2017. november 21. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Mi vagyunk! >> Szeressük egymást gyerekek......
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 )
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-21 14:26   
2004-02-21 11:32, Ferencz Zsuzsanna:
-
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm szépen a kioktatást. Az erdélyieket nem felejtettem el- ki tudná öket elfelejteni itt a MON-on?- , a magyarországiakat sem. Együgyüségemben öket azok közé számítottam, akik a Kárpátmedencén belül élnek és nem hagyták el szülöhazájukat. Pontatlan felsorolásom azokra vonatkozott, akik elhagyták szülöföldjüket.
A jövöben igyekszem pontosabban fogalmazni.
Ui: bocsánatot kérek azért is, hogy a hosszú ö és hossszú ü-betüket nem tudom kiírni, mert az ékezeteket egyenként teszem fel és az én gépen billentyüzete nem ad erre lehetöséget.
_________________

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-21 11:32   
Kedves Etelka!
Azt írod, hogy:

"Szeressük egymást gyerekek. Ez a MON már nagyon heterogén és úgy alapjában véve talán három nagy csoportba lehet foglalni az ittlévöket:
1. Politkai okok miatt külföldre menekültek
2. Gazdasági okok miatt külföldre menekültek
3. Személyes, családi okok miatt külföldre költözöttek , ezek közé elsösorban a házasságkötés miatt külföldre költözötteket számítom"


Igazad van, csak épp elfelejtettél minket, erdélyieket, pedig elég nagy a szánk. És elfelejtetted a magyarországiakat is.

 
 haver  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-17 18:00   
A téma hangulatához illik,talán Shakespeare Vihar című darabjából Prospero tirádája

...mint e látás páraváza majdan,felhősipkás tornyok,büszke várak,szent templomok s a földgolyó maga szertefoszlik s tünik anyagtalan,nyomot,romot se hágy,mert olyan szövetből vagyunk,mint álmaink s kis életünk álomba van kerítve...

ha nem pontos az idézet elnézést kérek,mert csak emlékezetből írtam,azért nem is tettem idézőjelek közé,tehát szeressük egymást gyerekek,mert úgy sem tart soká s a gyorsan elmúló perceket így tegyük boldoggá.

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-17 17:20   
Szeressük egymást gyerekek volt az inditó szövegem mottoja és örömmel vettem észre, hogy többen is ” felvették a labdát” és irtak ide. Annak idején , amikor elinditottam ezt a témát sokféle apró vihar háborgott a MON-tengeren, pontosan úgy, mint most is. Ez a társaság már nagy, talán túl nagy is egyben, a sokféle véleményt, tapasztalatot és életszemléletet nem könnyü összeegyeztetni és öszintén szólva azt hiszem, hogy mindezek közös nevezöre hozása szinte lehetetlen feladat. Ahogy figyelemmel olvasgatom a különbözö témákban zajló élénk eszmecseréket, sokminden jut az eszembe. Például az, hogy sokan csak egy igazságot ismernek, a saját igazságukat. Például az, hogy többen a saját véleményüket akarják másokra is rákényszeriteni. Például az, hogy vannak akik azt hiszik, hogy csak azoknak van joguk a véleményformálásra, akik belülröl nézik az eseményeket . Például azt, hogy többen arra gondolnak, aki messzebb van az események forgószínpadától annak már nem is lehet véleménye, hiszen fogalma sincs a dolgok valós állásáról. Például az, hogy a megjegyzéseket többen kioktatásnak veszik. Például az, hogy túl gyorsan megsértödnek egyesek. Például az, hogy többen a sajátjuktól eltérö véleményt személyes sértésnek veszik.
Szeressük egymást gyerekek. Ez a MON már nagyon heterogén és úgy alapjában véve talán három nagy csoportba lehet foglalni az ittlévöket:
1. Politkai okok miatt külföldre menekültek
2. Gazdasági okok miatt külföldre menekültek
3. Személyes, családi okok miatt külföldre költözöttek , ezek közé elsösorban a házasságkötés miatt külföldre költözötteket számítom
Ezek közül senkinek nem kellene azon gondolkoznia, hogy miért maradjanak magyarok hiszen magyarnak születtek. Ezek magyarok maradnak, ha akarnak ha nem, hiszen mint ahogy a kuytából se lesz szalonna, a magyarból se lesz amerikai, német, olasz, finn vagy svéd, ausztrál esetleg francia vagy svájci. Mi, akik magyarnak születtünk magyarok vagyunk és azok maradunk, bárhova vetett is minket a sors és attól is teljesen függetlenül, hogy egy vagy két állampolgárságunk van-e vagy ”hontalanok” vagyunk-e pro forma.
Egészen más kérdés, hogy magyar-e a második és a harmadik generáció?
Hogy mi, az elsö generáció tagjai akarunk-e magyarnak maradni az sem kérdés , a kérdés az lehet, hogy akarunk-e beilleszkedni a környezetünkbe, ahol mások is élnek, mint mi magyarok. Ugyancsak nagy kérdés, hogy tudunk-e beilleszkedni, mert azt hiszem azt senki nem vonja kétségbe, hogy bizonyos mértékü beilleszkedésre mindenkinek szüksége van, aki uj környezetbe került. Beilleszkedni sehova sem könnyü és a tökéletes beilleszkedés nem is sikerül mindenkinek.
Szeressük egymást gyerekek. Az összetartozásban van az erö és nem a széthúzásban. Láttatok már öreg házastársakat? Nemcsak a beszédmódjuk és a szokásaik, de még a kinézésük is hasonló lesz az évek elteltével. Nagy kár, hogy a mai világban egyre ritkábbak lesznek az ilyen házaspárok, akik egymásba karolva bandukolnak a bágyadt öszi napsütésben. És ha az egyik elmegy, nemsokára a másik is követi oda, ahol nincs vita, ahová nem kell se útlevél se menetjegy, ahova egyszer mindnyájan elmegyünk, ahol nem érdekes, hogy valaki magyarul, angolul, németül,oroszul vagy románul beszél. Ahol mindegy, hogy kinek mennyi iskolája, végzettsége vagy diplomája van.
Szeressük egymást gyerekek mi, akik önként vagyunk ennek a MON-hajónak fedélzetén. Ugye ide senkit nem kényszeritettek, hanem mindenki a maga akaratától esetleg kíváncsiságától vezetve jött közénk. Az is biztos, hogy nem mindenki érzi jól magát mindenféle társaságban , de ebben a MON-ban az a jó-többek között- hogy Senkinek nem kell itt lennie kényszerböl.Bárki búcsut vehet Akárkitöl és Mindenkitöl is, ha úgy tetszik, hát nem felelemelö érzés ez?
Szeressük egymást gyerekek . Mi lenne, ha elhatároznánk, hogy megpróbáljuk elfogadni a másságot ? Ha az éles viták helyett inkább nyugodtabban próbálnánk elfogadni a más véleményt, a más életfelfogást és a más életvezetést.
Hosszúra nyúlt levelemet egy másik gondolattal zárom ma: Szív küldi, szívnek, szívesen………..ugye ismeritek ezt a dalt is?
Szeretettel: Etelka




_________________

 
 haver  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-17 12:41   
Kedves Etelka,

újszülött bébi-topikodat magára hagytad,hová lett az anyai szeretet,ösztönös ragaszkodás érzése ?
Gondolod,hogy ma már nem divat az emberi,felebaráti szeretet ebben a dühöngő,anyagi hajszában,amiben már-már sikerül szinte tönkretennünk a bennünket körülvevő környezetünket és a legfőbb értékünket az élő emberi kapcsolatainkat ?
A szeretet az emberi létezés lényege,népdalaimkban,táncainkban,művészi alkotásainkban mindenütt az egymásra való odafigyelés,simogatás vágya fejeződik ki változatos formában,bizonyára témád cimét,te sem véletlenül választottad.
Tehát,szeressük egymást gyerekek...
tessék már hozzaszólni,hogy miért is érdemes egymást szeretni ?Nem egyszerűbb volna egymást gyülölni és az első adódó alkalommal kinyirni s csak a legerősebbek és a legokosabbak maradnának meg,akik állandó félelemben,rettegésben várnák leendő ellenfeleiket a megmérkőzésre ?
Mendenki másként tapasztalta meg élete folyamán a szeretetet,de nem hiszem,hogy volna olyan ember,akinek semmi élménye ne lenne ezen a téren.

 
 Mili  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-07 23:23   
Kedves MON baratok, csak most fedeztem fel ezt a topikot es a boseg zavaraval kuzdok. Ahogy olvastam az volt az elso reakciom minden alkalommal, hogy hozza szolok, aztan jott a kovetkezo es ahhoz is hozza akartam szolni de hat azt meg mar nem lehet ennyi prima levelhez hozzaszolni. Leegyszerusitve: Etelka indito levele kellene alljon minden topik elejen miheztartas vegett. Igaz, szerintem azert bekes tarsasag ez. Ha valakinek valami rosszul esik es elmarad egy kis idore "emeszteni" az mindenkinek szive joga.
Odavoltam 2 hetre udulni es nem hiszitek hanyszor gondoltam arra, hogy vajon mi megy a MONba ? Melinda puszilkodo arcocskai aranyosak.
Hogy ti milyen ugyesek vagytok !
Udvozlet mindenkinek Mili

 
 sycamore  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-07 10:52   
Bimbi! A peldamesed nagyon tetszett!Ez igy igaz,ahogy leirtad. Magyarorszagon rettento nagy sulyt fektetnek a helyesirasra.Sot.Aki nem ir helyesen azt sokan megvetik,ledegradaljak.(Persze azokrol beszelek,akik magyar iskolaba jartak)Itt Angliaban meg pont az ellenkezojet veltem felfedezni.Egyenesen az angol nyelvtanarom tobbszor elbizonytalanodott egy-egy szo leirasa elott.Egy nyelvtanar nem tudja,hogy hogy kell spellingezni ezt meg azt a szot?Elszornyedtem.(akkor)
Ma mar en is inkabb a tartalmat nezem,es nem a nyelvtani helyesseget,es a stilisztikat.

 
 Szőnyi Bartalos Mária  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 20:52   
A rózsa tetszett meg. Böbe rózsája is.
Mert a kedvenc virágom a rózsa és elkápráztatnak a lányok itt. Azzal is, hogy be tudják illeszteni. Igyekszem majd én is, mert talán lesz egy kis idő múlva lehetőségem rá.
(Hogy te, milyen kis kíváncsi vagy - Fredi!)

_________________
Mária

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 17:11   
Most ki, vagy mi a szép ? Melinda-e, vagy a rózsa ? Szerintem mind a kettö, de Melinda egy kicsit azért szebb.


 
 Szőnyi Bartalos Mária  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 16:53   
Melinda!
De szép!

_________________
Mária

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 16:23   






 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 16:15   
Kedves bovi,

a Magyaronline egy csodálatos hely részemre is, mert sok kedves magyart ismerhettem meg virtuálisan világszerte.



 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 12:11   
2004-02-06 08:09, bovi:
-
Hogy is mondta Törőcsik a Varsói Melódia" c., Pesti színházban játszott melodráma lengyel egyetemistájaként tört oroszsággal Moszkvában az orosz barátjának(Sztankay István):
"Te egy olyan rendes ficok vagy!"

Mi az, hogy itt még szóba állnak veled?! Bovi, Te egy nagyon rendes "ficok" vagy, rengeteg emberi melegséggel. Miért ne szeretnénk?!

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 09:35   

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 08:09   
Sajnos én nem tudom érzéseim olyan szép szavakkal kifejezni, mint itt sokan, de az biztos, hogy az itt talált kedves, virtuális barátok nélül, nagyon szegénynek érezném magam.
Részemre ez az egyetlen lehetöség olyan kapcsolatokra, ami erösit abban, hogy még valaki szóba áll velem is.
Voltak itt a környéken élö magyarok, akiket mi (35 évig)barátoknak tekintettünk, de minket ök nem, vagy mindenkinek más a felfogása, mit jelent a barátság.
Nagyon bizom abban, hogy még sokáig élvezhetem itt köztetek ezt a szép közösséget.
_________________
üdv:bovi

 
 Szőnyi Bartalos Mária  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 07:58   
Úgy legyen.


_________________
Mária

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 06:58   
Kedves Judit,
ez már szinte fatalizmus. Magadnak köszönjed a sok barátot, annak, hogy oly aktív vagy a MON-ban és oly sok jó írásod van. Így legyen a jövőben is. Gyarapodjék érdekes írásaidnak és barátaidnak száma !

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 00:37   
2004-02-05 10:27, etelka:
-
Valentin nap ide vagy oda: én nagyon sok barátot szereztem a MON-on, legalább is úgy érzem. Gazdagodás számomra, hogy a világ teljesen távoli fertályán is vannak emberek, akikkel egy pendelyben hurrogok, vagy hogy mondják.
Köszönöm a sorsnak/véletlennek/mindenhatónak/szerencsének - ki-ki válassza ki a neki megfelelőt.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-06 00:18   


Hunor

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-05 10:27   
Valentin , azaz Bálint napja elöttre:
Többen felvetették ezt az uj “Ünnepnapot” azaz említésre érdemes napot, amit az angolnyelvü naptárban Valentine napnak ismernek.
Sokan mutattak rá arra, hogy Európa átveszi az amerikai ünnepnapok egy részét, mint pl. a Halloween ünnepet is. Már nálunk is világítanak sötét estéken a kifurt nagy tökbe helyezett gyertyák kisérteties fény hatását keltve. Sokan kifogásolják az ilyen “ ünnepeket” Európában.
Ezeknek az ünnepeknek sorát lehetne folytatni is és mindegyiket meg lehet kérdöjelezni, hogy csak az az apák napját a nemzetközi nönapot vagy anyák napját emlitsem. Kellenek-e nekünk ilyen ünnepek, mire valók az ilyen ünnepek vetik fel sokan maguknak és föleg másoknak. De vajon gondoltatok-e arra, hogy ezek az “ünnepek” nemcsak a kereskedelmet vagy a postát lenditik fel, ezeknek a napoknak nemcsak negativ, hanem pozitiv hatásuk is van .
Vegyük csak most ezt a Valentine napot, magyarul Bálint napját.Finnül ezt a Barát napjának, azaz Ystävänpäivä- nek nevezik, de talán még találóbb és elgondolkoztatóbb az itteni másodík hivatalos nyelvi, azaz svédnyelvü elnevezés: Alla hjärtans dag - Minden szív napja.
Mert mi is a barátság? Két vagy több ember közötti vonzódás, egymás szeretete , szellemi közösség érzete, az élet alapkérdéseiröl való hasonló tipusu gondolkozás, sokszor egyforma világnézet. A barátságnak nagy ereje van, összetart bennünket nem egy esetben életreszólóan, megpróbáltatásnak tesz ki bennünket nézeteltérések esetén és legföképp gazdagitja érzelmi életünket.
Finn közmondás szerint: “ Hädässä ystävä tunnetaan”, szabadon forditva “Szükségben tudjuk ki a barátunk “ kifejezi ennek a fogalomnak legbelsöbb lényegét. Hiszen hányan ismerik azt, hogy ha valami nehézség vagy betegség adódik az életben, hirtelenjében megfogyatkoznak a “barátok”. Csak az igazi barátok maradnak körülöttünk. Vannak olyan barátok is, akik csak addig barátok, míg valamire szükségük van, mig valamit akarnak tölünk. Sokaknak nagy baráti körük van, sokkal többen vannak azonban olyanok, akik kisebb körben érzik jobban magukat, jobban megismerik egymást, jobban tudják kicserélni gondolataikat de megdöbbentöen sokan vannak az olyanok is, akiknek egyetlenegy igazi barátjuk sincs.
Az utóbbi években a tényleges, személyes barátságok mellet virtuális barátságok is születtek és ennek konkrét példája a MON. Ezeknek a virtuális barátságoknak az erejét nem szabad lebecsülni. Az igaz, hogy a barátság ünneplésére nincs külön napra szükség, a barátokkal az ember többet találkozik, mint egyszer egy évben egy kijelölt napon. De kinek árt az, ha küld egy üzenetet, akár gyors- akár csigapostán ezen a napon? Akinek ettöl rossz kedve lesz már hetekkel elötte az ne törödjön ezzel a nappal. Az ilyenek próbálják meg becsukni a szemüket a reklámok elött , nem kell mindent elolvasni sem. Már lehet azzal kezdeni, hogy ezt a gondoltafuttatást törlitek ki innét. Ami engem illet én bizony fogok egy pár lapot küldeni , fogok egy pár telefont megereszteni ezen a napon.
Ezekkel a gondolatokkal csak azt szerettem volna mondani, hogy örüljünk annak, hogy vannak barátok, baráti körök akár konkrétak, akár virtuálisak. Most kell ennek örülni, amig itt vagyunk és most van az ideje annak, hogy a barátságokat ápoljuk. Mert sokan vannak az olyanok is, akik elfelejtett barátaik sirjánál jönnek csak rá arra, mit vesztetek el véglegesen és visszafordithatatlanul.
_________________

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-10-02 21:01   
Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a
botnak
egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen
volt
egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag
vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a
megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így
ment, minden nap- a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított
vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a
teljesítményére, hisz tökéletesen csinalta. De a szegény
törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak
érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni.. A két
év keserûség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok csak az ösvényen csak a te
oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért
van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot
szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te
locsoltad õket, amíg visszasétáltunk.Két éve leszedem ezeket
a gyönyörû virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem
lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörûség nem
ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi
mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és
hibák,
amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon
érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak,
amilyen, s a jót meglátni másokban.


 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-22 06:48   

 
 Miklos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-17 17:43   
Kedves Etelka!

Nagyon szépen megfogalmazott írásodhoz nincs mit hozzátenni, mint ahogy egy betüt sem szabad belöle elvenni.

Bizony sokan nem értik meg hogy az egymás iránti szeretet és megbecsülés egyik alapja békében és boldogságban élni.
Mi itt a MON közösségen belül már régen felismertük ezt, baráti közösségünk ezért is gyarapszik.
Akik pedig a gyülöletet hordják szívükben, elmaradnak egy idö után, találnak maguknak elég mennyiségben megfelelö oldalt az interneten ahol kedvükre szidhatják a másikat.

Baráti üdvözlettel,

Miki_d

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-16 17:14   
Kedves Etelka,

nagyon szepen koszonom a megfogalmazott gondolatokat, hiszen ez a MON Forum mottoja is lehet. Remelem, mind igy erezzuk ezt, es uj tagjaink is elolvassak ezt, es ettol is leszunk kulonlegesek.

Hunor

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-16 13:58   
Kedves Etelka,

nagyon jol leirtad, habár ennek egy része már régebben elég hevesen meg lett tárgyalva mikor valaki követelte, hogy irjon mindenki ékezetekkel és vegyen magának helyesirást korrigálo programmot is. Akkor is le lett irva, hogy nem mindenki járt magyar iskolába, és azért jön ide hogy gyakarolja a nyelvet de nem nyelviskolanák nézve a Magyaronline-t, hanem szorakozás, kikapcsolodás miatt vesz részt és nem azért hogy valaki megbirálja vagy kritizálja magyar irását.

A nagy vita után sokan nem is irtak többé a forumban vagy nagyon ritkán. Nagyon sajnáltam, mert kedves emberek voltak és szivesebben olvastam öket mint azokat, akik netán nyelvtanilag tisztábban irtak.
Amelett akadályozza az emberek gondolatmenetét is, ha félni kell ilyen reakcioktol, nem tud olyan könnyedén irni.

Volt már olyan eset, hogy chaten sikeresen megvigasztaltak a többiek valakit aki el volt keseredve, igy nem mondanám, hogy mindenki csak akkor keresi a társaságot itt, ha jo kedve van. Semmi baj az ilyennel, jo ha valakinek kiöntheti a másik a bánatát. Viszont néha gyorsan megy a szöveg ha többen vannak és nehéz követni minden leirtat, különösen, ha közben magán ablakban is beszélget valakivel. Nem mindenki tud többfelé figyelni egyszerre.

Üzeneteknél az más, az maradando és lehet olvasni esetleges sértéseket, mielött Hunor kitörli.

Sajnos vannak félreértések is; nem mindenki érzékeli azt hogy modorával sértöen tud hatni, vagy durvább szavakhoz nincs mindenki hozzá szokva és sértönek érzi. Vannak akik gondolkozás nélkül átvesznek szavakat és használják.

Gunyolodni másokon szintén nem egy nemes vonás, akkor sincs ilyenre szükség, ha az ember nem érti meg hogy a másiknak miért fontos az. Egy kis toleránciával békés hangulatot lehet egy nagyobb közösségben is teremteni. Ha valakinek egy másik egyéniség kevésbé tünik szimpatikusnak, ki tudja kerülni még itt is, de nem kell emiatt gunyolodva, sértegetve támadni.

Üdvözlettel, Andrea

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-16 10:31   
ehhez nincs mit hozzatenni csak teljes egeszeben elfogadni es megköszönni hogy ilyen gyönyöruen fogalmaztad meg sokunk gondolatat
örök hala neked ezert

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-16 09:47   
"Szeressük egymást gyerekek,
hisz ez a legszebb kincs
Ennél szebb szó, hogy szeretet
a nagyvilágon nincs...."
Közülünk sokan ismerik ezt a dalt. Az alábbi gondolatokkal erre szeretném felhívni a figyelmet ma.
Jó egy éve vagyok a MON-nak " levelezö tagja", azóta sokminden történt ezen a szinte minden világrészt összekapcsoló forumán e virtuális világnak. A résztvevök száma egyre bövült, ezzel a különbözö világnézetü, koru, iskolai végzettségü , izlésü, természetü emberek száma is egyre gyarapodott. A MON nem egy kis baráti kör vasárnapdélutáni társalgása, hanem egy laza és egyben nagyon tág köre a magyarul beszélö és író embereknek.
A fentiekböl ered, hogy mi különbözöen fejezzük ki magunkat magyarul. Vannak köztünk olyanok , akik soha nem járhattak magyar iskolába, akik az írott magyar nyelvet, a helyesírás bonyolult és sokszor nehéz szabályaival soha nem tanulhatták. Szeretném, ha mindazok, akiknek abban a határtalan szerencsében volt részük, hogy magyar iskolába járva tanulhatták anyanyelvünket megértést tanusítanának azokkal szemben, akiknek ebben nem lehetett részük. Az ilyenek felé irányuló éles és kiméletlen kritika, esetleg nevetségessé tevés vagy egyenesen leszólás nyilvános forumon még akkor is fájó és bántó, ha ritka kivételektöl eltekintve szemtöl- szemben nem is ismerjük egymást.
Vannak közöttünk olyanok, akik foglalkozásszerüen írnak , de sokkal többen vagyunk az olyanok, akiknek egészen más a foglalkozásuk, mint a hivatásos írással kapcsolatos foglalkozásuaké. Többen élünk évtizedek óta olyan környezetben, ahol a magyar beszédre semmi lehetöség nincsen Ezeknek a stilusa, az irásban való kiefezése természetszerüen messze elmarad a ”profik” mögött. De ne felejtsék el a profik, hogy mindenkinek van értékes mondanivalója. ” Jokainen ihminen on laulun arvoinen = Minden ember érdemes egy dalra ”, ahogyan mifelénk éneklik. Szeretném , ha megértéssel lennénk egymás iránt ezen a téren. Gondoljatok arra, hogy mi minden jó és hasznos tanácsot, segítséget és örömet adunk itt egymásnak függetlenül attól, hogy milyen szinten fejeztük ki magunkat.
Sokan vagyunk itt olyanok, akik a napi munka után bekukkantunk ide egy kis ” hazaiért”, egy kis felüdülésért, kikapcsolódásért, vidámságért. Ne vegyünk mindent "halálosan" komolyan. Ne szúrjunk azonnal tüskét a másikba egy-egy meggondolatlan , esetleg olyan mondat miatt amivel nem értünk egyet. Szeretném, ha azok, akiknek nagyon rossz napjuk volt és úgy érzik, hogy most rajtuk van a piszkálódás, kritika és elégedetlenség sora ne ide jönnének, elrontani a többiek kedvét, és azokon ”torolni meg” a napi sérelmeket, akiknek azokban semmi részük nem volt, hanem pl. kimennének sétálni egy jó nagyot és kifujnák magukat mielött benéznek ide. Akik meg állandóan rosszul érzik magukat közöttünk,állandóan kritizálják a MON.-t és mindíg valami kívánnivalójuk van, azok válasszanak maguknak más internetes forumot, van azokból elég, mindenféle színten.
Itt most már olyan sokan vagyunk, hogy ebbe minden emberi természet belefér, de a nap egyformán süt a rózsára és a rözsére is. Vannak erös emberek ”vastagbörüek”,akikröl minden lepereg, mintha nem is öket érte volna a kavics, ezek azonnal ellentámadásba mennek át , de ha szabad kérdezni miért? Talán azért, mert a legjobb védekezés a támadás?
Sokkal többen vannak olyanok, akik érzékenyebbek és vannak olyanok is, akik pánikba esnek és inkább azonnal elzárkóznak és visszabujnak a csigaházukba, ahonnét a virtuális kommunikációs lehetöség már egyszer kicsalogatta öket. Lássuk meg ennek az értékét, hiszen sokaknak therapia az, hogy ” ki-irhatják ” magukat a kibeszélés hiányában. Tudom, hogy a ”másság” elfogadása az egyik legnehezebb dolog az életben, de mégis szeretném, ha toleránsabbak lennénk.
Az ilyen viselkedés elriasztja azokat a MON tagokat, akik eddig csak olvasták a MON.-t, de aktivan nem vettek részt üzenet formájában semmilyen "beszélgetésben" , mert félnek a nyilvános lehurrogástól, megszégyenitéstöl vagy esetleg nevetségessé tételtöl.Ismeretlenül is.
Az élet sokunkat már erösen megdobált, különösen az idösebb korosztály ment át olyasmiken, amiken a fiatalabbak remélhetöleg SOHA nem fognak átmenni. De a fiatalok élete sem fenékig tejfel ebben a globalizált, kiméletlen verseny világában.Mindnyájunknak minden nap szembe kell nézni váratlan és elöre kiszámíthatatlan dolgokkal mint a professzionális-, mint a magánéletünkben.Ember tervez,de az élet elöbb-utóbb mindenkit " megpofoz" .Sok illuzió eloszlik és sok kártyavár összedül az elsuhanó évek során. Legyen nekünk mindnyájunknak, magyar ajkúaknak ez a MON az a ” hely” ahol eröt meríthetünk a következö napra, a következö viharra.
”Az élet úgy is tovaszáll,
a sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek
Hisz minden percért kár.”
Ezekkel a gondolatokkal zárom most soraimat, sok szeretettel: Etelka


_________________

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó