2022. január 21. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Ki merre járt már a nagyvilágban?
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 következő lap )
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-23 00:00   
Kedves OMGI,

köszönet a részletes és gondolkodóba ejtö beszámolóert. Sajnos, lépten-nyomon lehet találkozni olyan sorsokkal, amit el sem lehet képzelni, látni kell. Mindennek legalább két oldala van, így Erdélynek is (és más régióknak, országoknak). Van a napsütéses, idillikus oldal és az árnyas. Sajnos. Igazad van abban is, hogy sok minden lemegy a férfiak torkán. De ott a generációs probléma is: a falvak lassan kihalnak, a fiatalok elvándorolnak, az öregek meg tengetik napjaikat, ahogyan lehet.

Izgatottan várom a folytatást.

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-22 21:54   
Töltött-paprika-orgián túl vagyunk, visszatérek a MON-ra.
Itt van kalandjaink újabb állomása, -remélem bírjátok még érdeklôdéssel. Lôjetek le, ha már nem!

Tehát az Ojtozi szorosban járunk:
Zoli bácsi elmesélte nekünk, hogy a történelmi Háromszékre a XIX. században olasz kőfaragómestereket hívtak, akik utakat, kőbányákat, gyárakat, sírköveket és emlékműveket készítettek, építettek. Ezek az olasz családok később, többnyire házasságok révén beleolvadtak a székelységbe.
Az egyik kôfaragó, Pittino Anselmo készítette a felsőháromszéki millenniumi emlékoszlopokat, de neve megtalálható még az Ojtozi-szoros megmaradt feliratos kőtöredékein is. Ezeket az emlékeket sajnos az út korszerűsítése során, részben kényszerből, de többnyire tudatosan semmisítették meg a diktatúra éveiben.

Egy helyi mondást találtam az útra való készülôdés során, idézem Nektek is:
”Az Ojtoz-patakot a helybéliek csak víznek nevezik, mert ha pataknak hívnák, az lekicsinylő lenne és megsértődne, ha viszont folyónak, akkor túl nagyra tartaná magát, és bebizonyítva ezt, megáradna.
A helyiek úgy tartják, hogy idős korban mindig tenni kell valamit, nem szabad sokáig egy helyben ülni, nehogy a halál könnyen megtalálja az embert.
Tartják még azt is, hogy minden ember életében a 66. év a legkritikusabb, mert azt felülről 99-nek látni.”
Kis anekdotázás után folytatom.
Elhagyva a tegnap felsorolt Sósmezôt, Herzsát, Fûrészfalva után Gorzafalvára értünk. Úgy tudom, ott, már Bákó megyében élnek olyan csángó magyarok, akiknek nem kis erôfeszítésbe kerül, hogy ne felejtsék el az anyanyelvüket. Román busszal utaztunk, a pilótánk tökéletes románsággal kérdezôsködött, így többen meglepôdtek, hogy a buszban nyugati turisták voltak. Tudtam az út elôtt, hogy olyan helyekre is el fogunk jutni, ami meglepetést fog okozni, de ez a hely minden elképzelésemet felül- vagy inkább alulmúlta!
A fôutca tiszta és rendezett volt, nekünk ettôl a tengerszínttôl lefelé kellett mennünk a kiszemelt célhelyre. Többszörös útbaigazítás - ”óh, be lehet menni a kisbusszal!” után, alig háromszor akadtunk el a vízmosta utcák gödreiben. Rádásul a kis, rendszámtáblával is ellétott lovasszekerek is rendre szembejöttek velünk. Pilótánk olyan helyen kényszerült tolatni, tükörból, ahol azt vártam, mikor borulunk fel, de le a kalappal elôtte, itt vagyok!
V. bácsit és feleségét kerestük, akiknek fazekas mûhelyébôl még – állítólag- ma is használatos kerámiaedények kerülnek ki, bár ôszintén megvallva, amit ott láttam, hát annak tudatában bizony az elôbbi megállapítást erôsen kétlem. A porta öreg mezôgazdasági eszközöktöl zsúfolt, elhanyagolt kinézetû volt, minden talpalatnyi helye teli eladatlan, törött portékákkal. Hasonló kerámia-edényeket készített évekkel ezelôtt a faluban egy másik idôs mester, azokból ma is ôrzök kettôt, de ezekbôl, amiket itt láttunk, ugyan elhoztam egyet, de használni sajnos semmire nem lehet. Ilyen mértékû elhanyagoltságot, szegénységet és szerencsétlenséget még életemben nem láttam, mint ott. Képzeljétek el, amikor a higiéniára oly kényes finnekkel (3 közülük eü-ben dolgozik!) a szó szoros értelmében állati és emberi trágyalében lépkedtünk, hogy megnézzük a régi, majd 100 éves cserépégetô kemencét, a nyers ill. égetett termékeket.
Image hosted by Photobucket.com
Zoli bácsi unszolásására, hogy vegyünk már valamit, hiszen ebbôl élnek, mindenkinek megnyílt a segítôkész tarsolya. Nem tudtam mire vélni a nádszálvékony, kicsiny idôs asszony véget nem érô háláját, mígnem a buszban kiderült, hogy a román régi lej nagy számaival megbirkózni nem képes finnek, meglehetôsen szép összegeket adtak, volt aki az 50.000-t 500.000-re cserélte fel. (a néni arcát szándékosan kitöröltem, bár szívem szerint megmutatnám, hiszen azon minden, az egész élete ott van. )
Image hosted by Photobucket.com
Nem sajnáltuk, örültünk, hogy adhattunk, csak rossz volt tudni, hogy amilyen gyorsan lehet, a pénz jórésze lecsurog a bácsika torán. Higgyétek el, amit elmondtam, az az ottani valóságnak kb. tizede! Nem kívánom világgá kürtölni, -rettenetes volt!
Amikor végre visszamentünk a buszhoz, míg a többiekre vártam, magyar szó ütötte meg a fülem. Két nô, a saját portáján beszélgetett. A kerítésen keresztül üdvözöltem ôket, majd beszédbe elegyedtünk. Tiszta, takaros udvar, barátságos fehérnép volt. Az elôzô megpróbáltatás után felüdülés volt. Láttam más, újonnan épülô, kifejezetten jómódúnak tûnô házakat is, látszott, hogy a jövô azért már megérkezett a faluba. De biztosan nagyon nehéz megoldani azoknak az idôseknek az életét, akik már nem tudnak magukon segíteni. Hogy az ilyen mérhetetlen nyomorban élôk között hogyan oszlik meg a nemzetiségi hovatartozás, nem volt feladatom kutatni vagy felmérni.
Mindenesetre az élmény megdöbbentô volt!

A nap – sôt az út – további része ettôl már csak jobb lehetett és volt is, -de errôl majd a folytatásban.

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-20 20:24   
Köszönöm Nektek, nem felejtem el. A szövegszerkesztôn készül a dolog, de várom a fényképet. Higgyétek el, érdemes.

Most viszont holnapra 30 adag töltöttpaprika elkészítése a feladatom,a finn-magyar társaság ôszi kajaestjére, s ott egyben beszámolni a küldött segély sorsáról.

Pici türelem, -folytatom.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-20 19:57   
Kedves OMGI, a szünet csak fokozza a kíváncsiságot, de csatlakozom Bovihoz: az olvasóközönség várja a további folytatást(-okat).
 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-19 19:01   
Kedves OMGI, az egy kicsit sem baj, ha van egy kis szünet, akkor tovább tartanak az élmények
Csak elne felejtsd folytatani!

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-19 00:52   
2005-10-18 23:47, OMGI:
-
Drága OMGI, abból a zserbóból én is szivesen felpakolnék.. Köszi a beszámolót.



 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-18 23:47   
3. nap
Arra gondolok, hogy itt a Fórumon NEM MINDENKI mondhatja magát Erdélyországbélinek, ezért veszem a bátorságot, hogy kicsit részletesebben mesélJem el Nektek, merre jártunk, mit láttunk.

Utastársaim az elôzô nap után mára is laza programra készültek fel. Csipetnyi csalódást okoztam nekik. Mindjárt megtudjátok, miért. Mindennapos visszatérô gondunk volt, a délelôtti és koradélutáni kávézás helye, ideje és milyensége. Ne csodálkozzatok, a finnek hozzá vannak szokva a 10 óra körüli kávéhoz, a 11-12 közti ebédhez és aztán max. 2-3 között az újabb kávéhoz. Egy alkalommal két csészényi kávé, kisérôként pedig nem szódavíz, hanem valami finom kis sütike. Ezzel a problémával majd még találkozunk.

Két fontos célom volt mára, eljutni Ojtuzig ill. egy kis csángó faluig és megmutatni a finneknek a Haszman-féle gyüjteményt Alsócsernátonban.
Bár a józan ész szerint az utóbbival kellett volna kezdeni, mi megfordítottuk, mert tudtam, ha oda korán tévedünk be, és kedves Pali bátyánkat otthon találjuk, hát bizony úgy lekésünk minden mást, mint a brassói Fekete templomot.
Alig voltunk úton, amikor már suttogva elhangzott a varázsszó: “kávé”. Sem én, sem az idegenvezetônk (továbbiakban: Zoli bácsi) nem vettük tudomásul, hiszen oly sok mondanivalónk volt. Kicsit lavíroztunk a magyar történelemben, és igyekeztünk korrekten mondani a dolgokat, hiszen semmiképpen nem kívántuk bármivel is megbántani a gépkocsivezetônket, aki egy nagyon szimpatikus, kedves, magyarul remekül beszélô románszületésû férfi, Laci bácsi volt.

Kitartó, 40 km-es(!) utazás , és néhány évszázadnyi történem- és földrajzelôadás után megérkeztünk
Kézdivásárhelyre.
Kell-e többet mondanom, hogy vasárnap volt, és délelôtt!

Image hosted by Photobucket.com

Minden csendes és szinte kihalt. Sebaj, gondoltam, biztosan templomban van a nép. Tévedtem. Csak mi voltunk bent . Körbejártuk a fôteret, megcsodáltunk egy-két remekül rendbehozott épületet, kovácsoltvas kerítést és a szépen ápolt parkot. Megmutattuk a régi kereskedô házak mögött kialakult kis házsorokat.
A főteret lezáró épület Erdély egyik legnagyobb méretű temploma.
A hagyomány szerint kinôtték a jóval kisebb templomot, és fölé építették az újat, így a régit az építés idején is használni lehetett, és csak a nagy elkészülte után bontották le a kis templomot. Így sikerült igen nagynak az új – mondja a fáma.
Gábor Áron szobra közelében találtuk az egyetlen nyitvalévô kis cukrászdát, így a délelôttünk meg volt mentve. Jómagam –sajnos- imádom a zserbót, így jól feltankoltam magam néhány napra sütivel.

Folytattuk utunkat a Háromszéki havasok észak-nyugati lábainál, napsütötte, kristálytiszta idôben!

A viszonylag lapos, de legalábbis csupán alacsonyabb dombokhoz szokott finn utazókat már itt rabul ejtették a távoli, 1200-1300 m-es csúcsok látványa, hiszen eddig csak hallottak róla, hogy a ködben, esôben, párában valahol ilyenek rejtôzködnek. De most a varázslat megnyílt.
Berecken keresztül az Ojtozi szoroson át gyönyörû tájon haladtunk.

Valahol, egész fent, meg nem tudom mondani hol, Zoli bácsinak dolga akadt néhány percre, megálltunk. A néhány pillanat kissé megnyúlt, nekem viszont lehetôségem adódott leszállni a buszról és a portája elé kilépett kb. velem egyidôs , IDÔS nénivel szóbaelegyedni. Pár perc után magáhozölelt, pityókával akart megajándékozni és Isten segedelmét kívánta nekünk az útra.
Az Ojtoz-patak völgyében lévô, néhányszáz lakosú kicsi település több látnivalót is tartogat a turisták számára, de mi mindenképpen tovább akartunk menni, a Bákómegye Ojtozra, ahol néhány magyar család él.
Az útvonal: Ojtoz – Sósmezô, Herzsa, Fûrészfalva, Gorzafalva. (nem mind van a térképen!)
Innen sok mesélnivalóm van, és a fényképeket még nem kaptam meg. A saját akkum kimerült, -természetesen. A hagyományos filmtekercsem meg még itt csücsül a szekrényen arra várva, hogy leadom a laborba.

Folytatás tehát holnap. v. holnapután.

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-18 23:33   
2005-10-18 22:17, OMGI:

Várunk türelmesen!

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-18 22:17   
Elôbb a betûzendô fotókkal szórakozom kicsit, aztán jövök....... (nem fenyegetés akar lenni )
 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-18 17:54   
Kedves OMGI,
lenyügözö számomra a leirásod, ha idöd engedi, légyszives folytasd!
_________________
üdv:bovi

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-18 12:10   
2005-10-17 22:39, OMGI:
-
Sajnáltam, hogy a mi irodalmunk nagyjai nem sokat mondanak külföldi embereknek.

Gondolom, a finneknek is ismerős lehet ez a helyzet?

Várom a folytatást!

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-18 11:58   
Kedves OMGI,

látom, az idöjárás nagyon beleszólt az utatokba. Nagy kár, de hátha voltak kellemesebb vagy érdekesebb élmények is, amint azt az eddig leírtak is mutatják. Kíváncsian várom a folytatást!

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-17 22:39   
Köszönöm a sürgetéseket, a nyitott szemeket és füleket, -dehát azért egy "lumbahhos" derékkal nehéz eleget tenni. Lehet, hogy hosszúnak fog tünni, de kétszer írni nincs kedvem, így azt teszem ide, amit magamnak is feljegyzek. Kéne egy lektor, aki a felét kidobja.
No, akkor folytatom:

2. napunk
Illyefalva község ,Kovászna megye (egykor Háromszék), 8 km-re Sepsiszentgyörgy megyeszékhelytől, Brassótól 23 km.

Elsô reggelünk Illyefalván. A mögöttünk lévô éjszaka kóstolót adott a ”csaucseszkui” idôszakból. Az amúgy hideghez igencsak hozzászokott finn barátaimat azzal vigasztaltam, hogy gondolják csak el, milyen lehetett, amikor a szobákban a pohárba is belefagyott a víz. (Minden csak nézôpont kérdése! )

Néhány percnyire a falu ”központjától”, a domb tetején emelkedik a XVI-XVII.sz-ból való ötszögletû bástyafallal körülvett erödtemplom. A várfal lábainál meghúzódó KIDA alapítvány hotelszárnya szolgált a következô napokban ideiglenes otthonunkként. Azért nem írtam szállást, mert több volt annál. A háziak kedvessége, a környék bensôséges, nyugodt hangulata és nem utolsó sorban a házias, egyszerû és finom étkek tették többé egy szállónál.

Image hosted by Photobucket.com

Esti sétáink alatt már a második napon ismerôsként üdvözöltek a helyiek, ki csak mosolyogva, ki egy biccentéssel, ki hangos Jó napottal.

A délelôttöt a bástyadomb ”megmászásával” kezdtük, majd a várfalról lepillantottunk a falura és a völgyre. Ha az idôjárás-felelôs nem esôt küldött volna ránk, akkor el lehetett volna látni akár a Királykôig. (Remélem jól emlékszem,s nem írtam rosszul) A templomban a kazettás mennyezet egyik sarki tábláján végigolvashattuk a templomban eddig szolgálatot teljesített papok neveit, bezárva a sort a maival, Kató Bélával.

Utitársaim, akiknél az elmúlt 40-50 év alatt elég kevés dolog volt tiltott vagy üldözött tevékenység, meghatódva hallgatták végig, hogyan, milyen furfangos körülmények között sikerült a 80-as években egy csûrbôl kápolnát, kis imaházat építeni, hogy az idôs hívôknek ne kelljen naponta megmászni a dombot és ülni a hideg templomban.
A Kató házaspár csodát vitt véghez ebben a faluban.

Végigsétáltuk a falu központját, -no ne higgyétek, hogy sokáig tartott. Szombat lévén csak kívülrôl néztük meg a falu egyik büszkeségét, a Rustika-házat, ( http://www.rustika.ro/index_1.htm ) ahová azért néhány nap múltán be is jutottunk. Sajnáltam, hogy a mi irodalmunk nagyjai nem sokat mondanak külföldi embereknek. Ezzel a problémával még sokszor szembe kellett néznem. De valójában, ha magunkba szállunk, amikor csak ellátogatunk egy másik kulturában, bizony a legnagyobbakat kivéve mi is idegenül állunk egy-egy név vagy történelmi esemény elôtt.

Délután már idegenvezetôvel indultunk Szászföldre, Prázsmár és Brasso volt a célunk.
Valahol, másutt valaki az útviszonyokról írt, -hát ne tudjátok meg milyen (rövidebb!) út vezetett Illyefalváról Vámoshídon (Podu Oltului) keresztül Szászhermány-ba! Huhhh! Csoda, hogy a kisbusz tengelye nem tört alattunk.
Idegenvezetônk, Zoli bácsi kitalálta, hogy szombat lévén rövid az idônk, ne menjünk Prázsmárra, hanem most nézzük meg Szászhermányban a XIII., XV.századból való, 12 m. magas, 8 tornyú várfallal körülvett erôdtemplomot.
Nem bántuk meg a programváltoztatást! A helyreállítási munkák még javában folynak, így nem annyira “steril” az egész. Pl. a feltáráskor, egy valamikor befalazott gótikus ablak újrakibontásánál elôkerült –valószínûleg- az alapító püspök freskója.
Image hosted by Photobucket.com

Ma már csak itt láthatók eredetiben azok az apró, igen meredek lépcsôvel megközelíthetô, a templom falához illesztett, egyházi személyek részére készített kis menedékek, amelyeket idegen támadás alkalmakor használtak.
Image hosted by Photobucket.com


Brassó:
Nem elég az esô, a fekete templomot 17 óra helyett 15.30-kor bezárták, és mi 10 perccel késôbb jöttünk. Így kívülrôl próbáljuk elmesélni, mit lehetne látni bent.  És legalább végigsétáljuk a környéket. Vagy nem.
A város nem fogadott a kegyeibe, megsértôdött, hogy kevés idôt szántunk rá. A parkolóban kétszer akartak tôlünk díjat bevasalni, a fôtéren alig tudtunk átbukdácsolni a vezetékeken, a pallókon, viszont egy zenei fesztivál végpillanataiban karaoke mûvészjelöltek produkcióitól zengett minden.
Image hosted by Photobucket.com

Csalódva, agyonfagyva végre találtunk egy helyet, ahol nem csak a hûvös teraszon, hanem bent is volt hely. Remek kávét, isteni süteményt kaptunk, már majdnem megvígasztalódtunk, amikor a fizetésre került sor. Biztos vagyok benne, hogy nem volt szándékos, de a magyarul egyáltalán nem beszélô felszolgáló lányka össze-vissza próbált számolni és ez a finnek szemében nem volt igazán nyerô.

No, gondoltam, amikor visszatértünk Illyefalvára, egy utazásba sok minden belefér, az élmények legalább sokfélék lesznek.

Igazam lett, ... várt ránk a következô nap.



 
 MoMa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-17 10:37   
Omgi,
tiszta fül vagyok, azaz szem...
Mo

 
 Ibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-17 00:37   
OMGI, csak ugy, Brassón átszáguldtatok?
Fül és szem vagyok, érdeklödéssel várom a beszámolásodat

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 22:02   
OMGI!
Érdeklödéssel olvasom beszámolódat, a kis finn-csoportod erdélyi útjáról. Jöhet a folytatás. S az is érdekelne, mi volt a finnek benyomása, úgy általában Erdélyről. Utózöngések?

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 16:36   
Érdekes, egyszerre voltunk Erdélyben. Beszámolód/itok arra figyelmeztet/nek, hogy nekem is le kellene írnom saját benyomásaimat. De addig is, OMGI, folytasd!
 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 16:12   
Itt ulok es varom a folytatast itt meg a szomszedban is (turizmus).
 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 15:34   
En is.
 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 14:57   
Íme, itt jelentkezik egy valaki, akit érdekel!
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 13:48   
Romániában jártam, .. ja és Erdélyországban.
Velem volt 10 született finn, minden kultúrára nyitott és éhes ember, valamint egy magyar származású, e tájakon soha nem járt, gyakorlott utazó.

Közel egy évet tartott az elhatározás, a tervezés és a megvalósítás. Most túl vagyunk rajta és ha nem akarom az emlékeket keresztbe-kasul összeszôni, akkor csakis sorjába kell vennem a napokat.

2 héttel az út elôtt, egy nagy kávéasztalon kiterített térkép fölé hajoltunk és néztük át az elôtünk álló útvonalakat. Barátaimat néhány adattal készítettem fel arra, hogy Transilvánia nem azonos Drakulával, néhány történelmi adattal megspékelve tálaltam fel a várható élmény-pecsenyét.

A repülôjegyek és a buszok vitték el a költségeink 2/3-át.

Hajnali 4-kor álmos indulás, majd Malév Budapestre, némi várakozás után Bukarestbe.
Budapest verôfényes napsütés, Bukarest elmondhatatlanul kellemetlen, szeles esôs idôjárás.
Az elsô akadályfutás mindjárt itt kezdôdött.
Az egyik talpraesett utastársunk (merthogy ôket hirtelen kiûzték a gép hátsó ajtaján)elsônek érkezett a második busszal a tranzitba, elsônek átreppent az útlevélvizsgálaton, nem várta meg a csoportot, mi meg vártuk, hogy elôkerüljön.
A végén már csak mi voltunk a tranzitban, ahol egyre gyanúsabb szemekkel figyeltek bennünket a helyi szerv képviselôi, mígnem "ránkuntak", és a szó szoros értelmében áthajtottak bennünket a finn útlevelekkel a poggyászváróba. No, ott a böröndök vártak ránk, és mi továbbra is izgatottan vártuk társunkat még mindíg a gép felôl!
Persze mobiltelefon van, de jó, hogy feltalálták, -hívjuk ôt!
Valamit románul visszajeleznek, de vajon mit???

Tudtam, hogy F.Zsuzsa ott vár valahol, meg a gépkocsivezetô a busszal, így végülis a kimenetel mellett döntöttünk.
Kint pedig, széles mosollyal várt elveszettnek hitt barátunk Zsuzsa és pilótánk társaságában.
Barátunk mobiltelefonja NEM VOLT BEKAPCSOLVA!!!, mert minek???

Néhány perces lótás-futás, parkolófelügyelô és hivatlan bôröndrakodókkal, stb. Néhány pillanat alatt úgy tünk, hogy mindent elkövettek a mihamarabbi távozásunk érdekében.

Alig tudtam Zsuzsával pár értelmes szót váltani, gyönyörû szál rózsáját jobban óvtam esôtôl széltôl, mint magamat, a rámbízott borítékot pedig igen gondosan begyûrtem táskám elsô, legközelebbi bugyrába. Meg is rémült szegény
"tedd már el rendesen, még kiszórod onnan!!" "Á nem, vigyázok rá, ne félj!"

Bukarestbe nem mehetünk, áll a víz az utcákon, -de kár, hogy nem gondolán érkeztünk!

Hát így kell nagysebességen élni! ÉRzékeny búcsu, névjegy és telefonszámcsere, aztán indulás.

Nekivágtunk a "száguldásnak".
50-60 km-es sebességgel, bepárásodott ablakokkal, szakadó esôben próbáltunk valamit látni a Bukarest - Brassó közti útvonalon. Remélem a többéves ismeretség alapján -márminthogy nem vagyok hazudós - elhitték nekem, hogy amerre járunk, ott miket lehetne látni, ha lehetne. Hogy pl. a szerpentines emelkedôkrôl a Brassói havasokra pillanthatnánk.

A hajnal óta tartó utazás, a cseppnyi bevezetô kalandok után megváltás volt megérkezni a nyugalom szigetére, Illyefalvára.
De addigra ránkesteledett,vacsora után fáradtan omlottunk az ágyainkba.
A Romániában élôknek megszokott nyirkos hûvös idô számunkra az elviselhetetlen fázást jelentette, a dupla takaró, tréningruhában való alvás sem segített. Másnap reggel azonnal fûtésért könyörögtünk.

De ez már a következô nap, azaz kalandozásaink elsô napja.

Errôl majd a következôkben. (Mármint, ha érdekel valakit?! )




 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-09-05 18:12   
Tudjátok, hol van a beszámoló??? A kispadon, a csevegôben.... futás oda kiváncsiak
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-09-02 18:34   
Kedves MON-os Barátaink!

Nem hiszem el, hogy senki nem járt semerre?
Irigylitek tán az élményeket tôlünk?
Gyerünk beszámolni!!!!
Régi szép idôk, amikor részletes beszámolókat olvashattunk pl. Izlandról.





 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-08-12 22:38   
Azt hiszem ennek a témának vagy új nevet adunk, vagy átvisszük a képeinket máshová.
Azért még egyet ide kell biggyesztenem, mert nagyon szeretem, ez az elpusztított régi Nemzetink homlokzatának az emléke, az örökmécsesekkel és a kultúránkat talán tényleg megmentô "Noé bárkájával".
Nekem tetszik
Image hosted by Photobucket.com

Ja, a képen nem én valék.

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-08-12 18:12   
Valoban nagyon jo a marvanyfuggonyos kep.


 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-08-11 22:17   
2005-08-11 16:38, OMGI:

A kép nagyon jól sikerült! Gratula!

Minden dicséretet elviselek


 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-08-11 16:38   
Az a nagyszerû, aprótermetû szinészóriás Timár József volt, és egyik legismertebb szerepében Az ügynök halála-´ban.

A márványfüggöny pedig Melocco Miklós alkotása.

A kép nagyon jól sikerült! Gratula!

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-08-11 13:32   
Image hosted by Photobucket.com
Ez a márványfüggöny, amin keresztül jutunk be az új Nemzetibe
A szinész meg viszi a koffereim
Bár én még nem menni indultam

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-08-11 09:09   
A válasz tökéletes. Van másnak is képe róla? Nekem van, másik szögbôl is.
Most vendégünk van, majd este visszajövök.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-08-10 21:35   
2005-08-10 21:22, rigojanos:

A Csiki Kurjanto Szerkesztosege mindig resen van, hogy szukseg eseten segithesse a Csendorseg munkajat.

Most már tudom, miért nem jelenik meg a Kurjantó. A T. Szerk. tagjai egész nap a kulcslyuk előtt lökdösődnek


_________________
poe

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó