2018. május 23. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Mi vagyunk! >> Kedves halottaink. A MON Fórum virtuális emlékkertje
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-03-30 10:08   
" Elmentem hozzá, hogy kibéküljek vele. Sírja kopár volt, dísztelen. De most már nem lehetett többé vitatkozni vele. Az életben ö maradt alul, mint mindenki, aki meghalt; de a nagy párbeszédben, a kétségbeesett vitában, melyet az emberekkel folytatott, ö maradt fölényes, a halott. Ezért némán álltam sírja elött, indulat és érv nélkül. Ez a hallgatás értelmes volt. A hallgatás, mellyel a halottak sírja elött állunk, elintéz valamit, amit az élök minden szókincsükkel sem tudtak soha elintézni."
Szeretettel
_________________
LISA /vitéz/ Svédország

Az igazi tartós boldogság titka, Isten müködése a lélekben!

 
 Zsizel  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-10 12:18   
Drága, aranyos Anri!

Csak most, olvasgatás közben tudtam meg, mekkora nagy fájdalom ért Édesapád halálával! Már ugy hiányoltalak, de most értem, mi az oka! Foglak hivni! És foglak vigasztalni! Mert erre szükség van. Hosszu folyamat az, mig megpróbáljuk megérteni és valahogyan elfogadni, feldolgozni a veszteséget. De tudd, hogy Édesapád örökké körülötted van, vigyáz rád, segit! Figyelj, és észreveszed a jeleket!!!!
Sok szeretettel ölellek családoddal együtt
Zsizel

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-04 20:21   

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-04 18:52   
Anri!
Csak most olvastam bele ebbe témába megint, észrevettem, hogy közben Téged nagy veszteség ért. Nem tudom, milyen körülmények között halt meg az Édesapád, vajon beteg volt- e sokáig, vagy hirtelen érte a halál ? Bár az igaz, hogy minden halál " váratlan", még sokszor az is ami mérhetetlen szenvedésnek és az emberi mivoltot megalázó betegségnek a végét jelenti. Minden földi szenvedés végét, minden kiszolgáltatottságnak a végét.Hiszen a gyógyíthatatlan betegségek megalázzák a beteget és nemcsak öt, henem a hozzátartozóikat is.
Én mindkét szülömet elvesztettem, édesanyámat 53 éves korában - én akkor voltam 27 éves és édesapámat pontosan 5 évvel késöbb ugyanazon a napon. Azokban az években már nem éltem Magyarországon, és az ottani gyors temetkezési szokások miatt édesapámtól még akkor is kaptam levelet, amikor már visszajöttem a temetéséröl. "Fiam, Anyátok halálának évfordulóján extra kimegyek a temetöbe " így írta. Hát ki is ment, de mi vittük ki csöndben bandukolva virágokkal fedett koporsója után a szitáló áprilisi idöben, a Farkasréten.
Az ember akkor lesz igazán egyedül, ha elveszti a szüleit, függetlenül attól, hogy milyen jó és kiegyensúlyozott párkapcsolatban is él. Csak akkor fogjuk fel a halál visszavonhatatlanságát, amikor a saját szüleink koporsójára hulló föld dübörgését hallgatjuk. Az ember ilyenkor tudat alatt is leginkább sajátmagát sajnálja, a saját veszteségét siratja.
Erre nincs se szó, se vigasz, semmi nem elég annak kifejezésére milyen érzés ez és azt senki nem tudja, aki sajátmaga nem ment át ezen. Ilyenkor talán az is eszünkbe jut, hogy mi vagyunk a következök, hiszen az élet rendje az, hogy a gyerekek temetik el a szüleiket és nem fordítva, pedig az is de hányszor elöfordul.
Nem próbállak vígasztalni, csak a következö gondolatokat szeretném Benned felkelteni. Ne arra gondolj, hogy mit vesztettél, hanem arra, hogy mi mindenben volt közösen részetek. Hányszor játszottál kisgyerekkorodban az Èdesapáddal, hányszor kirándultatok, mennyi de mennyi közös örömötök volt. Hogy mennyire számíthattál rá, felnöttkorodban is.A tanácsaira, az élettapasztalatára gondolj, amiben Neked is biztosan részed volt.Talán van a családodban valaki, gyerek, testvér, unoka, aki örzi a vonásinak egy részét. Aki úgy jár, úgy nevet,úgy néz mint ö, talán még a neve is él egy unoka, vagy egy testvér nevében. Örülj ennek. Örülj annak, hogy megtarthattad az Édesapádat felnött korodig.
Anri, az Idö nagy orvos, Rajtad is segíteni fog. Ha felnézel a csillagos égre, gondolj arra, hogy valahonnét onnét Rád egy külön csillag ragyog.
Szeretettel ölellek:
Etelka


 
 Miklos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-02 11:02   
Kedves Anri!

Mély fájdalmadat enyhítse szeretö együttérezesem, hited és szeretteid közelsége átsegítenek e nehéz idöszakon.

Nem a halál nagy, hanem a fájdalom.

Szeretettel,

Miki_d

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-30 22:13   
Közelálló ember elvesztése egyben a dolgok átértékelését, átértékelödését vonja maga után. A haláleset megértése és elfogadása nem egy pillanat, hanem egy hosszabb folyamat. Mély értelme, jelentése van a "Trauerarbeit" kifejezésnek, amely valóban valahol munkát jelent.

Anri, kedves, kivánom Neked, hogy a veszteség okozta fájdalom feldolgozásához adjon Neked a Teremtö kellö idöt, türelmet és távolságot.

Mély együttérzéssel és szeretettel vagyok Veled gondolatban

Judit

 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-30 21:07   
Anri,
.
. .
. .
. .
. .

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-30 19:15   

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-30 18:30   
Őszinte részvétem, Anri.
 
 elckerlyck  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-30 16:58   
Anri, kedves, nekem segített zenét hallgatni. Kivánok sok eröt a búcsúhoz!

( http://www.katalysator-der-film.de/mensch/mensch.html )

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-30 16:44   
Draga Anri,

Sokat gondolok Rad, egyutt erzek veled. Csatlakozom Valeriahoz abban, hogy az emlekeinkben tovabb el mindenki, akit szeretunk

 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-30 14:10   
Draga Anri:

Fogadd legoszintebb egyutterzesemet edesapad elveszetese miatt. Csak azok halnak meg akiket elfelejtenek.

Szeretettel,
Valeria

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 23:25   
Anri!
Látod, olvasva egymás irásait apró titkaink derülnek ki!
Engedd meg, hogy veszteségedben és fájdalmadban egy kicsit én is osztozzak, fogadd teljes szivembôl küldött együttérzésemet!
OMGI

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 18:32   
Draga Anri,
Alabbi, sorokbol kivettem elkoszontel szeretett szulodtol.Szeretettel fogad oszinte reszvetem.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 11:57   
Kedves Anri!

Szomoruan fogadtam a hirt, fogadd oszinte reszvetem es egyutterzesem Edesapad elvesztese miatt!

Szeretettel,

Hunor

 
 Miklos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-29 11:20   
Kedves bimbi, szép volt töled hogy betetted "bogozia" sorait ide, és hogy mindannyian megismerhettük elgondolkoztató sorait.

Èn édesapámmal sokat jártam Budapesten a Farkasréti temetöben, egy az hogy nagyon közel laktunk, másrészt rokonaim nagy része ott van eltemetve.
Feltünt nekem ezen a sétáinkon, hogy Apám soha nem szomorúsággal járta a temetöt, és állt meg ismerösök és rokonok sírjai eltött. Mikor ezt megemlítettem neki, felderült és elmodnta mély keresztény vallása, Istenbe vetett hite ad neki eröt hozzá hogy a távozásukkal járó szomorúságot áthidalja.

Ezen a sétáinkon mondta egyszer, hogy ha idegenben jársz, nézz be a temetökbe.
Minden nemzetet azon lehet megmérni, hogyan bánik halottaival.

Miklos_d

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-29 04:34   
Nagypapámnak december 25-én lett volna a születésnapja. Két hetes voltam, amikor szivrohamban meghalt. Nagyon sok szépet, jót hallottam róla. Gyerekkoromban minden vasárnap meglátogattam a temetőben.
 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-20 20:59   
Egy rózsaszál, szebben beszél
Mint a legszerelmesebb levél,
Mert aki küldte, aki küldte,
Mert aki küldte, már nem él...
Nyugszik a csendes temetöben
szemét lezárta a halál.
Az ö szívéböl nött e rózsa,
E rózsa, rózsa, rózsaszál!
Ez jutott eszembe, amikor okt. 5,.én a farkasréti temetöben jártam.Egy napot töltöttem Budapesten.

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-16 15:05   

 
 husikamm  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-02 05:35   
En is emlekezem foleg nagyszuleimre, es egyik nagybatyamra.

Nyugalmuk legyen csendes +++
_________________
Ha király nem lehetsz, legyél gyógyító :)

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-01 19:25   
az alabbi Toth Arpad etelka kuldte:

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-01 18:22   
"bogozia" az egyik forum tagunk aki manapsag nem tud nettezni velunk par gondok miatt.Elolvastam cikket a Romania Magyar Szo ujsagban es ugy ereztem kozenk hozzom szep irasat legalab sorjaival legyen koztunk amig visza ter barati korunkbe.

Hamvak és sírkertek

1985. szeptember 21-tôl, minden évben, november elsején, kijárok a temetôbe. Az elôtt is, bármerre jártam, elsô útjaim egyike a temetôbe vezetett. Pedig akkor még nem tudtam azt, amit ma már fájóan érzek: csak azt értékeli igazán az ember, akit visszavonhatatlanul elveszített.

Az utóbbi években áldott emlékû jó apámat, és öcsémet veszítettem el. Mindkettôjük felett a sors kegyetlen ítélôszékén mondatott ki ítélet: élt hatvanegy, illetve alig több mint harminc évet.

Haláluk elôtt, ha egy településre érkeztem, azért kerestem fel elsônek a temetôt, hogy fogalmat alkossak magamnak arról: kik is voltak azok a számosak és névtelenek, akik ránkhagyták azt a jelent, melynek hétköznapjait próbáltam megismerni. Lélekben talpig gyászban álltam minden síremlék elôtt, próbálva megfejteni a megfejthetetlent, hogy mit is várna el tôlem, kései utódtól, az eltemetett?

Lehet, hogy szabó, csizmadia, kômûves, könyvkötô, kereskedô vagy ki tudja hány, ma már esetleg csak középkori várak bástyái nevében ôrzött mesterség ûzôje, vagy éppen fejedelem volt. Mert erdélyi sírkertjeink tele vannak fejedelmi csontokkal.

S ha éppen nem egykori hús-vér létükben kékvérû, akkor költôi vagy más irodalmi mûfajú, de nem utolsó sorban társadalmi, képzômûvészeti, politikai vagy tudományos fejedelmek hamvaival. Szent László fejedelemtôl Bethlen Gáborig, Misztótfalusi Kis Miklóstól a Bolyaiakig, Aranka Györgytôl Szilágyi Domokosig. Akikre emlékeznünk, ma, kegyelet, s akiknek hiánya – az idô távlatából – veszteség.

Tudom, hogy minden halál fájdalmas. Személy szerint mégsem a sok halott fáj. Akinek a távozása viszont igazán sajog lelkünkben, azok, akiket elsô szám egyes személyben gyászolunk.

Ma, november elsején minden halottnak kijár a kegyeletteljes emlékezés. Idô kérdése csupán mikor lépnek közvetlen hozzátartozói a személyes fájdalom megélésével azok sorába, akikrôl már csak múlt idôben beszélhetünk. A sírokra helyezett egy szál, vagy egy csokor virág, a gyertya lángja jelzések arról, hogy a közülünk eltávozottak – emlékezetünkben – élnek. Méghozzá addig, ameddig van, aki emlékezzen rájuk. Mert a halál igazi pillanata nem az, amikor porból lett testünket visszaadjuk a földnek, hanem mikor nincs, nem lesz már, aki emlékezzen ránk.

Kölyökkoromban elsôként nagyapám volt az, aki kivitt a temetôbe, s végigmutogatta a sírokat, ahol kutyabôrrel felkent ôseim nyugszanak. Láttam ôseim sírhantjait éppúgy, mint azokat a nadrágszíj- földeket, melyeket szintén nagyapám (még az átkos idôkben) mint jussomat mutatott meg, s melyekkel Marosvásárhely–Kézdipolyán, jó háromszáz kilométer távolságán, ma gazdálkodnom kell(ene). Azóta már nagyapám is kutyabôrös ôseim, örök oldó- és kötôanyag mivoltában tért meg abba a földbe, mely engem ma is fogságában tart.

Idén nem tudtam elmenni nagyapám sírjához gyertyát gyújtani – apám és öcsém sírjánál emlékezem rá. Meg nagyanyámra, aki az embertársai iránti végtelen megértést testesítette meg. Ha élne anyai nagyapám (vasutas volt) nagyon szigorúan olvasná most fejemre: a vonat megy, az erkölcs marad.

BÖGÖZI ATTILA
(a szerzô újságíró)


 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-01 14:45   
Emlekezem! Ha nem lettem volna honapokat tavol az orszagbol, tobbszor talalkozhattam volna Nagymammal. Ket evvel ezelott, ilyenkor, meg mehettem volna.
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-01 13:01   

Dr. Pompéry Béláné,
szül. Garancsy Lenke,
sokaknak PIPI avagy ππ
*1918.VI.14. †2001.IX.23.

Nekrológ

Születtél az I. Világháború végén, felnőttél békében, átélted a másodikat, megérted a forradalmat. Építetted a szocializmust, kibírtál 43 év társbérletet, élvezted a rendszerváltás előnyeit, bántottak a hátrányai. Dolgoztál, de voltál feleség és anya. Életed során küszködtél, küzdöttél, de eveztél, jártál szinházba, társaságba, utaztál: vagyis éltél és tettél mindent, amit a család társadalmi és anyagi, ill. az ország politikai helyzete a XX. századi Középeurópában lehetővé tett.

Kiegyensúlyozott, derűs egyéniség voltál. Barátságos és megértő, egyben a polgári lét etikai normáihoz ragaszkodó. Lényedből, szokásaidból, megnyilvánulásaidból Márai írásai köszöntek vissza. A dolgoknak megadtad a módját. Eleganciád stílusosan visszafogott volt. Mindezt igyekeztél a mindenkori korszellem ellenére átörökíteni a következő generációra.

Kötelességtudó voltál és szorgalmas. A neked nem fekvő feladatokat is lelkiismeretesen elvégezted. Jó diplomáciai érzéked által rendszeresen konfliktuskezelő tanáccsal láttad el családtagjait. Rávezettél bennünket, hogy nincsenek szakmai problémák, csak emberiek.

Nagy türelemmel, önfegyelemmel viselted az élet különböző megpróbáltatásait. Soha nem voltál haragtartó. Reakcióid néha naívnak tűntek, emögött azonban egy tudatos önvédelem, sajátos életfelfogás állt.

Haladó korral mintha vesztettél volna legendás diplomáciájádból: előtérbe került egy bizonyosfokú türelmetlenség, rezignáció. Féltetted kényelmedet, nem szeretted, ha kibillentettek ebből. Apró örömeidhez ragaszkodtál. Mindvégig igyekeztél környezetednek nem terhére lenni.

Feladataidat elvégezted. Tudatosan készültél a halálra. Keserűség nélkül többször mondtad: „Minden végetér egyszer”. Megadatott neked, hogy időben rendezhesd dolgaidat.

Fegyelmezetten, lelkiekben megnyugodva és Isten áldásával mentél el.

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

Ma, halottak napján itt emlékezem meg Rólad, Anyám.

Hiányzol -

 
 elckerlyck  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-01 09:03   

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-01 04:35   

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-01 04:20   

NYUGODJANNAK BEKEBEN!

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-01 03:30   

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-01 03:07   
Halottak napján emlékezem.
 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-22 23:42   
Nincs olyan hét, hogy ne emlitenénk, eszunkbe
ne jutnál Ottilia.

http://www.parnasse.com/flowers.jpg

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó