogy már a nikotin erősebb legyen mint az Ő személyisége!

Aàà ez nem 6. Nemreg lattunk egy filmet a dohanyzasrol: a nikotinszukseg ugyan ugy az agyi kozpontban tarolodik, ahogy a kabszer, es a sejtekbe szinte beepul, a friss adag hianya pedig ingerli a kozpontot. Ezert ingerlekeny az, aki nem dohanyzik x ideig. Egy egy evig napi fel-egy dobozt dohanyzo ember szervezetebol 2- 3 ev alatt "mosodik" ki teljes mertekben a nikotin. Es egy ugyan ezt csinalo 28 eves legcsoveben 2- 3 cm vastagsagu lepedek rakodik le.
O is nagyon ingerult, foleg estenkent, de ha egy nap nem szed gyogyszert, hanem elsziv 3 szal cigit (1- masfel dobozt szivott/nap), az vmennyire lekapcsolja. Ugy csinaljuk, hogy max napi 4 szal, de naptol fugg, hogy mennyire birja. Mert ha egyszerre probalna leallni, semmit nem veve magahoz, az tenyleg iszony nehez. Ez egyenlore hat, mar nincs is igenye hogy dohanyozzon, csak ha vmi problema van vagy olyanokkal napkozben akik szivnak, o is visszaesik. Vagyis egyszer mar ujrakezdte, egy hetig. Csak kevesebbet dohanyzott.

 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-05 04:00   
Szeretteim!

Nagypapám napi 5-6 szál cigarettát szívott, de a nagymamám addig piszkálta, hogy árt, amíg szegény gyenge papa abba nem hagyta abban a hitben, hogy ezután a mama semmi piszkálni valót nem talál.
Apám azért hagyta abba, mert már kapott szívbne is valami injekciót a 40-es évek végén, de 50-ben, vagy 51-ben azt ajánlotta az orvos, hogy naponta csak egy csomaggal szívjon. (Az akkoriban 25 szál volt.) Apám azt mondta, jó, de mit szívjon délelőtt 11 után. Akkor szokjon le, mondta az orvos. Erre dühösen elajándékozta a cigarettartárcáját, és hónapokig rettegve kerültem, mert élesített állapotban volt.
Anyám akkor hagyta abba, amikor - miután leszerelték az oxigénpalackról - suttyomban megpróbált újra rágyújtani, és alig lehetett visszahozni az életbe.
Én azért, mert a füdőkádban és zuhany alatt állandóan elaludt a cigarettám. Biztosan víziszonya volt. nekem pedig naponta több dührohamom emiatt.
A párom azért, mert reggelente arra ébredtem, hogy a WC-n titokban füstöl, és ezt nem hagytam hangerő nélkül.
A húgom nem szokott le, de drukkol, hogy ebből tüdőrákja lehet.
A fiam nem dohányzik. A lányom sem. Az unokahúgom sem. Szerintem elborzadtak tőlünk.

Szeretettel: szigy

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-04 21:08   
Mikor anyám régebben le akart szokni, férje mindig is nemdohányzo volt, ö is könyörgött neki végül is, dohányozzon megin mert kibirhatatlan volt! Most pár éve szokott le teljesen, mikor Baselban voltam viszont még ott volt a szekrényében 1 1/2 karton cigaretta, minden öngyujto eltéve amit mind nekem ajándékozott. Ö egy toleráns volt dohányzo, megengedi minden vendégnek a cigizést lakásukban.

Férjem orvosi tanácsra probált többször leszokni, mikor a korházbol kijött utoljára, (virus okozta tüdögyulladása volt) de lányom is látta titokban a garázsszoba mögött cigizni, találtunk minden felé eldugott cigaretta dobozokat, végül megkérdeztem kit akar becsapni, dohányozzon bátran elöttem is! Azota azt teszi.

 
 nyanyabandi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-04 20:00   
Fredikem,-en aki imadtam a cigarettat es 22 ev utan is siratom, ha valaki elmegy mellettem kezeben a cigivel ratapad a szemem....a cigire.....13 evi dohanyzas utan egyik pillanatrol a masikra hagytam abba, amikor kiderult hogy a terhessegi teszt pozitiv...meg most is elottem van annak a fel cigarettanak a latvanya ahogy a hamutartoban hevert....sosem ereztem azt hogy ra kellene gyujtani mert hatalmasabb volt a tudat hogy NEM SZABAD!!!! A gyerek szuletese utan sem mert valakinek fel is kell nevelni/ a kotelezettsegeimet mindig nagyon komolyan vettem minden teren/,-amikor 18 eves lett, ez volt a kijelolt hatar hogy utana ragyujthatok.....most senkinek nem tartozok semmivel amikor ugy fogom erezni meg is teszem....Es hidd el hogy le lehet szokni, nem igaz hogy nem csak meg kell lenni a celnak, indoknak hogy miert? Az egeszseg is komoly indok.....Es azert nem kell mergesnek idegesnek lenni mert valamit nem szabad......persze van hogy tenyleg nehez hirtelenul abbahagyni....Tessek akkor csokkenteni,-naponta eggyel kevesebbre amig el nem fogy? Es megkerdezni magatoktol hogy hat ennyi akaraterom sincsen? ............szeretettel udvozol egy cigirol abrandozo/kaveval/ volt dohanyos......Szuzi.
_________________

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-04 19:43   
Lányok ne haragudjatok, de látszik, hogy soha nem dohányoztatok és erősen naiv elképzelésetek van a leszokás lehetőségéről és módjáról. Én megjártam a poklok kínját tudom miről van szó, hiszen napi 30 cigarettát szívtam egykoron. Merem állítani, hogy az alkoholról könnyebb leszokni mint a cigarettáról. Ha szabad tanácsot is adnom, akkor azt javasolnám, hogy azt akiben megvan a szándék a leszokásra azt nagyon tapintatosan kezeljétek és semmi szín alatt ez még csak melléktémaként se szerepeljen. Az aki hosszú éveken át erős dohányos volt és most, mondjuk 3 napja, 2 hete, vagy akár 3 hónapja is nem szív semmit, az szenved, ingerlékeny és esetleg olyat is mond, főleg ha ehhez semmit sem értők irritálják, amit nem akar.
Amnikor én abbahagytam a dohányzást - családom erős nyomására is, de belátva ennek ésszerűségét is, két hónap után a feléeségem könnyek között kért meg arra, hogy gyujtsak rá, annyira elviselhetetlen voltam. Ne beszéljetek a leszokni akarónak az akaraterőről, meg hasonló hülyeségekről, hiszen a szerencsétlennek elég a sajátmagával megvívandó harc, legalább veletek ne kelljen hadakoznia.
Elnézést a kioktatásért, de szándékom elősegíteni a leszokást.
Kellemes hétvégét minden dohányzónak és nemdohánytónak !

 
 Balu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-04 18:52   
Nehogy már a nikotin erősebb legyen mint az Ő személyisége!Próbáld ezt mondani,egy idő után hatni fog.Bár ha hiú azonnal eltapossa vagy eldobja a dobozát is!:)
 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-04 11:11   
Hana uzenete:

Hogyan lehet segiteni dohanyzo parunknak a leszokasban?

Csak azert kerdezem, mert lassan masfel honapja igyekszik az enyem, es ha megdicserem az a baj, ha nem szolok, az, ha szolok h tegye le a cigit, az ). Ugyan akkor o keri hogy segitsek, csak sose talalom el a jo hangot. Ha nikotin tartalmu gyogyszert szed, az OK, de ez nem szunteti meg a szukseget ra. Egyenlore szedi, mindig kisebb adagokban.

 
 frimi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-11-03 12:49   
2003-11-02 15:59, oszi:
-

Felvetésedre szerintem nem lehet "univerzális" megoldást adni.

Nagyon fontos a család példamutatása. De ez sem mindig üdvözítő...

Saját magamból kiindulva: Apám erős dohányos volt. Hogy őt mi motiválta, azt nem tudom, és már nincs is módom megkérdezni...

De az első cigiket tőle lopkodtam...

Nehezen szoktam rá, a gyomrom nem akarta "bevenni" a cigizést. Törekedtem is, hogy ne produkáljon a szervezetem ellenkezési tüneteket, ha társaságban rágyujtok.

Nálam pl. a fő motiváció a lányoknak való imponálás volt. Ugyan magas termetű fiú voltam, de pl. a tánciskolában rendszerint idősebb lányokkal hozott össze a sors. S ha már korban nem, akkor legalább a látszat...

Persze, tiltották, de az is persze, hogy én annál jobban s ebben az is közre játszott, hogy nehezn tűrtem apám vasfegyelmét... S a kamasznak meg vérében van a "másként".

A középiskolában - szerintem nagyon bölcsen -volt a tanárok által egy hallgatólagosan jóváhagyott hely, ahol a szünetben füstölni lehetett. Együtt fújtuk olykor a füstöt pl. Ötvös Csabával (a későbbi operaénekessel), vagy Solymos Tónival (Az Express együttesvezetőjével, énekesével). (Ez annyiban vigasz számomra, hogy bizonyos lehetek abban, hogy a hangomat nem a dohányfüst tette tönkre, hanem a kellő tehetség hiányzott belőlem..)

De mindez mellékes... A dohányzást megakdályozni nem tudták volna, sőt a rendszerszerű tilalom csak ösztönzési eredménnyel járt volna...

Saját családomban a fiamnak (noha asztmás volt akkoriban) azonnal engedélyeztem a cigarettázást, mihelyst tudomásomra jutott, hogy dohányzik. "Felvilágosítottam" a hátrányokról. Ennyi. Nem is szokott rá, igaz ma is dohányzik, de ez nem haladja meg az un. "kocabagós" szintet. "Tehát ő uralkodik a nikotin felett és nem fordítva".

Van olyan barátom, akinek a szülei családjában senki sem dohányzott. Ő sem. És van fordított példa is rá...S olyan házaspár barátaink is vannak, ahol egyik szív, a másik nem...

Nehéz meghatározni még annak is aki szívja, hogy miért teszi? Csak egyet lehet egyértelműen megfogalmazni: "nem bírom letenni." S ezt az, amit aki SOHA nem volt a dohány rabja, nem tud megérteni.

Csak néhai Molnár bácsi szavait tudom idézni: "Enni kell, de dohányozni muszáj."

Kissé elkalandoztam, ezért bocs! De talán a lényegtől nem tértem el messzire...
Frimi


 
 frimi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-11-03 12:25   
2003-11-01 21:20, OMGI:
-

Ez is persze egy megoldás. Jobb is, mint amit magam hosszadalmasan és részletesen (nem titkolva - ha ez megbocsátható - néminemű tanítási szándékot) leírtam.

Csak hát, nem vagyunk egyformák...
Nekem az a módszer nem ment, de ment más. És egy olyan talán, amelyek végén nem kell kimondanom, hogy SOHA, hanem a "rendszert" úgy tudom működtetni, ahogy én akarom. És nem úgy, ahogy a "nikotin".
Frimi

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-11-01 21:20   
Szegény Kedves Dohányosok!!!
Meséltem már, hogy az én volt vôlegényem 30 éves erôs dohányzást hagyott abba, egyik napról a másikra, 1993. május 1-én 0.02 perckor??? Igaz, elôtte már kétszer próbálta, sikertelenül, utána amikor példát akart mutatni a fiunknak és a menyasszonyának, felmutatta az utolsó cigit, és tényleg az volt az utolsó. A fiatalok azóta is szívják, -a példakép pedig még a szomszéd füstjét sem birja elviselni. Fel van háborodva, hogy lehet valaki olyan bolond, mint amilyen ô volt. Ja, a volt vôlegényem immáron kb. 28 éve a hitvesem. Hát ennyit errôl.

 
 Kékibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-31 22:47   
Szia, szia OMGI!
Hála Istennek, már nincs gipszben sem a lábam, sem a kezem, hidd el, én lennék a legboldogabb, ha le tudnék szokni...véglegesen...volt már éves, féléves elhagyásom is, de valahogy mindig visszaszoktam..sajnos!Ha bármilyen gondom akad, lelki általában, csak a cigizés segit, amúgy nem szoktam gyógyszert szedni, inni, de cigizni annál inkább, akkor tudok legjobban ellazulni..egy jó kapuccino+ egy-két cigi..enyém a világ

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-30 22:16   
Szia Kékibolya!

Mellôzd a cigit, nem hiszem hogy segít elviselni a gipszet!

Légyszí vigyázz kicsit magadra, ne töredezd tovább a csontjaidat! (Hogy állsz a csontritkulással??))

üdv.

 
 Kékibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-30 19:15   
Szia, szia...erre igy még nem gondoltam
 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-30 15:15   
2003-10-30 00:34, Kékibolya:
-

Ebbol az a tanulsag, hogy a funyiras elosegiti a dohanyzast.

 
 Kékibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-30 00:34   
Majdnem elfelejtettem, 6 hét után leszedték a gipszet a lábamról, rémesen sántikáltam, dagadt, minden baja volt, egy hónap és 10 nap után, fűnyírás közben elestem, eltörött a bal csuklómban az orsócsont, újabb 6 hét gipsz, ezuttal a kezemen. Megint több időm maradt a dohányzásra!
 
 Kékibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-30 00:24   
Szia, szia....májusban eltörött a lábam, térdig gipszben voltam, kaptam én is trombozis elleni gyógyszert, injekció formájában. Naponta adtam be magamnak. Azt hittem nem leszek képes rá, a szükség képessé tett. A gyógyszer neve, Clexane. Előző év novemberében, kemény elhatározással abbahgytam a dohányzást, majd májusban, amikor gipszben volt a lábam, nem tudtam nyüzsögni, UNALMAMBAN, újra rágyújtottam, azóta is gyújtogatom a cigeket. Nem sokat, 10-et naponta. Szerintem, nem a gyógyszer mellékhatásaként. Csupán csináltam még valamit, amivel eltöltsem a rengeteg plussz időmet
 
 frimi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-17 18:23   
Nos akkor a szivarozásról...
Akkor a befejezés...

"Előremenekülésről" tettem említést korábban, mert akkoriban úgy gondoltam, hogy a szivar élvezetéből hiányzik a pipadohány kellemes íze. Másfelől annak szívását talán jobban lehet keretek között tartani, mint az elvadult pipázást... S így a helyzet javulni fog.

Az átállás rendkívül könnyű volt, egyik napról a másikra. S a szivarnak nagyon jó íze volt, csak persze másként... Kubai szivarral kezdtem. Nagyon élveztem: szinte érezni lehetett az értett dohány ízében a perzselő napsugarakat! (Ugye milyen költői? Nos, valóban ilyen kellemesnek bizonyult!!!) A füstjének illata is nagyon izlett, bár természetesen egészen más volt, mint a pipafüst. S ennek a - mondhatom - csodálatos ízharmóniának a betetőzéseként nem kellett semmit sem takarítgatni, és ezért - ha ezt elhanyagoltam volna - nem kellett volna sem köpködni, sem egyebet...

Caakhát...

Ami nekem kellemes illat volt, az a családomnak, kollegáimnak csótányírtó bűz... Amikor még szívtam, akkor még hagyján, de az áporodott füstszag az tényleg rettenetes lehetett. (ezt én nem nagyon éreztem...)

Nem is beszélve a hamutartóban "érlelődött" csutkáról... (Ez már nekem is igen büdös volt.)

Azután ezt is kezdem csaknem olyan tempóban szívni, mint hajdan a cigarettát. Hiszen egyszerűbb volt, mint a pipázás. Kényelmes. Csak elő kellett kapni és máris égett.

Igaz, nem szívtam ebből napi 20-30-at, csak -a maximum táján - úgy kb. napi 10-et, de ezt persze úgy, hogy néha újragyujtottam. S addig ott büdösödött a hamutartóban. (Persze nem ez a "szabványos" módja a szivarozásnak, de kénytelen voltam ehhez folyamodni, mert nem bírta az ütemet a pénztárcám. Igaz, ekkorra már a pipadohány ára is 100 Ft fölé emelkedett, de a szivar ára - legalábbis a kubaié - ennek többszörösére emelkedett! Nem lehetett mondjuk kétnapont szivarra 8-900 vagy még több forintot kiadni).

Próbálkoztam persze a sokkal olcsóbb magyar szivarokkal is. Végigpróbáltam az akkor kapható valamennyit (sajnos a márkákra már nem emlékezem, de mintha a joobbfélék között lett volna egy Club nevezetű.) Ezt bírta a költségvetésem, de hol volt ennek illata, aromája a kubaiaktól? Talán mint most a magyar és az angol foci közötti különbség...!

Ugyan értekezleteken már eddig sem szivarozhattam, de már a munkahelyemen is háborogtak. S hiába voltam már egy kicsit nagyobb "kisfőnök", érzékeltem bizonyos nemtetszési tüneteket. (A nagyfőnök részéről is...) Gyakorta mondták, hogy onnan tudták, hogy bennt vagyok, ha kiléptek a liftből, azonnal érezték a szivarszagot. (Ez már nem volt illatnak nevezhető...) Az irodám pedig egy hosszú folyosó végefelé volt...

Otthon meg kifejezetten lázadoztak! (S a család ragaszkodását mi sem mutatta azért jobban, hogy pl. karácsonyra, születésnapra stb., minidig egy-két doboz szivarral - persze kubaival! -leptek meg. Pedig azt is legalább annyira utálták, mint a magyart...)

A szivarozásnál nem nyílott lehetőségem arra, hogy szép lassan visszafejlesszem ezt az átkozott rossz szenvedélyt, hiszen mondjuk 2 szivar nem csinált sokkal kevesebb büdöset, mint 6.

Azonnal pedig ezt sem tudta "eldobni" s ebben közrejátszott az idegi leterheltség, ami a napi munkával járt együtt. (Bár most is állítom, hogy a dohányzásról való leszokás egyik alapvető eleme az állandó elfoglaltság. Persze ez nem azonos a hajszával...)

Kinlódtam, - ahogy mondani szokták - mint a fába szorult féreg...

Úgy döntöttem, hogy áttérek a "váltott rendszerre" s úgy mintegy három évi szivarozás után váltogatni kezdtem a szivart és a pipát. Otthon, a munkahelyen pipáztam s ahol lehetett, ott meg szivaroztam. De ez sem volt jó, mert addigra úgy rászoktam még az ócska magyar szivarra is (amelynek még az illata csak hagyján, de az íze nekem sem tetszett! Mondogattam is viccesen, hogy a magyar szivar fele disznóparéjból, másik fele szárított lótrágyából készül...), hogy már a pipázásban sem találtam semmi "örömet".
(Ráadásul pucolgatni is kellett folyamatosan...)

Ebben két dolog játszott szerepet: egyrészt a szivar sokkal erősebb, mint bármelyik pácolt dohány és a nikotin szükségeletet nem igen fedezte. Tehát állandó rágyujthatnékom támadt, másrészt hiába volt finom íze a pipafüstnek, már az sem izlett igazán - mert annak a rossz magyar szivarnak az ízét is kellemesenbbnek éreztem...

(Talán ellentmondásnak hat ez, amit az ízekről itt összeírok. Csak emlékeztetek a sörre vagy akár egy száraz borra. Aki nem kedveli ezeket, joggal gondolhatja, hogy hogyan is lehet meginni azt a keserő, vagy fanyar, netán még savasnyú folyadékot? Pedig hát ugye...?)

Úgy döntöttem tehát, hogy erőt veszek magamon legalább annyira, hogy - tetszik, nemtetszik - a szivarozásnak vége!

Így is lett... Dohányzásom utolsó két évének kezdetén művelt "váltott módot" végül is a teljes pipázás váltotta fel. S ezt úgy, ahogyan már korábbanm leírtam: mértéktelenül, kora reggeltől-késő estig lógott a számban a pipa.

S ekkor jött egy pont, amikor - mint mondani szokták - magam is megelégeltem az egészet!!! Egy este (ennek időpontját sajnos már nem tudom úgy, mint a cigarettázásnál, pedig talán jobban is megérdemelte volna, hogy megjegyezzem) filmet nézve a TV-ben, a kialudt pipámat nem tömtem azonnal újból. Aztán a híreknél sem. Aztán pipázás nélkül feküdtem le. És másnap reggel sem gyújtottam ár, és egész nap nem, és harmadnap sem, és azóta sem!

Nem tudom ma sem, hogy hogyan is tudtam ezt megtenni! Nyugodtan mondhatom, hogy egy jó hetet eszméletlen kinlódással éltem meg. Igen érdekes, hogy bár a füstöt soha sem szívtam le sem a pipázásnál, sem pedig a szivarozásnál, mégis a mellkasomban támadt olyan szinte fájó hiányérzet (nem tudom másként jellemezni), mint amikor a cigarettáról szoktam le. Pedig ott a füstöt teljesen letüdőztem...

Annyival volt nehezebb a dohányzásnak erről a fajtáiról leszokni, hogy a cigarettázáshoz képest nem csak a nikotinról és a "matatás"-ról kellett lemondani, hanem az ízről is! (Az illat nem játszik szerepet.) S talán ezl volt a legnehezebb az egészben!!! (A tünetket korábban leírtam, nem ismételem...)

Aztán persze idővel enyhültek az elvonási tünetek... Az első hónap volt igazán nehéz - egyre mérséklődőbb késztetéssel.

Tizenévig nem mertem újra rágyújtani semmire! S azután kipróbáltam egy cigarettát! A füst íze miatt!!! Nagyon finom volt!!! Nem tüdőztem le, csupán az ízét élveztem. És élvezem ma is... Mint a kocabagós.

Nagyon-nagyon félve gyújtottam rá, hiszen - mint említettem - leszokni soha sem tudtam, csak abbahagyni. És attól féltem, hogy ha pl. otthon lenne akár egy szál is, valamikor rágyújtanék. Pl. egy vasárnapi ebéd után...

Azután lassan kiderült, hogy ilyen veszély nem fenyeget. Nem kerül semmiféle megerőltetésbe, hogy megálljam, ne dugjam a számba a cigit. Egy társasági összejövetel után maradt itt egy pakil, amit nem tudom ki hagyott itt. És azt azután szépen el is szívták a következő alkalommal. Egy szál valahogy kihullott és azt letettem. Emlékbe. Ott van a pipáim mellett. Soha nem jut eszembe, hogy elvegyem onnan!

Hetek, akár hónapok telhetnek el, hogy rágyújtanék... Soha sem jut eszembe, hogy vásároljak maganak...

De azért pipára és - főként kubai - szivarra soha többet nem fogok rágyújtani!
Túl nagy lenne a kisértés...
Frimi

Ui. A nem dohányzásnak vannak persze "káros" mellékhatásai is. Hajdani 70 kilómhoz képest ma 95 kg vagyok... Még szeremncse, hogy magasságom közelit a 190 cm-hez... ))
F.

 
 frimi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-16 20:53   
Bocsánat. Visszaolvasva úgy látom, hogy egy lényeges szempontot nem emeltem ki: sokan nem, vagy csak igen-igen nehezen tudják nélkülözni a kávét.

Magam egy napon nem is tudom említeni az függőség mértékének különbözőségét...
Frimi

 
 frimi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-16 20:49   
Most csak egy gyors válasz.

Valóban félrevezető volt, amit írtam... A köpködés a "természet lágy ölén" volt csak megoldható... S akkor is a jó modor keretei között: félreeső helyen, magányban. Otthon a mellékhelységben olykor-olykor. Az irodámban viszont egyáltalán nem.

S ha úgy hozta a sors, hát nyeltem... Fúj!!!

És gyorsan belekezdtem egy alkalmi takarításba, egy darab papírzsebkendővel vagy hasonlóval. S azt meg azonnal vittem a WC-be... Annak is penetráns bűze volt... De "társaságban" pipatakarításra soha sem került sor. A környezetem így a "szmötyi" káros mivoltát nem érzékelte. Az az én "priviléágiumom" volt...

Más...

Lehet, hogy a csokoládéevés nem jó példa. (Tk. én nem is nagyon szeretem és ritkán is eszem. Csak hallottam a függőségről...)

Inkább a kávét (úgy magyarosan, nem pedig azt a híg meleg változatot, amit "nyugaton" általában fogyasztanak) kellett volna talán említenem, ami sokaknál komoly függőséget eredményezhet. Érdekes példája volt ennek Apám, aki reggel - elmondása szerint - azért itta, hogy fitt legyen, este meg azért, hogy jól tudjon aludni...

Magam most is napi kettőt iszom, de korábban ebben sem ismertem mértéket - a napi öt-hattal. Olyannal, hogy "megállt benne a kanál".

Ennek ellenére, ha olyan környezetbe kerültem, ahol nem volt espresso kávé (pl. külföldön) csak az a híg lötty, akkor inkább nem is ittam egyáltalán. Akár két héten át egy kortyot sem.

Sokaktól hallottam, hogy nem is tudják elképzelni a kávéivást dohányzás nélkül. Számomra viszont ez sohasem jelentett problémát: jól elvoltam/elvagyok kávé nélkül. Igaz, hogy én is szívtam a kávé mellé a cigit, vagy mást, de sohasem kötődött össze e két dolog.

Kétségtelen, hogy akiknél ez másként van, azoknál a dohányzásról való leszokás mellett ez egy másik megpróbáltatás.

A folytatás majd később...

Frimi

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-16 17:42   
2003-10-16 10:07, frimi:
-

S van egy nagyon undorító dolog a pipázásban, ha a pipát nem takarítják rendesen. S ez az a "szmötyi", ami a szárban gyűlik össze. Ez bűzös, rendkívül rossz ízű, tk. egy kátrányos-vízes kondenzátum, ami a meleg füstből a (relatíve)hideg pipaszárban rakódik le. S ha valaki nem takarítja rendesen a pipáját (mint én), akkor kénytelen köpködni. No, ezt pedig nem lehet mindenkor, mindenhol megtenni...

A leirtak alapjan azon tunodom, hogy a pipafust illatat kedvelo kornyezetet vajon mennyire befolyasolta a “matatasok” kozotti “szmotyi” kopkodes? Eltem is es dolgoztam egy ideig olyan kornyezetben, ahol a nikotinfuggosegnek egy igen kerdeses izlesre es oralis higieniara vallo fajtaja, a bago-ragas volt elterjedt es meglepoen nepszeru. Annak se langja, se fustje, de a fokent gyanutlan es johiszemu kollegak es ismerosok altal is frekventalt helyeken felejtett (termeszetesen atlatszo) poharak tartalmanak latvanya gyomrat es erzeseit nem kavarta fel. Kulonosen izgalmas volt varni es figyelni, hogy ki lesz a kovetkezo, aki sajat Pepsivel teli poharat meggondolatlanul egy ilyen vegtermek melleti, azonos kulseju pohar melle helyezi, majd csak akkor dobben ra, hogy rosszat fogott meg, amikor mar a szajahoz emelte es beleivott.


Persze azzal a szilárd elhatározással, ha úgy érzem, hogy függőségi viszonyba kerülök, azonnal abba hagyom. Nem is éreztem semminemű gondot... Gondolom, hogy a csokoládé-falók is hasonlóképpen lehetnek. Mire észreveszik a rászokást, már késő... No, így jártam én is...

A csokolade-evest minden gond nelkul abba lehet hagyni. Ezt mint egykori “csokolade-fuggo” mondom. Ebbol kiindulva felteteleztem mindig egyebkent, hogy ha a csokoladet teljesen ki tudtam iktatni az eletembol, minden gond nelkul, akkor a cigarettat sem lehet nehez egyszeruen letenni es soha tobbe nem nyulni hozza. Hozzateve, hogy nem konnyu igazan jo desszertet talalni sehol, ha az ember kerulni probalja a csokoladet, de megis edessegen morfondirozik, mig a cigaretta nemhogy egy etlapon nincs rajta, manapsag mar nehez olyan nyilvanos es futott helyet talalni a nyugati vilagban a teli honapok alatt, ahol az embert nem eri mentalis es/vagy fizikai inzultus, ha elkezd fustolni.

De azota olyan sok, a Tiedhez hasonlo tortenetet hallottam, hogy biztos vagyok benne, hogy a nikotin-fuggoesget ossze sem lehet hasonlitani a csoki-, gumicukor-, vagy a pisztacia-fuggoseggel (az utobbi kettoben boldogan szenvedek).


Így hát "előremenekültem". Kipróbáltam a szivarozást. De ez már egy másik történet...

Johet a tortenet.

 
 frimi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-16 10:07   
2003-10-16 00:34, rigojanos:

"Gratulalok ehhez a jol kidolgozott tervhez es a sikeres vegrehajtashoz."

Minden roszzul kidolgozott terv kitűnő, ha célt ér, és fordítva...
XXXXXXXXXXXXXXXX
Na, de kalandjaim a dohányzással - ahogy a korábbiakban az olvasható volt (már ha volt elegendő türelem végiogolvasni a hosszadalmas történetet) - a cigarettázásról való leszokással nem értek véget.

Az azt követő 10 év alatt igen jól megvoltam cigi nélkül, de - ami viszont addig soha sem fordult elő - ha valaki illatos cigarettára(mondjuk egy PallMall-ra) gyújtott egy vasárnapi ebéd után, nekem is rágyujthatnékom támadt. Persze nem kellett hatalmas erőfeszítés, hogy erőt vegyek magamon, csupán egy pillanatnyi futó érzet volt... 10 év "absztinencia" után is... És ugyanakkor nyugodtam elvoltam például vonaton dohányos fülkében, ahol "durvább" cigarettákat szívtak. (Nem is köhögtem, nem prüszköltam, nem háborogtam, hogy milyen büdös van...)

Ez is egyik indítéka volt, hogy kipróbáltam a pipázást. Ott ugyanis nem szívja le az ember a füstöt s az illata pedig kifejezetten kellemes még a "kívülálló" számára is. (Az illat hatásra mi sem jellemzőbb, hogy később egy konferencián vettem részt, ahol többszázan ültek a széksorokban, és akkor még szabad volt dohányozni. Pipáztam. Egy későn jövő közvetlen kollegám mesélte, hogy abból értesült, hogy én jelen vagyok, hogy megérezte a pipám füstjének illatát!)

Másfelől - irodakukac lévén - sűrűn jártam olyan értekezletekre, ahol olykor 3 órát kellett ücsörögnöm, miközben talán ha 10 percben voltam érdekelt. S csinálni kellett valami legálisat, hogy el ne aludjak.

Nagy félve tehát rágyújtottam egy pipára 1981. húsvét vasárnapján. Persze azzal a szilárd elhatározással, ha úgy érzem, hogy függőségi viszonyba kerülök, azonnal abba hagyom. Nem is éreztem semminemű gondot... Gondolom, hogy a csokoládé-falók is hasonlóképpen lehetnek. Mire észreveszik a rászokást, már késő... No, így jártam én is...

Kezdetben minden kellemes volt, családom sem tiltakozott. (Pedig a cigarettfüstből aztán volt részük bőven... S nem mondtam, abból a legrettenetesebb egy hideg reggeli felkelés a tegnapi füsttel átitatott hálószobában. Ezt még én is nehezen viseltem el...)

A legnagyobb baj azonban abból keletkezett, hogy visszatértek a cigarettázási szokások. A pipázáshoz nyugalom szükségeltetik, s egy hajszolt életritmusban nincs idő a pipát piszkálgatni, kotorgatni, bíbelődni vele. És rendszeresen tisztítani!!! Így azután míg kezdetben egy csomag Borkum eltarott akár két hétig is. Mintegy a hármadik év táján azt vettem azonban észre, hogy amikor felkelek, beteszem a számba a pipát és csak amikor eszem vagy iszom, akkor kerül ki belőle. No és persze, mielőtt elalszom. S ekkorra már egy pakli mindössze két napig(!!!) tartott ki!

S van egy nagyon undorító dolog a pipázásban, ha a pipát nem takarítják rendesen. S ez az a "szmötyi", ami a szárban gyűlik össze. Ez bűzös, rendkívül rossz ízű, tk. egy kátrányos-vízes kondenzátum, ami a meleg füstből a (relatíve)hideg pipaszárban rakódik le. S ha valaki nem takarítja rendesen a pipáját (mint én), akkor kénytelen köpködni. No, ezt pedig nem lehet mindenkor, mindenhol megtenni... (Irigyeltem a kínaiakat, ahol még Mao elnök fotelje melletti kis asztalka alatt is ott volt a köpőcsésze... Persze ez csak vicc!)

Ez mellett a hátrány mellett azonban van egy másik dolog is. Igaz, hogy a füst kellemes illatú és jó ízű tud lennei. (Bár csípni is tud s ilyenkor addig kell keresgélni a pipadohány-fajták között, amig talál az emner egy olyant, ami nem ezt teszi. Ez valamiféle allergiás dolog lehet...) Az ízérzékelése viszont teljesen eltorzul az embernek!!! (A cigarettázás esetén is fellép ilyesmi, de az semmi ehhez képest!) Az ételek, italok zamatanyagai nagyrészt hatástalanná válnak. Legalábbis egy ilyen mértéktelen dohányzás esetén.(Ez idő tájt szoktam rá az erős paprikára, amit a pipázás e káros hatásának tulajdonítok.) Gondolom, hogy ebben nem csak a dohány pácanyagai, hanem a magas nikotin tartalom is hozzájárul, hiszen az "ugyanannyi" nikotin most nem a hatalmas tüdőfelületen át kerül be a szervezetbe, hanem mindössze egy kisfelületű szájüregen kerszetül.

Ekkor próbáltam abbahagyni, de nem ment!!! S nem csak a nikotinhiány, a "matatás" elvonása okozott gondot, de mindezt szinte felülmúlta az "ízhiány". Úgy kívántam a füst ízét, mint egy kisgyerek a savanyúcukrot! Vagy még jobban!!! Tehát a cigarettázáshoz képest itt egy harnmadik - és nálam erősségében legalább olyan erős - kívánást kellett leküzdeni. S ez nem ment... Ráadásul hiába ettem mindenfélét - mindazt amikor ilyesmit ajánlani szoktak: szotyit, tökmagot, cukrot, rágógumit (no, ezt nem ettem...) stb., Szinte percekkel utánna undorítóan savanyú lett a szám. És persze a lehelletem is... S ezt nem lehetett semmivel sem elnyomni. Csak egy újabb pipatöltettel...

Íhy hát addigra a kellemetes elfoglaltság megítélésem szerint súlyosabb rabsággá változott, mint volt a cigarettázás. Ráadásul veszélyessé is a "szmötyi" miatt.

Persze anyagilag sem volt közömbös, hogy az ember két hét alatt szív el egy paklit, vagy két nap alatt! (Akkortájt, a 80-as évek elején egy csomag Borkum 45 Ft-ba került,ma viszont 1000 Ft körül van az ára!!!)

S a hajszolt életmód viszonyai között végülis nem volt elég lelkierőm leszokni.
Pedig milyen szép is volt a jól kidolgozott leszokási stratégia a cigarettázásnál. Hiába próbálkoztam azonban itt is valami hasonlóval, de képtelen voltam azt betartani. S ezt elsősorban az "ízelvonás" hatásának tulajdonítottam.

Így hát "előremenekültem". Kipróbáltam a szivarozást. De ez már egy másik történet...
Frimi




 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-16 00:34   
2003-10-15 10:51, frimi:
-

S hogy a dátumra miért emlékezem ilyen pontosan, annak az az oka, hogy életem egyik legnagyobb sikerének tartom a mai napig is, hogy azt az esztelen és mértéktelen cigarettázást abba tudtam hagyni.

-
Gratulalok ehhez a jol kidolgozott tervhez es a sikeres vegrehajtashoz. Es nem-dohanyzo leven sosem ertettem, hogy miert nem lehet csak ugy letenni a cigarettat, es soha tobbet hozza nem nyulni. De a leszokni probalo ismeroseimtol latott kinlodast csak megerositi az itt leirt strategiad reszletessege. A "matatassal" nekem is gondom van, csak en a taskamban elkoszalt edessegeket, pisztaciat, meg a ruzsumat szoktam keresgelni megallas nelkul.


Mert szerintem, ha nem tudtam volna ezt tenni, akkor már a Rákoskeresztúri Köztemetőből írhatnám dohányzással kapcsolatos élményeim. Persze csak akkor, ha ott lenne internet...


Majdnem csak egy wireless hotspot es egy kartya kell hozza


 
 frimi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-15 10:51   
Hi!

Nos, akkor a módszerről...

A forrás tk. a fizikából származik: a munka az erő és a megtett út szorzata, tehát aki 1 m-re emel 1 kilopondnyi súlyt, az ugyanannyi, 10 mkp munkát végez, mint aki 1 kp-t emel 10 méter magasra.

S a párhuzam: a cigarettázást abba lehet hagyni 50 db-ról egyik pillanatról a másikra, de lehet lépcsőzetesen is. Mindkettő ugyanannyi "munkát", azaz erőfeszítést igényel, csak az utóbbiban szüneteket lehet tartani. Csakúgy, mint a 10 m-re történő emelésnél!!!

A másik dolog, hogy figyelmbe kell venni, hogy a dohányzás alapjában véve két elemet foglal magában: a nikotin addikciót és a dohányzási mechanizmust, a "matatást". (Hogy milyen megszokás lehet a "matatás", azt egyébként mutatja az is, hogy vannak akik az arcukat piszkálják örökké, van akik a fejüket vakargatják stb., S ezekről sem könnyű adott esetben leszokni!!!)

A módszer lényege tehát az: hogy szorítsuk vissza a "matatást", szokjunk le róla és csak annyit szívjunk, amely még biztosítja a szervezet minimális nikotin igényének kielégítését.

A "matatás"-ról való leszokáshoz a kulcs az életritmusunkhoz igazodó, időponthoz kötött rágyújtás! Első lépésben tehát rá kell szoktatnunk magunkat, hogy mondjuk csak óránként gyújtunk rá arra a márkára, amit most is szívunk. Pontosan óra egészkor! Nézve az órát és egy perccel sem korábban! S ha közben rágyújtási ingerünk támad, akkor vegyünk erőt magunkon és ne tegyük!!! (Persze lehet akár ritkább kezdő időpontot is választani - attól függően, hogy most mennyit szívunk, de kevesebbet semmi esetre sem!!!) Meg fogunk lepődni, mert úgy 1-2-3 hét után, ha cigarettára akarunk rágyújtani majd reflexszerűen, az majdnem "óramű pontossággal" óra egészkor fog bekövetkezni!!! Megszokjuk...

Ha már megszoktuk ezt a rendszert, akkor váltsunk most egy gyengébb cigarettára! Olyanra, amely tüdőnk nikotin igényét be tudja csapni. Erre kiválóan alkalmasak a mentolos cigaretták! És most ne kössük pontos időhöz, hogy mikor gyújtunk rá, hagyjuk a szervezetünket, hogy kapkodjon a nikotin után. És csapjuk be minden alkalommal a mentolossal...

Amikor tk. rászoktunk 1-2 hét után a mentolos cigarettára, akkor itt is vezessük be az időkorlátot. Mondjuk óra egészkor. Sokkal könnyebben fog menni, mint az előző fázisban!

S ha itt is beállt a rend, akkor térjünk át egy "normál" cigarettára, olyanra amely a kezdethez képest sokkal-sokkal gyengébb.

A szervezetünk megint sürgetni fog bennünket és kezdetben engedjünk is ennek a sürgetésnek, s ha már megszoktuk az új márkát, vezessük be az időkorlátot, amely legyen megint órakezdés. Amikor szervezetünk igazodott már akaratunkhoz, ritkítsunk! Legyen az új időpont mondjuk minden két óra óraegésze.

Ha naponta mondjuk 16 órát vagyunk ébren, akkor ez máris csak 8 szál naponta! Vagy még kevesebb!!!

S ezt a módszert még finomíthatjuk olyan apró trükkökkel, hogy nem tartunk kéznél a cigarettát, hanem mondjuk kimérjük a napi adagot s a többit nehezen hozzáférhető helyre tesszük. (Pl a kerti szerszámoskamrába...) S persze az öngyújtót is... S ha elfogyott a napi adag koraeste, ne tévézzünk, ne igyunk kávét, szszesitalt, ne együnk kekszet vagyis olyasmiket, amit követően a dohányos azzonnal rágyújt... Aludjunk egyet! (Nálam például a nikotin elvonás álmossági tüneteket eredményezett...)

Annak idején magam (a dugdosást nem alkalmazva) kb. 3 hónap alatt szoktam le a napi 50-70 méregerős (szinte Caporal szintű) cigarettáról az 5-6 db. (az első magyar)füstszűrős és "szénagyengeségű" Fecskére, ami nagyjából a 3 óránkénti rágyújtásból következett. S bármilyen hihetetlen is, amikorra a rend bejáródott, alig-alig negyedórás eltéréssel támadt kedvem rágyújtani.

Magam úgy tapasztaltam, hogy ettől nagyobb ritkítást már nem tudok elérni, mert a nikotin igény annyira le volt szorítva, hogy onnan már kinlódássá vált volna a dolog. Itt vagy tökéletesen abba kellett volna hagyni, vagy ezen a szinten kellett volna maradni. A "matatásról" eddigre viszont teljesen leszoktam az ember.

Persze amit leírtam, az csupán egy személyemre szabott rendszer, ami függött a kiindulási helyzettől, s a kapható cigaretták erősségétől is. A lényeg azonban az, hogy szerintem e lépcsőzetes rendszer elosztja, felaprózza azokat a kínokat, amelyek egy erős dohányzásról való azonnali lemondással járnak együtt. Így is szükség van erőfeszítésre, azonban ez elaprózódik, sokkal kisebb mértékűvé válik. Csak úgy, mint amikor az 1 kilopondos súly 10 méterre történő emelésekor menetközben, mondjuk méterenként meg-megpihenünk...

S mint említettem, a leírtak személyemre szabottak, de maga a módszer alkalmazható: mindenkinek saját magának kell kialakítania, hogy hogyan osztja be a lépcsőket! És persze nagyfokú türelemre is szükség van, hogy az ember következetesen igazodjon a rendszeréhez és egy pillanatra se engedjen belőle. Ha pl. kávézik, akkor kávézzon óraegészkor, hogy a cigaretta is akkor jöhessen! És ne engedjünk magunknak egy kis lazítást, hogy majd a következő óraegészet kihagyjuk. Mert nem fogjuk tudni kihagyni és azután órafélkor is rágyújtunk...

Mint írtam, eddig jutottam... Ekkor elmentem szabadságra és úgy gondoltam, hogy ott abbahagyom teljesen... Hát ez az, ami egyáltalán nem ment! Amikor az ember teljesen kizökken a mindennapjai cselekvéseinek sodrából, akkor képtelenség a "semmittevés" közepette annyira fegyelmeznie magát, hogy a cigarettát végleg eldobja. Nekem legalábbis nem sikerült...

Az év december elejére vissza is másztam a napi 20-ra. Füstszűrősre és egy újabb, a Fecskénél erősebb fajtára. Ez volt a Románc.. (Jó név...!)

Azután december közepe tájt tüdőgyulladást kaptam. Persze ágyban fekve, a semmittevés kellős közepén megint nem tudtam betegen arra koncentrálni, hogy abbahagyjam. Ekkor azt tanácsolata az orvosom, hogy felezzek. No, ez be is vált s így megint csak a 10-nél tartottam. (Ez is igazolja a "matatás" iránti igényt, s hogy nem a nikotin éhség miatt gyújt rá az ember.)

Azután egy este, 1971. január 7.-én 1/2 8-kor elfogyott a napi adag. Miután éjjeli bagoly vagyok, kértem a nejemt,hogy utaljon ki még egy szálat. (Mert kérésemre ő őrizte az "erkölcseimet") Megtagadta! Azután kértem Apámat. Azt mondta, hogy forduljak bizalommal a feleségemhez. (Volt a szomszédunkban egy igen erős dohányos hölgy, aki néha éjjel csengetett be hozzánk cigiért. És mi is viszont... Mentem volna, de 38,5-es lázzal nem mehettem...) Nem kaptam. Nagyon összevesztünk... A nagyfokú igazságtalanságot, a kiszolgáltatottságot mélyen átérezve dühömben elaludtam. Előtte azért megfogadtam, hogy csakazértis megmutatom... Pedig reggelre oda készítette nejem az aznapi adagot. De én juszt sem! Jó kiszúrtam vele...!

S azután 10 évig mindössze kétszer volt a számban cigaretta: akkor, amikor halálos ágyán beteg apósom már nem tudott saját erőből rágyújtani s én gyújtottam meg neki a cigarettát. Mert ugye Molnár bácsi szerint: "Enni kell, de dohányozni muszáj!" S ez a megállapítás még akkor is érvényes (lehet), amikor már enni sem tud az ember...

S hogy a dátumra miért emlékezem ilyen pontosan, annak az az oka, hogy életem egyik legnagyobb sikerének tartom a mai napig is, hogy azt az esztelen és mértéktelen cigarettázást abba tudtam hagyni. Mert szerintem, ha nem tudtam volna ezt tenni, akkor már a Rákoskeresztúri Köztemetőből írhatnám dohányzással kapcsolatos élményeim. Persze csak akkor, ha ott lenne internet...
Frimi

 
 tasiordog  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-15 02:23   
Frimi, mi a módszered a leszokáshoz?
2 éve lemondtam ( nem leszoktam ) 7 hónapig. Csak, hogy bebizonyitsam magamnak, hogy le tudok...ha akarok, amikor akarok.

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-14 22:56   
2003-10-14 21:29, frimi:

Nagyon tanulságos és érdekes, amit leirtál!

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó