2022. január 21. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Ki merre járt már a nagyvilágban?
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 következő lap )
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-03 09:33   
Kedves OMGI,

köszönet a színes leírásért! Persze, hogy megyünk veled továbbra is!

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-03 04:30   
Kedves OMGI,
rettentően érdekes, hogy hogyan látod te azt, amit én (azt hittem eddig) jól ismerek.
Új szemszöget ajándékoztál nekem, kösz.

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-03 03:50   
köszönet
 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-03 01:37   
2005-11-02 23:55, OMGI:

Jovuuuunk !

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-02 23:55   
Jó, hogy sorba-álltatok! Kedves Som és többiek gyertek, induljunk!

Akkor hát, folytassuk kalandozásainkat Erdély-országban. Emlékeztek ugye, utitársaink: 10 született finn, egy magyarszületésû finn, no meg én, a mesemondó.
Tudjátok-e, hogy a finn tájakon élô emberek, hacsak utazni szeretô kedvük már korábban nem vitte el valahová a magas hegyek közé, itthon bizony a 3-400 méteres dombokat is már igencsak hegyeknek mondják. Természetesen a sílesiklást mûvelôk nem számítanak közéjük, de jobbára a sielés alatt leginkább a lankás lejtôkön is mûvelhetô sífutást ûzik nagy szeretettel.
Ilyen háttérrel, és az elôzô napok apró edzései (ráláttunk a Háromszéki havasokra) után gyûrköztünk neki a sziklás csodának, a Békás szorosnak.
Elkeserítôen sûrû ködben haladtunk felfelé a Hargita és a Csíki havasok között Csíkszereda felé. Tusnádfürdônél még mindig olyan volt, mintha híg tejben lötyögnénk, azt hittem a guta üt meg, hogy ezeket a gyönyörû tájakat nem láthatjuk. Csíkszeredába érve –meghallgattak az égiek!- egyszerre kitisztult minden! Sok pihenôt nem engedhettünk magunknak, mert a nap hosszúnak ígérkezett. Finnországban a hivatalos állami vallás az evangélikus, s már korábbi tapasztalatból tudom, hogy a katolikus vallást és az azzal járó szokásokat nehezen értik meg. Ezért nem a Csiksomlyói zarándokhelyet mentünk megnézni, hanem a városban 2001-ben felépült, Makovecz Imre tervezte templomot.
Több Makovecz munkát láttam személyesen és fotókról is, igyekeztem felkészíteni a vendégeket arra, amit látni fognak. Tudtam, nem kis feladatra vállalkozom: finn embereknek a szívébe lopni ezeket a fantasztikus, a magyar nép történelmébôl vett szimbólumokkal teli objektumokat. Van olyan barátunk, aki pl. Az Egri Sportuszodát, zavarosnak, feleslegesen túldíszítettnek találta.
A finn emberek évtizedek óta a tiszta, egyenes vonalvezetést, a dísztelen egyszerûséget tartják magukénak. A múlt század elsô feléhez kötôdik a finnek nagy építész-tervezôjének Alvar Aaltonak neve. Funkcionálisnak tervezett lakóháza a maga korában világhírnevet szerzett, de a mai napig nagy tisztelet övez mindent, ami az ô nevéhez fûzôdik, legyen az épület, egy üveg dísztágy vagy akár bútordarab.
Tehát, Makovecz-„elôkészítôt” tartottam. Meséltem róla, az eddigi legismertebb munkáiról, a rengeteg, melegséget adó fa használatáról, a lekerekített vonalairól. Amikor megérkeztünk a templomhoz, elôször kételkedteem magamban is, hogy tán nem jó helyen járunk. Abból a szögbôl, ahol álltunk a méltóságteljes fehér tornyokat, de leginkább a kupolán álló „pléhangyalokat” láttuk meg. Nem szégyellem, de a megdöbbenés erejével hatott rám. Nem ezt vártam. Aztán Zoli bácsi hathatós közremûködésével körbesetálva a templom másik oldalára új perspektiva tárult elénk. Bejutottunk a templomba is, és az én kedves utasaimnak földbegyökerezett a lába. Mondhatom, a hatás jobb volt, mint amit remélni mertem. Efféle meghatódottságot még volt szerencsém többször is tapasztalni az úton, ami mindíg jelzés volt nekem, hogy jó útitervet állítottunk össze. Talán az, hogy elôre tudták, mit fognak látni, hogy rengeteget hallottak már a történelmünkrôl, segített, hogy más szemmel nézzék ezeket a dolgokat. A templomról ide teszek két saját képet, de bele tudtok nézni a Makovecz honlapra is, megéri! ( http://www.makovecz.hu )
Image hosted by Photobucket.com

Image hosted by Photobucket.com

Továbbutaztunk. Távolban balról szinte átöleltek bennünket a Hargita mostmár kitakarózott hegyvonalai majd jobbról feltüntek a Gyergyói havasok elsô nyúlványai. Gyergyószentmiklóson csupán egy kis nyújtózkodásra volt idônk, igyekeztünk jó idôben felérni a legtávolabbi célállomásra, a Békás-szorosba.

Újabb pihenôt tartottunk, most a Pongrác-tetôn.

Image hosted by Photobucket.com

Ez volt a természet elsô lenyûgözô pillanata, amit vendégeink ezen a tájon megéltek. Az egymás mögött sorakozó hegyvonulatok, maga a tény, hogy mi is közel 1300 m magasan vagyunk, pillanatonként a rácsodálkozás sóhaját csalta elô. Csattogtak a fényképezôgépek, egyikük sajnálattal konstatálta, hogy ezt bizony csak lefesteni lehetne.
Már itt gondoltam; mit fognak szólni kicsit késôbb, amikor beérünk a „sziklák világába”.
Jól sejtettem. Annak ellenére, hogy Finnország maga egy sziklára épült világ, (nemzetközileg ritka, magasértékû és tisztaságú, sokféle gránit a talaja), azért ez teljesen más. Busszal a „bazársorig” mentünk, onnan pedig gyalogosan tovább.
Természetesen bennünket is megtaláltak a kis gyopárt árusító gyerekek, de sajnos nem lehetett szerencséjük, mert itt nagyon komolyan büntetik azt, aki bárhol a világban v á s á r o l védett növényt vagy pl. állati csontból, bôrbôl készített terméket. Így aztán üzlet nem született, de én egy kis virág nélkül adott pénzecskéért, csinálhattam egy képet a mi kis csillagszemû árusunkról.

Image hosted by Photobucket.com

A természet csodájáról pedig, amit elmesélni nem lehet,hanem látni kell én ilyen képeket hoztam:

Image hosted by Photobucket.com

A megduzzadt folyó egy termetes farönkbôl libikókát hagyott hátra a Békás patak egyik szikláján:
Image hosted by Photobucket.com

.. és láttuk, hogy az ember mily parányi....
Image hosted by Photobucket.com

Végigsétáltunk a patak mentén, az idôjárás megjutalmazott bennünket a napsugárral. Csupán egy kellemetlen meglepetés várt ránk. Mind arra számítottunk, hogy a buszparkolónál van büfé, no meg egy cseppnyi, egylyukú bódé, ahol mindannyian sorbanállhatunk.
A büfé zárva volt, a bódé pedig ott búslakodott, a patak túlpartján. A baj csak az volt, hogy a néhány héttel/nappal korábbi ár a hozzávezetô hidat is magával vitte. El tudjátok-e képzelni a patakparti „élô” fekália-papír-stb gyûjteményt??? Ezt a pillanatot bizony kihagytam volna az életembôl, de meg tudtuk érteni azokat, akik elôzôleg ott jártak, hiszen mi sem tudtuk magunkkal vinni sehová, amit addig tartogattunk. (a finn buszokban az a jó, hogy nem kell ilyen bódékat keresni, mindig kéznél/lábnál van. )

Eléggé el nem ítélhetô módon megszabadultunk, amitôl meg kellett és lassan visszafordultunk az újabban Vörös-tónak nevezett Gyilkos-tó felé.
Amint megérkeztünk, és lebattyogtunk a lépcsôkön, túristacsalogatóként így fogadtak bennünket:
- Ugye nem akarnak csónakázni?
Meglepôdtem, de hamar kiderült, hogy a Marosvásárhelyi TV éppen felvételt készített egy igencsak csinos, fekete hajú ifjú boszorkánnyal, (énekesnôvel). Ezért kellett, hogy a víztükör zavartalan legyen és mindenféle idegenek ne kotnyeleskedjenek bele a képbe. No, eszünkben sem volt csónakázni, viszont fotóztunk, meghallgattuk a tó kialakulásának történetét (olvasd poe beszámolójából), majd „szag után” elindultunk kürtôskalácsozni.
Szerencsére nem jutott mindenkinek, mert még ma is azt enném, -nem azért, mintha nem ízlett volna a népnek, hanem mert senki nem evett soha egyszerre sokat. Viszont gyakrabban szerettek volna, ha lett volna lehetôség .
Miután itt csak csoportképet csináltunk, azt nem teszek föl.

Visszafelé indítottuk kisbuszunk szekérrúdját és a hosszú világosságnak köszönhetôen még láthattuk a reggel még ködbe burkolódzott hegygerinceket.

Néhányunknak még volt kedve sétálni este a faluban. Láttam egy érdekes kaput. Egy helybeli bácsika mondta: „tudja kedves, ez afféle komonista székelykapu, van rajta virág is, évszám is, a kispad is ott van a zöldre festett tetôvel, csakhát betonbul csinálták”

Image hosted by Photobucket.com

Ilyen volt hát a mai napunk. Következik a nagy utazás, Korond, Parajd, Kolozsvár. Jöttök, bírjátok még?



 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-01 23:44   
2005-11-01 23:25, OMGI:
-
Gyertek velünk Ti is!

Jövünk. Itt vagyunk. Már hogyisne, amikor ilyen élményben lehet részünk: virtuban otthon járkálni, emberekkel erdélyiesen beszélgetni, s abból a zamatos, jó szivvel szétosztott almából is eszegetni; - még igy képzeletben is oltja az szomjamat..

Kösz, OMGI

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-01 23:29   
2005-11-01 11:07, ubuge:
-
" Ez a reliktumnak is tekinthető mocsári béka (Rana arvalis arvalis Nilss). Párzásuk idején a hímek világoskék színű nászruhát „öltenek” s annak végeztével azt „levetkőzik”. Ez a hely ennek a fajnak az egyetlen biztos – s egyben legdélibb – előfordulási helye."

Forrás.
-
Ubuge!
Pont így hallottam én is, és nagyon tetszett, ahogy a mi Zoli bácsink elmesélte, hogy
"amikor a békafi puszilkodásra invitálja a békamenyecskét".......
Kár, hogy nem ígértem jutalmat, így csak két szép mosolyt kapsz:

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-01 23:25   
Akkor hát, folytassuk az utazást:

Mielôtt továbbmennék, még ideteszek nektek egy anekdótát a zágoni Református templom tornyának órájáról. A történetet Zoli bácsi ízesen elmesélte nekünk, de nem tudtam jól idézni, viszont a cikk beillesztése után rátaláltam a neten. Íme:
"A hétfői hetipiacon bejelentette a falusbíró, hogy a zágoniak toronyórát akarnak rendelni, s mivel az a vásárosoknak is szolgál, kérte, hogy a nép pótoljon bele. Erre néma csend következett. A kofák egymásra néztek: nem szólt senki. Hosszas hallgatás után egy jól megtermett nagyszájú kofáné csípőre vágta a kezét, és azt mondta:
- Azt már nem. Ha a zágoniaknak toronyóra kell, legyen pénzük és vegyék meg. Én még egy fillért sem adok.
Azzal sarkon fordult és elment. A többiek követték a példáját.
- No mi veszünk is - felelte a felbőszült bíró -, de legény legyen az közületek, aki azon el tud majd igazodni.
Így is lett. Az óramutatókat felcserélték, a kicsit a nagy, a nagyot a kicsi helyébe. Jöttek a kofák, nézik az órát, újra nézik. Nem értik mi történt. Végül megállapították, hogy az óra is bolond, mint a zágoniak. Az óramutatók pedig azóta is úgy vannak a torony homlokán."

No, és most utazzunk tovább.
Mialatt a buszban megpróbáltuk finn barátaim agysejtjeit ismét telepakolni a mi kis történelmünkkel, Kôrösi Csoma Sándorral, az angol-tibeti szótárral, meg is érkeztünk Csomakôrösre.
A kis település lakói jórészt magyarok.
A tenyérnyi kis Csoma emlékszoba és szemben vele, a hófehéren világító 1799-ben épült templom is zárva volt. De nem soká. Zoli bácsi sikeres közremûködése révén pillanatok alatt feltárultak elôttünk az ajtók, és amíg utasaink a buszban valami hideg étekkel csillapították az éhségüket, mi beszédbe elegyedtünk néhány helybélivel.
Amint ott beszélgettünk, megjelent egy hétköznapi, munka-ruhába öltözött „bácsi” egy óriási szakajtóval, benne pirosló almákkal. Mikor megtudta, hogy a román rendszámú autóban finn vendégek vannak, az egész kosár tartalmát szétosztotta, mondván, ez igen jól fogja oltani a szomjúságot és Isten áldja meg ôket, hogy ilyen messzire ellátogattak hozzájuk. Mindezt olyan szeretettel teli természetességgel, hogy alig tudtunk szóhoz jutni.

A templom hófehérre festett kerítését csodáltam, minden szál deszkája faragott, díszített volt.
Magávalragadó volt a templomban a ma is látható egykori, eredeti, a XIII. századbéli szentély alapfalainak maradványa, illetve a téglával kirakott alaprajza. A falon Körösi Csoma Sándor emléktábla van, rajta az alábbi,Jeremiástól idézett sorokkal:

„Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, aki elment, nem jô vissza többé és az ô szülôföldjét nem látja meg. „

Image hosted by Photobucket.com

A hely varázsát az egész csoportból valószínûleg csupán én éreztem át, de sebaj, -gazdagabb lettem, hiszen itt még én sem jártam korábban.

A következô állomásunk az alig néhány km-re lévô Kovásznára vezetett.

A szanatórium-városka nagy, központi parkolójába érve a kúrájukat befejezô, hazautazni készülôk özönlötték el a kisbuszunkat, mert azt hitték, váltás érkezett. Sajnos csalódást kellett nekik okozni, hogy még várniuk kell a saját buszukra.

Finnjeimet viszont ennyi látnivaló után mostmár csillapíthatatlan kávéhiány gyötörte, ezért elsônek ezután kellett néznünk.
És most jött el az én zserbóm ideje! 9 felé osztottuk, de mire valaki lencsevégre kapta az asztalon árválkodó, friclikre tépdesett csomagolópapírra pakolt kis sütiket (kb. 2 dkg/db), addigra ketten már nagynehezen meg is bírkóztak vele. Sajnos a vendéglôben a világon semmi kávéhoz való édességet nem lehetett kapni. A kávé sem volt egyszerû dolog. Ha valaki meg akarja nézni, próbálja meg itt:
http://img.photobucket.com/albums/v359/OMGIP/MONsuti.jpg

A város altalaja rendkívül gazdag különböző típusú, jó gyógyhatású savanyúvizekben, ezért gyakran nevezik az ezer borvizek városának is. Szinte mindenütt jelen van itt a szénsavas ásványvíz és a széndioxid gázkitörés.
Itt láttunk elôször igazi mofettát és kostóltunk borvizet. Kovászna egyik természettudományi és idegenforgalmi érdekessége a városka főterén található Pokolsár, ami nem más mint egy iszapos kénes-széndioxidos gázkitörés.
Kiváncsian vettük körül a sûrû ráccsal védett helyet, egyik utasomnak eszébe jutott megkérdezni, hogy az óvatlan fürdôzôktôl , vagy inkább a szemetet dobálóktól védi a rács.
Érdekes lehetett anno 1700-1800-as években, amikor még az egész Főteret uralta és "Pokolsár Fürdőintézet" néven mûködött.
Aki mindezekrôl többet akarna tudni, itt egy jó link: (www.erdelyiturizmus.hu)
Ez a napunk megint annyira tartalmas volt, hogy egy napon el sem tudtam nektek mesélni.
Visszaérve Illyefalvára azért nem hagytuk cserben falubeli barátainkat, néhány órás csevegésre közösen besétáltunk a "központba". Sikerült lencsevégre kapni egy hazafelé baktató szekeret a gazdával, és többek örömére üdvözölhettük a legelôrôl hazafelé tartó teheneket.

Image hosted by Photobucket.com

Miután ketten is tudtunk magyarul, nagyon élvezték a vendégek a beszélgetéseket. A mindennapok emberével való kontaktus szinte többet mondott nekik két idegenvezetônél is.

A következô programunk Csíkszeredán keresztül a Békás-szorosba és a Gyilkos-tóhoz vezet(ett).
Gyertek velünk Ti is!

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-01 11:55   
OMGI
már kedd van és még mindig nincs olvasnivalónk
Szerintem ne hagyd ki azokat a részeket sem, amit én már megírtam, hiszen biztosan nem úgy láttátok, mint én, söt a finn turisták véleménye is érdekes lenne a látottakról. Esetleg, mivel te fölkészültél az útvezetésre, több háttérinformációval is tudnál szolgálni.
Szóval ne szelektálj, kétszer ád, ki gyorsan ád
_________________
poe

 
 ubuge  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-01 11:07   
2005-11-01 10:48, OMGI:
-

" Ez a reliktumnak is tekinthető mocsári béka (Rana arvalis arvalis Nilss). Párzásuk idején a hímek világoskék színű nászruhát „öltenek” s annak végeztével azt „levetkőzik”. Ez a hely ennek a fajnak az egyetlen biztos – s egyben legdélibb – előfordulási helye."

Forrás.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-01 10:57   
Én is itt várdogálok a folytatásra.
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-01 10:48   
Héé! Hát a kék békáról senki nem tud semmit?

???

A folytatás, azt hiszem ma megjön. Csak közben olvasom poe beszámolóját is és "húzom" az enyémbôl az azonosságokat.

 
 naer  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-31 22:30   
Én is olvasom.
Már várom a folytatást.
Naer

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-29 03:12   
2005-10-28 21:51, OMGI:
azt kérdezném, egyáltalán kik olvassátok ezeket a nem kis terjedelmû "utibeszámolókat"?
______
En is !

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-28 21:51   
Kedves Barátaim!
A gondolatokat már ugyan összekapirgáltam, de a fotok még nincsenek kiválogatva.
Hétvégére elutazunk, de azért remélem poe tartja bennetek a lelket. Gyûjtsetek erôt hétfôre, akkor jövök!
Ha provokálni akarnálak benneteket, azt kérdezném, egyáltalán kik olvassátok ezeket a nem kis terjedelmû "utibeszámolókat"?

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-28 20:56   
Kedves OMGI,
ez valóban olyasmi érzés mintha én is ott lettem volna veletek.. Köszönetem a virtu-élményért.

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 18:23   
Hát hogyne! Köszönöm!!!!!
 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 16:09   
2005-10-25 15:20, OMGI:
-
Ma termékeny hangulatban vagyok, itt jön a folytatás, -hát hogy nehogy csalódást okozzak

Igy ma megint szerencsénk volt!!!
Remélem ez a hangulat megmarad még egy ideig.
Köszike OMGI!
Image hosted by Photobucket.com
Kicsit felviágositottam ezt a képet, mert érdemes!
Remélem egyetértesz vele?

_________________
üdv:bovi

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 15:20   
Ma termékeny hangulatban vagyok, itt jön a folytatás, -hát hogy nehogy csalódást okozzak

A tartalmas kirándulás után csapatunk intenzív ismerkedést tartott székhelyünk központjával a falu két vendéglôjével és az erdélyi sörökkel, italokkal. Jól van na, mondhatnám kiskocsmának is!
Én nem voltam ott, csak hírbôl tudom, hogy barátkoztak a helybeliekkel és miután rajtam kívül volt még egy valaki a csoportban, aki tudott magyarul, így nyelvi gondjuk sem volt. Jókedvûen (senki nem volt ittas egyszer sem!), elragadtatva jöttek vissza és mesélték el, milyen kedves emberek élnek itt is.

Image hosted by Photobucket.com

Jómagam azért nem tarthattam velük, mert hármunkat fogadott az egyik család, akik a gyermekfaluban élnek. Errôl a látogatásról is nagyon pozitív hangulatban jöttünk el, de róluk nincs felhatalmazásom mesélni.

Új napra virradt, az idôjárás egyre kegyesebbnek látszott hozzánk. Néhány kilométernyi köd után a kipillantó napocska észlelte a mi lelkes, kis csapatunkat és megajándékozott bennünket sugaraival.
Az egész világ szebbnek látszott.

Utunk ma sem ígérkezett élményszegénynek.

Sepsiszentgyörgyön nem kis nehézséggel pénzt váltottunk. A nehézség pedig az volt, hogy csak a csoport összegyûjtött pénzét akarták váltani, egyenként nem. Ebbôl aztán lett kavalkád, mert 3-4 ember állt össze, de utána természetesen aprópénz híján nem tuddták szétosztani. Arról persze nem is beszélve, hogy egy sarokkal odébb mennyivel jobban váltották volna az EURO-t! Erkölcstelenül nagy volt a differencia.

Ha valamelyôtöknek kedve támadna térképre kukkanatani, az útvonalunk ma Szentgyörgyrôl Réty, Nagyborosnyo, Feldoboly Zágon volt, majd Papolc, Csomakôrös. Innen Kovásznára mentünk mofettát nézni, visszafelé pedig Barátos, Cofalva vonalon tértünk vissza a Rétynél csatlakozó úton Szentgyörgy felé.
Nem túl nagy út, de hallatlanul színes, érdekes.

Réty mellett elhalad a 11-es nemzetközi műút, amely összeköti Brassót a történelmi Moldvával. A községet túlnyomórészben magyar ajkú, református vallású nép lakja, valamint él egy jelentős számú roma etnikum is, akik szintén magyarul beszélnek és református vallásúak.

Orbán Balázs így ír errôl a helyrôl: „Ott, hol Felvidék(Kézdi, Orbai) a Szépmezővel, Alvidéknek ezen gyönyörű rónájával összeütközik, hol Felvidéknek addig széles, nyílt tere egybeszűkül, s hol látszólag a Feketeügy az útját elzárt hegyeken erőszakosan tört magának utat, ezen, mondhatnók hegyszorulatban, a völgytorkolat közepén egy, a Feketeügy által körülfolyt kerek domb: a Dobolyka emelkedik.” (Orbán Balázs).
A kerekdomb közvetlen szomszédságában, a Feketeügy bal partján, a szomszédos falvakig nyúló területen alakult ki az a sivár, homokos pusztaság, amelyet ittjártakor Orbán Balázs Háromszék Szaharájának nevezett. Itt a Nemere az úr, hiszen nyáron homokból, télen pedig hóból buckákat hord össze, állandóan változtatva a táj képét. Itt, a Feketeügy bal partján található a „Rétyi Nyír” néven ismert terület. Nevét e hely évszázados nyírfáiról kapta, amely ma természeti rezervátum és növény-, illetve állatvilága egész Európa egyedülálló csodája. (idézet az internetrôl)

Itt él a különlegesen védett, un. „Kék béka”. Tudja-e vajon közületek valaki, mit takar ez az elnevezés?

Láttuk a helybéliek által szuper-expressnek csúfolt 2, vagy tán 3 kocsiból álló vonatját, amirôl azt mesélik, hogy kb. 30-km-es sebességgel tud áthaladni a háromszéki területen, mert annyira rosszak a vasut padlófái, hogy nagyobb sebesség alatt összeroskadnának.
Amíg úton voltunk a Felsőháromszéki-medence délkeleti szegletében fekvô Zágonba (4090 körüli lakos, melyből kb. 2240 magyar anyanyelvű), Zoli bácsiból csak úgy buzogtak az anektodák és információk. Kinccsel ér fel, ha az embernek ilyen kisérôje van idegen helyen!

Mikes Kelement az itt olvasóknak –tudom-, nem kell bemutatni. A település nagy szülöttének köszönheti ma ismertségét.
Nem volt azonban könnyû dolog a finnekkel megismertetni, hiszen –sajnos- még Rákóczi neve sem mondott semmit, bár valaki hallott már a Berlioz-féle Rákóczi indulóról. És ez is valami.
Megnéztük a Mikes tölgyeket, az egykori Mikes-Szentkereszti udvarházban berendezett múzeumot. Megmutattuk a fali térképen Rákózi és Mikes Kelemen bujdosásának helyét, Rodostot. Kétségtelenül legnagyobb sikert aratott azonban az egykori Mikes tölgyrôl letört, öreg „ág”-ból kifaragott emlékmû. Sajnos, amit nem tudok, ki volt a fafaragó mûvész, pedig a munka méltóvá tenné a neve megismerésére.

Image hosted by Photobucket.com

Nem tudom, mennyire látszik a képen, a kisebbik ág alsó részén szimbolikusan megjelenô cseppnyi székely falu képe, a székelykapuk, a kis csúcsos fatornyú templom, a fenyvesek, az önmaga teremtette képzeletebeli, fejkendôs, megöregedett nagynéni, a másik ágon pedig maga Mikes, bezárva egy szûk helyre, amibôl a feje mögött ott áll az emlékezés kopjafája.
Itt a kedves Kocsis Tünde vezetett végig bennünket, de nemcsak a Mikes emlékeket, hanem a ház egyik szobájában berendezett, Kiss Manyi múzeumot is megmutatta.

Zágonból, Papolcon át Csomakôröst vettük célba, de mielôtt odaérnénk, ismét összekaparom az emlékeimet és fotóimat.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 13:11   


Hoztam ide is pár széket, csak kényelmesebb. Kösz OMGI a szemléletes leírást, így legalább én is járok erdélyi múzeumokban
_________________
poe

 
 MoMa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 13:04   
OMOGI, köszi a gyönyörű beszámolót, s bár nekem már nem jutott szék...
Azt hiszem nem csak én vártam a folytatást...
Köszi, hogy megosztottad velünk gyönyörű élményeidet,
Monika

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 12:35   
Most a sorbanállók leülhetnek, olvasni.
Borzasztó, hogy mennyit tudok írni, igaz, de annyira érdekes volt!

És még jön a többi, ... ajjjaj, nem fenyegetözni akartam!

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 12:27   
Ojtuzból visszafelé tértünk be a nem mindannapi élményt tartogató és nyújtó Alsócsernátoni Haszmann Múzeumba.

Korábban már jártam ott, és izgalommal vártam, hogy az akkor megismert (ifjabb) Haszmann Pál otthon legyen, mert szerintem nincs ember, aki akkora lelkesedéssel és szeretettel tud beszélni arról a dologról, amivel foglalkozik, mint ô. Legutóbb még ott suhant át a kerten idôs Édesanyja, a család és ahogy mondják róla ”Csernáton utolsó nagyasszonya”, Ica néni is. Sajnos már nincs köztük, tavaly, 95 évesen követte kedves párját, a múzeumalapító oskolamestert, Haszmann Pált. Az ô álmaikat és munkájukat folytatják a fiaik, és családjuk.

El kell mesélnem nektek egy apró kis személyes botlásomat, ami azért sokaknak mosolyt varázsolt az arcára. A kapunál megjelent urat boldogan köszöntöttem, kérdeztem, ugye emlékszik még rám (oh, én mafla, annyi látogató közül, hogyan is gondolhattam ilyet???  ), hiszen legutóbb is finn csoporttal jártam itt. A szemembe nézett, kedvesen, de meglehetösen idegenül és valahogy meginogtam. Ezek a szemek nem azok a csillogó szemek, amiket vártam. Persze, hogy nem, Ô az általam várt Pali bácsi egypetéjü ikertestvére volt! Csoda, hogy nem emlékezett rám??? Pár perc múlva azonban, hallván, hogy a finn csoport jött, ott termett az én emberem, és láss csodát, régi ismerôsként üdvözölt. Meg volt mentve a napom! Hát még amikor ”szépasszonynak” hívott!

Elôször a fafaragó és más, hagyományos mesterségeket oktató nyári kézmûves- és alkotótábor színhelyét mutatta meg majd végigvezetett bennünket a páratlan gazdagságú tájmúzeum néprajzi, ipartörténeti és mûvelôdéstörténeti gyüjteményén. Az egykori Domokos kúria közepén emelkedik büszkén a ma múzeumnak használt épület, számtalan l848-as történelmi emlékkel, képpel. A termekbe lépve az ember úgy érzi, hogy visszalépett másfél évszázadot, és még csodagépre sem volt szükség hozzá.
Az udvarban székely házakat, székelykapukat, malmokat, méhészházat láttunk, kiváncsian kukkantottunk át a védôüvegen a valószínûleg VII-IX.századból származó, földbe ásott, ma is jól látható kôtûzhellyel felszerelt ”lakás”-ba.

Miután csoportunkban többen finn vidéki gazdaságokból származtak, igen nagy érdeklôdéssel nézték végig a mezôgazdasági gépek gyûjteményét és el voltak ragadtatva a fantasztikus rendezettséggel és a kiállított tárgyak és környékének a tisztaságával.
Image hosted by Photobucket.com
Image hosted by Photobucket.com
Hosszan meséltünk vendégeinknek a kopjafákról, a régi székely temetôkbôl gyûjtött, különleges sírkeresztekrôl, sírkövekrôl, a faragott haranglábról. A székelykapusornál is rengeteg kérdésre kellett Pali bácsinak válaszolnia.
Image hosted by Photobucket.com
Mondhatnám, hogy a fôépület boltíves pincéjében kialakított kályhagyûjtemény megintcsak magával ragadta vendégeinket, hiszen azonnal gondolatokat ébresztett bennük, hogy a mai modern villany- és gázfûtés milyen gyönyörû berendezéseket szorított ki lakásainkból. Manapság a lemez- és fémkandallók divatja talán épp ezeknek a visszacsempészésén alapul.
Image hosted by Photobucket.com

Látogatásunk legvégén kérdezte meg egyik útitársunk, hogy az állam vagy önkormányzat mennyi támogatással segíti a múzeumot, és mindenki legnagyobb megdöbbenésére megtudtuk, hogy hivatalosan nem kapnak hozzá támogatást, csupán a múzeum barátainak és segítôszervezeteinek, alapítványnak köszönhetik a fennállásukat.
Tehát egy hely, ami minden támogatást és segítséget megérdemel, hiszen -amint ezt a Csernátoini Füzetek egyik cikke irja:

” Ezt az emlékanyagot meg kell ismertetni azokkal az emberekkel, akik a magyarság kultúráját magukénak vallják, akik kétségbe vonnák azt az értéket, amelyet az itt élô székely magyarság megteremtett.”

Ha arra jártok, ne menjetek el a falu mellett, ne mulasszátok el felkeresni Ti sem a Haszmann múzeumot Alsócsernátonban! Érdemes!

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 11:19   
Mar megint a sor vegen ucsörgök. Ne lökdösödjetek !!!!!! A madar a kora miatt cserelhetne velem.
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-24 22:11   
SOM kedves!
Nem is tudtam, hogy Neked is jutott a zserbóból!
Vagy finn barátaim az amúgy 12 felé osztott zserbóból még Neked is adtak? Hm, tudtam én, hogy rendes egy banda volt velem!!! Tehát ott bújkáltál Gyergyószentmiklóson az asztal alatt?

Egyébként ne toporzékoljatok oly türelmetlenül,.... holnap jövök!

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-24 21:50   
2005-10-24 20:24, OMGI:
-
Úgyhogy csak álljatok sorba, de legalább adjatok némi jelzést, ha valaki ott álldogál !

Itt állok a sorban, a finom erdélyi zserbót eszegetve, és a folytatást várva.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-24 20:51   
Vagyunk egy páran . Rigó ne lökdösődj!
_________________
poe

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-24 20:32   
En is itt allok

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-24 20:24   
Kedves poe!
Megmentetted a beszámolókedvemet, mert annyira lecsúszott a téma, hogy arra gondoltam, kár a gôzért. Nyilván túlzottan sajátságos -turista- szemszögbôl néztem a dolgot és erre kevesen kiváncsiak. Egyébként Alsócsernátonban jártam most dálután, -tehát készülök, rendesen. Tegnap itt voltak a vendégeink is, akik hoztak egy lemeznyi képet is, válogatok, holnap felpakoloma következôt.

Nagyon jó, hogy Neked magánemberként volt lehetôséged olyasmire, amire nekem, "csoportvezetôként" nem. Magánérzelmekre és magánprogramra gondolok.
Legalább a Te írásodban látom, hogy mirôl maradtam le, és mit kell majd pótolnom, ha végre a családommal is egyszer eljutok odafelé.
Úgyhogy csak álljatok sorba, de legalább adjatok némi jelzést, ha valaki ott álldogál !



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-24 19:13   
Kedves OMGI

Ma mindannyian téged várunk, itt állunk a sorban az olvasnivalóért

Eleinte kicsit fura volt nekem ez a párhuzamos élménybeszámoló, de rájöttem, hogy mindketten két teljesen különböző nézőpontból láttunk és írunk, még ha ugyanarról a helyről beszélnénk is.
Tetszik nagyon az írásod, olyan, mintha egy kedves baráttól kaptam volna egy jó hosszú levelet,tudod, olyan régi fajtát még a telefon előtti időkből. Ráadásul olyan dolgokat mutat számomra, amit én nem láthattam.

Szóval hol a mai mesénk?


_________________
poe

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó