2018. november 21. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Honvágy?
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 következő lap )
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-05 22:31   
Te, én már annyi mindent tudó magyarral találkoztam, hogy nem vágyom rájuk. A szüleim és a testvérem itt élnek. A többi rokonra nem vagyok kiváncsi. A német nyelvvel is mindent ki lehet fejezni amit a magyarral, sőt ha magyarosan beszéled a németet, szóval nuku passzív és ha lehet, igét használsz a főnév helyett, és az állítmányt mennél közelebb csapod az alanyhoz, sokkal érthetőbb vagy, mint az átlag német. Az egyetlen ami hiányzik, az a finom különbségek, de ezeket a németek nem nagyon használják. De ha nagyon igényes vagy, akkor ezeket az árnyalatokat is megtanulhatod, létezni léteznek.
 
 melindalaczay  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-05 19:46   
2008-04-05 17:20, Lepu:
-
miért nekem a Ferike és a Vikike nem hiányzik egyáltalán, de van ott egy csomó ember aki fonos számomra, vagy például akkor is honvágyam van amikor nem értek egyet a német munka metóddal és egyszerüen képtelen vagyok német lenni! vagy például valamiben döntenem kellene, és nem tudok Anyuval a nyugatinál összefutni munka után és egy kávét meginni és a véleményét kikérni, a vasárnapi családi ebéd is hiányzik, a születésnapok, a karácsony, mert nem mindig tudok otthon lenni. A magyar szó,és kifejezések, a humor, 160 alkalmazottal hadakozom nap mint nap aki mind német és néha nem tudom úgy kifejezni magamat ahogyan a szívem szerint szeretném, mert a német nyelv nem adja meg ezt a lehetöséget rá. Még mindig nem tudok a német vicceken nevetni, a menzai kaja is szar, tegnap annyira sóskára vágytam például, hát ilyenek, na. Biztos neked is vannak ilyen napjaid, amikor szívesebben lennél otthon mint itt, vagy már nem?

 
 huba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-05 18:27   
Na, egy Roland Koch fényképpel el lehetne szokni nemetorszagtól is..

Cicus csak neked, ha angolul értesz..

http://de.youtube.com/watch?v=zvhrPMJe8LE


 
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-05 17:20   
Ha ez sem segít, akkor az egész parlament fényképe hatásos lehet. Ha az sem, akkor egy parlamenti tudósítás videófelvétele. Ha még ez sem, akkor a legújabb adótörvények gyüjteménye. A legradikálisabb megoldás meg az, ha kocsival bemész a csúcsforgalmban Pestre. Nekem általában csak 15 perc kell ahhoz, hogy honvágyam legyen vissza Németországba. Ráadásul egy ilyen pesti élmény évekig hat, szóval utána évekig eszedbe sem jut Magyarország fele menni, nem hogy oda vágynál.
 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-05 16:26   
Kedves Cicus,

van egy módszer, amit kipróbáltam, nálam bevált. Amikor Romániából Németországba költöztem, magammal hoztam egy Ceausescu nevű döglött patkány fényképét. Ha a honvágy legkisebb jelei mutatkoztak elég volt egy másodpercre ránéznem és hosszú hónapokig kigyógyultam belőle. Próbáld meg, legyen nálad egy Ferike, vagy egy Viktorka fénykép, de a legjobb, ha mind a kettő és hátha nálad is beválik.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-03 18:48   
CICUS ÜZENETE:


Sziasztok, kivancsi lennek valakinek a velemenyere a honvagy dologgal kapcsolatosan.
Lassan hat eve elek Dublinban, de a legutobbi idoben nagyon ramjott a honvagy. Pedig tudom, hogy nehez lenne otthon ebben az ingatag politikai rendszerben. A baratom ausztral, tervezzuk, hogy jovore odakoltozunk, ami nagyon jol hangzik egy kivulallonak, de bennem viharok dulnak. Tulerzekenyseg? Mennyire szentimentalis alapu ez az erzes, mert azert az orok boldogtalansag egy kicsit gaz lenne... (-:
Jo lenne egy kis tanacs ezzel kapcsolatban.

Elore is koszonom,
Cicus

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-11-28 16:51   
2007-11-28 01:19, Rékamanó:
-

Szia,

akkor semmi gond, a honlap lassan hatodik évében jár, még legalább ennyi szerepel tervként, tehát indulhatsz vissza.

Hunor

 
 Rékamanó  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-11-28 01:19   
helló

én annyit tudok hozzáfűzni a témához kilenc hónapnyi hollandiai élet után, ha akkor tudom, hogy van ez a honlap, talán lehet soha haza sem jövök, de így nagyon nehéz volt.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-17 22:29   
2006-02-09 10:46, gszekely:

Kedves Gszékely"

Ha visszaolvasol ebben a témában, látni fogod, hogy ahány ember, annyiféleképpen kezeli a honvágyat. Olyan is van, akinek nincsen ilyen (egyik véglet), olyan is, aki semmi egyébbel nem foglalkozik, csak ezzel a vággyal(másik véglet).

A honvágy annyira szubjektív és annyira különbözik emberröl emberre, hogy receptet a gyógyítására nem lehet várni. Csak magadtól.

"A márciusi események után csak ideiglenes szándékkal."

Hm, látod, ez egy olyan pont, amin érdemes elgondolkodni, hogy szeretnél-e továbbra is ilyen élményeken keresztül menni? A veszély továbbra is fennáll. Vagy választasz a köz- és a magánérdek között.

"egy év után sem találtam otthon sem a helyemet."

Igen, ez is tipikus, az ember kikerül a megszokott környezetböl, tágul a horizontja, megismer más életformákat - és hirtelen nem fér bele a lába a régi cipöbe. Értsd, nem találja helyét a régi életformában.

"A gyerek már itt született, iskolába jár, tehát már nem az én érzéseim az elsődlegesek a családban."

Talán ez a legfontosabb érv, hiszen a kitelepedés hosszú távon éppen a gyermekeknek hoz valamit, nem a szülöknek.

"Talán a fiatalságot, a gondtalan életet, a barátokat, ismerős helyeket, emlékeket, az akkori erkölcs, hangulat, emberi érték és mit tudom én még mit szeretnék újra élni."

Talán ez a honvágy oka? Lehet.

"azóta sem érzem jól magam a bőrömben, de lehet ha otthon maradtam volna sem lenne másképp. Ezt sosem fogom megtudni."

Igen, a mi lenne, ha..., meg tudja keseríteni az életet. Szerintem el kell fogadni, ami van és ha ez végképp nem megy, haza kell telepedni.

"Mire is vágyunk, és mi is a honvágy ? valószínű mindenki másra vágyik az életben, és a honvágyat is másképp éli meg."

Pontosan, ahogy fennebb is írtam, mindekinek mást jelent, mindenki más rajtból indul, más emlékei vannak stb.

"lehet hogy a honvágy csak annyi hogy felnöttünk és nem akarjuk elfogadni ? "

Azt hiszem, hasonló.

"Miért szeretné sok ember ha saját szülőföldjén temetnék el ? "

Ez is szubjektív kérdés, sokan ezt akarják, mások protestálnak ellene (különféle okokból).

Egy dolgot tudok biztosan, tapasztalatból, hogy mihelyt elrázódtál új, választott hazádban és gyökereket eresztettél, alábbhagy a kínzó honvágy is. A szeretet a szülöföld iránt viszont megmarad.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-17 16:42   
TAVOL UZENETE:


Csak szeretnem tudni, hogy egyedul vagyok-e ezzel az erzesel. Szeretnek vissza koltozni Magyarorszagra, de felek, hogy mar nem ereznem otthon magamat, de itt uj hazamban sem vagyok otthon.
Barmikor mikor hazalatogatok, csak allok es bamulok, mennyi minden valtozott az evek alatt.
Ti hogy erzitek ezt?

 
 gszekely  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-09 10:46   
Honvágy !
Sokat foglalkoztat és igen erős. Még nem sikerült rájönnöm mi, és miért, talán nem is fogok, csak próbálom megérteni. marosvásárhelyen születtem, és 28 évesen jöttem át Magyarországra. A márciusi események után csak ideiglenes szándékkal. Egy év után, haza mentem, de a barátnőm, aki ma a feleségem nem akart jönni. de már egy év után sem találtam otthon sem a helyemet. Nagyon megváltozott a város. Azóta is nagyon erős, a vágyódás, de ha haza megyek már 3 nap után, nem találom a helyem. És ez már 16 éve. A gyerek már itt született, iskolába jár, tehát már nem az én érzéseim az elsődlegesek a családban. Talán a fiatalságot, a gondtalan életet, a barátokat, ismerős helyeket, emlékeket, az akkori erkölcs, hangulat, emberi érték és mit tudom én még mit szeretnék újra élni. Nem tudom. Az tény hogy azóta sem érzem jól magam a bőrömben, de lehet ha otthon maradtam volna sem lenne másképp. Ezt sosem fogom megtudni. Amit érdekesnek tartok, egy éve voltam Braziliában, Manaus, messze bent az őserdő mélyén. Bár nem élnek jobban mint mi, boldogabbaknak látszanak. Még őszintébbek, örülnek a kevesebbnek, tudnak a mának is élni, és a holnapért dolgozni, egyszóval jól éreztem magam. És talán maradtam is volna, vagy visszamennék. Mire is vágyunk, és mi is a honvágy ? valószínű mindenki másra vágyik az életben, és a honvágyat is másképp éli meg. lehet hogy a honvágy csak annyi hogy felnöttünk és nem akarjuk elfogadni ? Miért szeretné sok ember ha saját szülőföldjén temetnék el ?

 
 barna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-08 19:07   
2005-11-08 09:55, espa:
-
2005-11-07 22:51, hunor:
-

A magam részéről Hunorral értek egyet, mert Dóri sem vacsorázni akart a betonon, szerintem csak látni. Ha valaki honvágy "fogékony" akkor a munka úgyis csak időlegesen segít. Az évek tudnak megoldani dolgokat. Egyébként több magyarul "rosszul" beszélő lengyelt is ismertem már életemben.
Üdv Barna

 
 anna-pecs  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-08 18:05   
2005-12-22 16:53, Dorottya:
-

Nagyon megértem, hogy az elsö években honvágya van. Az új lakóhelyen minden más.

Èn 17 éves koromban, 1973-ban kerültem Délnémetországba. 2 hét elmúlta után azt mondtam, elegem van, megyek haza. De ez nem ment. Apám 1962 óta élt itt, Anyu, növérem, a nagymama meg én hozzájöttünk. Készen voltunk a növéremmel az iskolával, itt már dolgoztunk. Az itteniek igen barátságtalanok voltak, senki sem akart velünk barátkozni. Mi pedig 17 és 18 éves fövel nem akartunk egyedül lenni! A kezdeti nyelvproblémák apróak voltak, hiszen mi svábok vagyunk. Magyarországon is csak németül beszéltünk otthon. A növérem igen hamar megházasodott, mikor egyedül maradtam, akkor a hétvégek elviselhetetlenek voltak. Mikor esti iskolára jártam végre úgy éreztem hozzátartozok, ki voltak töltve az esték. Nem szerettem, nem szeretek ma sem egyedül elmenni valahova. ès mindig otthon ülni, szintén nem a legszebb.

Mikor elsö férjemet megismertem, megházasodtunk, akkor egyszerübb volt. Az új lakóhelyemen, munkahelyemen egyszerü volt az ismerkedés. Jó ismeretségi kört találtam. De sajnos válás, új lakóhely, új férj, új válás, új lakóhely,... köetkezett. A sok új lakóhelyemen nem volt egyszerü az ismerkedés. Most 3 éve itt lakok Tuttlingenben, férjem német, nincsenek barátai, nyugdijas. Hosszú ideig natkoztam, barátaim ca. 70-100 km-nyire élnek. Két hirdetésre irtam (nöknek), az egyikkel barátok lettünk, a másikkal talán leszünk, ha hosszabb ideje ismerjük egymást. Egy csoportabn megismerkedtem egy hozzám illö asszonnyal, sokszor találkozunk egymással. Most mondhatom, hogy "otthon" vagyok. Ennek ellenére azt állitom, hogy hazám Magyarország.

Magyarországon 32-33 év után igen megváltozott minden. Nagynéném, aki mindig szerettel felvett minket, már idös. Az egyik fiánál élt, annak halála után a fia feleségével él. Ha most oda akarunk menni, akkor pénzt kell fizetni, mint a szállodában. Egy másik unokabátyám, velem járt ovodába, utána egy osztályba mentünk, már nem hivott meg lánya esküvöjére. Pedig tudja, hogy nagyon szivesen megyek esküvökre... Elidegenedtünk egymástól. Ha csak hébe-hóba találkozunk, alig tudunk valamit is egymásról. A Tanti halála után csak az egy szem barátnömet fogom meglátogatni, talán akkor meghivom a családot valahova egy vacsorára és kész.

Èvekig az volt a célom, hogy öreg koromba visszamegyek Magyarországba. De most már nem igen hiszem, hogy jól érezném magam. Majd meglátjuk...

Végül is csak annyit, nem elég egy férfi, férj/nö vagy feleség egy új országban. Keressen magának barátokat, magyarokat és ottaniakat. Akkor biztos egyszerübb lesz minden, kisebb lesz a honvágy.

Üdv: Anna

 
 Híúz  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-08 13:14   
Örülten hiányzik Erdély. Nem egy bizonyos hely, hanem általában véve. a múltkor kirándulni voltam, s azt mondtam a fiamnak, hogy nemsokára Brassóban vagyunk. Rámnézett a gyermek, s kijavított: Gießenben. Persze. Igaza van.
Brassó hiányzik. Na nem azt jelenti, hogy ott szeretnék élni, s a váso is sokat változott amióta 1990-ben Bukarestbe költöztem, de néha jó lenne a Kapüu utcán végigmenni és - egyik párhuzamos mellékutcácskában volt egy kürtös-kalács sütö, onnan vettem mindig, mikor iskolába jártam.
Azonkívül, furcsa módon, mindig elkap a sírhatnék, amikor a Maros völgyén Déda és hévíz között megy a vonat, abban a völgyben kap el mindig az igazi "otthon vagyok, hazaértem" érzés, pedig ott soha nem laktam. De az egyre szükülö szoros, ahol a folyó mellett csak a vasút és a kétsávos országút számára van hely, csodaszép. A hegyek nem olyan nagyon magasak, de sötét, méltóságteljes fenyökkel borított oldaluk különleges látvány.
Mondhatnám, hogy mindaz, amit Petöfi nem szeretett, ott érzem magam igazán otthon.
Azonkívül hiányzik Bukarest is. Az már nem Erdély, tudom, de életem része volt (és marad). Az ottani kulturális életet nem pótolhatta semmi magyar nyelvü erdélyi kultúra. A kolozsváriak most, tudom, nekem fognak ugrani, de higyjétek el, nem feltétlenül magyar nyelvü kell legyen egy színdarab, egy opera, hogy megnézésre érdemes legyen. Marosvásárhelyi "szémüzetésem" alatt többen megkérdezték, amikor a bukaresti kulturális életröl meséltem : "És van ott magyar színház?" Értsétek meg emberek, hogy én inkább nézek világirodalmat románul vagy angolul, mint népszínmüvet magyarul. tudom, nekik is meg kell élniök valamiböl, s a pénzt a nagypublikum hozza, de akkor is... hiányzik Bukarest.
És nagyon rég nem jártam Désen sem, ott éltem gyermekkoromban 7 éven keresztül. Szívesen találkoznék akkori "elsö" barátnöimmel. A tanító néni, azt hiszem, nem él már.
A szárhegyi kastély is hiányzik, a képtárral és közelében a szobrásztáborral. az erdöben sétálni, szamócát keresgélni a fák alatt, mint sok éve a nyári vakációban, amikor kimehettünk a szomszédék Idájával az erdöbe a tehenet legeltetni. S hazafelé, hogy ne kelljen azonnal hazamennünk, mert a frissen fejt tej a legfinomabb, felkötöttük a kolompot a tehén szarvai közé, hogy ne szóljon - ez is csak két városi gyerek eszét járhatja meg.
akármennyire vágyok oda, egyelöre nem úgy néz ki, hogy mehetnék. Csak remélhetem, hogy ha nemsokára egy állást találok, talán öszire vagy jövö télre lehet hosszabb szabadságom, s elég pénzem, hogy utazzunk valahova. Addig is, marad a vágy.

 
 Dorottya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-22 16:53   
Köszönöm mindenkinek, mindazt a sok jót, amit leírtatok.
Sokat dolgoztam novembere óta, meg sem álltam, az idő oly gyorsan pörgött, hogy észre sem vettem, hogy ma már december 22.-e van, és már csak hármat kell aludni, és irány Magyarország.
Az utóbbi másfél hónapot úgy jellemezném, hogy nem igazán volt erős honvágyam, egyszer lett könnyes a szemem, amikor a Koltai Róbert múlt héten szerdán eljött Lengyelországba bemutatni az új filmjét. Ő is, és a film is nagyon jó volt, akkor éreztem honvágyat megint.
Abban teljesen egyetértek, hogy a munka, és az egyéb elfoglaltság sokat segít. Még egy valamit próbálok megszeretni, és egy furcsa érzést elnyomni magamban. Én Varsóban élek, és még mindig nem tudtam a várost megszeretni. Nem volt muszály ide költöznöm, azért költöztem ide, mert itt találtam meg az igazi párom. És oly mindegy, hogy hol is élünk, csak együtt. Varsót igyekszem megszeretni, éppen őmiatta.
A családom Budapesten, és a barátaim Krakkóban. Húz a szívem Varsótól dél felé, Krakkótól csak 320 Budapest határa ... és a barátok... szép is lenne mindez, ha lenne munkalehetőség Krakkóban, azonnal repülnék.

Mindenkinek nagyon békés, csendes és kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánok.

Üdvözlettel, Dorottya

 
 bobo.2003  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-10 10:49   
2005-11-09 19:04, papadoxa:
Én meg ahogy oregszem, mindig jobban hazavàgyom.

Semmi rendkivuli nincs ebben, de a valasz ugyanaz: valami hianyzik neked, ahol elsz!
Peldaul a fiatalsagod es a lelked behozza neked az a helyet, ahol fiatal voltal... Minel tobbet foglalkozol a gondolattal, annal kinzobb lesz a honvagy...

 
 ibolyai  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-09 20:16   
2005-11-08 10:21, Andu:
-
Andi, a bejegyzesedbol a leginkabb ez ragadott meg: "Nálamnál földhözragadtabb embert még nem ismertem, és tessék még nekem is sikerült elfogadnom a külföldi életet.".

En ugyanugy ereztem magam - a tarsadalom legalacsonyabb fokan allo szemelyek is tobbet tudtak nalam mert legalabb a nyelvet beszeltek, a kulturat ertettek de en nem is nullarol indultam hanem egy rettenetes fold alatti szakadekbol kapaszkodtam fel fajo lassusaggal, lepesrol lepesre. En is bizonyithatom, hogy a kezdeti keseruseg elmulik, a ketsegbeesettseget lassan a haladas buszkesegi erzete es a tartosan hosszu siker elmenye valtja fel. Sok sikert a kezdoknek - innen mar csak felfele vezet az ut!

 
 papadoxa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-09 19:04   
Én meg ahogy oregszem, mindig jobban hazavàgyom. Hogy lehet ezt meg magyaràzni? 35 év utàn


_________________

 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-08 10:21   
2005-11-02 16:04, Dorottya:

Dorottya, magamra ismerek a leveledben.
De ez a levél, hála isten, csak az elsö idökröl szól, amit külföldön töltöttem.

Mi az oka, hogy így érezzük? Ki tudja? Nálam egy rettentö félelem, gátlásosság, kisebbrendüseg érzés volt a mozgató erö. Minden nap egy kihívás volt a számomra, barántöim tudnának mesélni. Még a zöldégestöl is féltem, hátha rosszul fejezem ki magam. Nagyon idegennek éreztem mindent.

Nálad mi lehet az eredöje? A helyzet tudatalatti el nem fogadása? Vagy dac? Mert kénytelen vagy ott élni?
Bármi, bármi, az idö csodát fog veled tenni!!! Meg fogod látni.
Nálamnál földhözragadtabb embert még nem ismertem, és tessék még nekem is sikerült elfogadnom a külföldi életet. Ez különben saját érdekünk.
Magyarország a hazám marad örökké, egy igazi szerelem! A múltam, az életem.
De ha hazamegyünk, akkor a 3 tagú családunkból, csak én megyek "haza" a fiam és a párom, pedig "el". Ha visszajövünk, ök hazajönnek. E´n csak vissza! (pedig a kisfiunk még otthon született )

Próbáld meg elfogadni, megszeretni az új helyzetet, a várost, a boltost, a szoms´zédokat, aztán menni fog!!
Andi

 
 espa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-08 09:55   
2005-11-07 22:51, hunor:
-
Legyünk őszinték Hunor.
Az Andrássy út zajos, büdös és tömeg van. Én nem vágyakozom kiülni az utcára.
Viszont elmentünk most pár hete, amikor lezárták a forgalom elől
Isteni volt!
Tudom, hogy buké-ja van a dolognak, de semmi kedvem a forgalom kellős közepén vacsorázni.
De ugye - hála Istennek - nem vagyunk egyformák

_________________

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-08 06:27   
2005-11-02 16:04, Dorottya:
-

Én még csak kilenc hónapja élek külföldön, a szerelem hozott Lengyelországba. Nem panaszkodhatom, hiszen a férjem egy arany ember, s ha kiejtem a számon, hogy haza szeretnék menni, mindig megbeszéljük,

-

Kedves Dorottya.
Részben megértem Honunk utáni vágyad.
Valószinüleg én is igy lehettem annak idején 35 évvel ezelött.
Igaz én nem tudtam volna megengedni a hazautazást kéthonaponként se már a távolság miatt semeg a 2 év börtön ami várt rám vagy 5 évig (ennyit kaptam a diszidálásért) De tényleg a Honvágyra a legjobb orvosság a MUNKA.
Ebbe a körben a családallapitás is beletartozik ha esetleg van olyan elképzelés
a jövőre vonatkozoan.
35 évig nem éreztem honvágyat csak néha mert a család fenntartása, nevelése,késöbb betegség miatt még gondolni se mertem arra.
De tavaly 35 év után haza mentem.
Hegyeshalomnál kezdtem érezni az igazi honvágyat és 3 honap nem volt elég hogy igazán valoságnak fogjam fel hogy otthon vagyok.
De mégis othonrol kezdtem visszavágyni itthonra ahol gyermekeim,unokáim születtek és élnek.
Igy leszünk mi kétéltüek.
Vajon hosszútávon hol nyugszik meg a vándor?


_________________
Baráti szeretettel Géza

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-07 22:51   
2005-11-07 16:01, espa:
-

Az Andrássy uttal kapcsolatban pedig semmi más tendőd nincs, mint az eszement forgalomra, az elviselhetetlen bűzre, az irdatlan tömegre gondolni és már nem is vágyakozol utána.

-

Hu.
Ezt jelenti Neked az Andrassy ut? Mert azert az kellemes esti setakat, mozgalmas, elettel teli utat, hangulatos teraszokat, Liszt Ferenc teret, stb. dolgokat is jelent. Ha valami hianyzik, akkor a Terez Krt./ Andrassy ut rajta van a listan.

Udv,

egy koruti... Hunor

 
 bobo.2003  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-07 19:02   
2005-11-02 16:04, Dorottya:

-

"a férjem egy arany ember, s ha kiejtem a számon, hogy haza szeretnék menni, mindig megbeszéljük, hogy mikorra kapna szabadnapot, mindig mondja: kitartás, már nem sokat kell aludni, és megyünk."

Ez a kutyaharapast szorevel modszer, mint magad is leirtad teljesen hatastalan. Ha minden masnap hazautazol, akkor sem fog javulni semmit! A honvagy ugyanis nem az Andrassy ut es az anyukad hianyabol ered, hanem abbol, hogy Lengyelorszagban hianyzik neked valami, amit ilyen modon kompenzalsz. Tehat keresd meg az okat, hogy miert nem tudsz vagy akarsz beilleszkedni a lengyel realitasba es garantaltan csillapodik a honvagyad. Erre koncentraljatok a ferjeddel, ehhez kerj segitseget a kornyezetedtol, ha szukseget latjatok.

 
 espa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-07 16:01   
2005-11-02 16:04, Dorottya:

Hogy lehet leküzdeni ezt a hiányt???

-

Kedves Dori!

Ha van számitógéped, márpedig van, az Édesanyáddal tudsz beszélni akár naponta, mert nagyon olcsó.
Gondolom a lehetőséget ismered, de ha nem szóljál.
Az Andrássy uttal kapcsolatban pedig semmi más tendőd nincs, mint az eszement forgalomra, az elviselhetetlen bűzre, az irdatlan tömegre gondolni és már nem is vágyakozol utána.


_________________

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-03 12:30   
2005-11-02 16:04, Dorottya:
-
Kedves Dorottya, nem tudom, ez mennyiben segít neked, de vagyunk így ezzel többen is, hogy a visszatérés utáni néhány nap nehezebb, mint a többi. Az évek során úgy tapasztaltam, könnyebben állok vissza, ha a visszautazás után rögtön elfoglalt vagyok, pl. már másnap munkába kell menni, megbeszélések vannak, vagy valamit sürgősen be kell fejezni.

Általában is ugyanígy volt: minél elfoglaltabb voltam, annál kevésbé volt alkalmam arra gondolni, hogy egyedül vagyok itt magyar.

Kellett ahhoz egy kis idő, mire megismertem a szomszédokat, saját barátaim lettek, tudtam, hogy kell elintézni dolgokat, mi történik a városban és így tovább. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy a fogadott hazában is otthon voltam.
Üdvözlettel:
perec

 
 Dorottya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-02 16:04   
Amikor a Kyvi levelét elolvastam, azt gondoltam, mintha részben az én érzéseimet írná le.
Én még csak kilenc hónapja élek külföldön, a szerelem hozott Lengyelországba. Nem panaszkodhatom, hiszen a férjem egy arany ember, s ha kiejtem a számon, hogy haza szeretnék menni, mindig megbeszéljük, hogy mikorra kapna szabadnapot, mindig mondja: kitartás, már nem sokat kell aludni, és megyünk. De én is, amikor meglátok egy magyar rendszámú autót, vagy kamiont, azonnal felkiáltok: MAGYAR! Igy jártam, amikor az edzőterembe igyekezvén láttam egy magyar rendszámú autót, megálltam, s odamentem a tulajdonoshoz. Kiderült, hogy ő is ugyanabba a klubba jár, mint én, közel lakunk egymáshoz, és még ráadásul egyidősek is. Amikor észreveszi rajtam a családom és a hazám iránti honvágyamat, mindig azt mondja: fel a fejjel!
Az első hónapokban még nem éreztem semmiféle honvágyat. Szerencsésnek tartom magam, mert két havonta hazajárhatok. De mindezek ellenére az elmúlt másfél hónapban szinte mindennap sírok, nem tudom, hogy ez normális -e, de borzasztóan hiányzik az édesanyám. De például volt olyan nap is, amikor minden pillanatban Budapest utcáit keresgettem, és mindent megadtam volna egy Andrássy úti sétáért.

Felvetődőtt az a gondolat is, hogy haza menni, és Magyarországon élni. Csak a probléma az, hogy nekem könnyebb volt megtanulnom a lengyel nyelvet, mint a páromnak a magyart, és ez az egyedüli ok, amiért itt.

Ezt a levelet azért írtam, mert számomra ez a nap is egy honvággyal teli nap, tegnap jöttem vissza Magyarországról, és számolom a napokat, mikor mehetek újra, s mikor láthatom megint az édesanyámat.

Hogy lehet leküzdeni ezt a hiányt???

Szeretettel üdvözlök mindenkit.
Dorottya

 
 Kosakjokka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-06 09:44   
2003-01-05 11:16, Laci Ken:
-
Kedves Laci. Elolvasás után sokáig elgondolkoztam az irottakon. A választ elrontottam, mert ugyan ezt az írást ismételte meg a rendszer, ugyhogy bocs. érte.
Nos, nekem a következő gondolataim támadtak. Abból ki indulhatunk, hogy nincs két egyforma ember. A fogamzás pillanatában az Ösöktöl kapott genetikai keverékből, talán véletlenszerűen, de keletkezik egy vadonat uj emberke. A nevelés, a környezet sokat tud alakítani, de nem alapvetően. Ha eltekintünk a szélsőségektől, mint a "született" gonosztevő, vagy a zseniktől, azért a nagy átlagban is vannak olyanok, akiknek, hogy úgy mondjam nincs maradásuk.A német is is meri ezt, mert azt mondja "zicz fleis" A honvágy. Szép magyar szó. A hon utáni vágyat fejezi ki. Ez egy csinált szó. A nyelv ujitáskor keletkezett. Most nem akarok a nyelvujítás probléma körébe bele mélyedni, de ha egy nyelvet nem ujítanak, akkor elhal. Lásd a Latint. "Nyelvében él a nemzet" ez igaz, s manapság különösen, mert a számítógép, az Internett korában rengeteg idegen kifelyezés került be a magyar szó használatba. Ezek magyarítása... nem is tudom, hogy van-e értelme? Talán nem tűnik butaságnak, de úgy látom, a világ kezd egységesűlni. Pl: Európa már jó úton van, s a világ többi pontjain is megfigyelhető ez az irányzat, s fel fog vetődni az egy nyelvűség gondolata is, talán észrevétlenűl egyre több ember kezd egy másik nyelvet is beszélni.... de ez a jövő. Maradjunk a honvágynál. Gondolom, ha valami hiány van, akkor jelentkezik inkább. Mert miért is megy el valaki a szülőfőldjéről? Pl: mert kicsi, és a szülei viszik. Nála nincs probléma, esetleg ha olyan, és kezdi keresni a gyökereit... de ez más. Nyughatatlan természetű, az mindig is fog vándorolni. Űldőzik: Neki a legrosszabb. Vagy valamit nem talál meg otthon. Pl: lehetőséget, a szerelme után.. Szóval száz szónak is egy a végbe, minden ember egy egyedi eset. Egyébként, az évek sokasodásának a következménye, az emlékek felmerűlése. Közismert, hogy az ember pontosan emlékszik régi dolgokra, de hogy hovát ette le a szemüvegét???? Az álom kutatás? Az is egy külön téma. A jó dolog, ha az ember csak a szépre emlékezik. A rosszat meg elfelejti. Aztán, a Kárpát medence nagyon huzatos hely. Mindenki itt akar keresztűl menni. A Tatár, a Török, az Orosz. Nemigen jutottak messzebb, de itt voltak soká, s itt hagyták genetikai lenyomataikat. Ma már olyan, hogy Magyar, genetikailag nem kimutatható. Ez nem baj, mert Pl: a fajtiszta kutyák hozzák az érmeket, de a keverékek a munka kutyák.. Trianon? Ugyan kérem, már 1956-ot is elfelejtették. Legalább is ha megkérdezünk egy mai fiatalt.. És számit ez, ha majd a nem is távoli jövőben lesz Amerikai, Afrikai Európai, Ázsiai... népek közössége?
Szerintem a lényeg, hogy legyen sok jó ember, és minél kevesebb rossz ember.
Üdvőzlettel Kosák József.


 
 Barany  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-05 10:01   
Szia

En meg csak 5 honapja elek Nemetoszgaban a völegenyemmel, es eddig egesz jol ment. A hetvegen voltunk otthon, es most hogy olyan jo lett az idö nem sok kedvem volt visszajönni:( Szoval telen meg csak csak, de most, hogy itt a joidö jo lenne otthon lenni. Baratokkal talalkozni, Balatonra menni stb. Szoval meg tudlak erteni! Ha van kedved irj! hex@citromail.hu

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-07 04:55   
Elcky, meg bird egy kicsit a honvagyat (addig megkinallak futyulossel), hamarosan erkezik az osszeroffeneses kodak-moment!

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-03 21:10   
Ezt.
 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó