2020. szeptember 28. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> MagyarOnline.net pályázat - Mi vagyunk! >> TÉMA - Mit jelent magyarnak lenni?
Új topik indítása  
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-08 01:38   
6. pályázat



MIT JELENT MAGYARNAK LENNI ?
2002. 11. 23.Ulricehamn



Majdnem egy mondattal is lehetne erre válaszolni: magyarul beszélni, és teljes elméddel magyarul gondolkodni. De nem ilyen egyszerü a válasz, föleg nekem nem, aki harminckét éve hagytam el a hazámat.

Itt nem volt elég, hogy magyarul tudok és magyarul gondolkodom. Ezen túl kellett menni, és egy teljesen új nyelvet, amelyböl még egy szót se hallottam egész életemben, megtanulni.

Elsajátítani úgy, hogy a magyar nyelvemet is ápoljam közben, és megmaradjak magyarnak!

Fiatal, másféléves házasok voltunk akkor a férjemmel, amikor elhatároztuk, egy olyan igazságtalan, Istent megtagadó országban nem akarunk családot alapítani.

Azt hiszem ez a két dolog a legfontosabb egy ember életében; a szabad nyugodt élet, és az Istennel való viszonyának rendszeres ápolása, vagyis az Istenbe vetett hite. Szabadság nélkül nem lehet boldog az ember, de Isten nélkül sem! Éljen az ember Magyarországon, vagy a világ bármelyik országában.

Az elsö idökben amikor az ember nem érti a nyelvet sem, még jobban számít a jó Isten gondviselésére, és ezáltal szinte jobban az Istenhez fordul. Töle vár minden választ, vigasztalást, segítséget.

Csak hét év után tudtunk hazalátogatni ( ennyi idö után kaptuk meg a svéd állampolgárságot), ezalatt az idö alatt csak Anyukám volt itt nálunk látogatóban. Apukám, és a többi rokonok, csak hétéves korában látták elöször a kislányom!

Elsö hazalátogatásunkkor érdekes jelenetek játszódtak le, emlékszem. Szolnokon egy nagy piacon, görögdinnyét nézegettem megvételre, amikor ezt találtam mondani az eladónak:“ már hét éve nem ettem dinnyét!“(ami igaz is volt ) Erre az eladó:“ csak nem börtönben tetszett ülni?“ Mosolyogva mondtam, á dehogy, csak Svédországban lakunk. „Akkor megkapja ingyen!“- volt a válasz.A kislányom pedig nagyon élvezte, hogy a szomszéd gyerekekkel tud beszélni, habár elöször van Magyarországon. Azok is mondták, Elisabeth nem magyar, mégis tud magyarul! Ilyen gyerek beszéddel. Nagy szenzáció volt akkor ez. Elisabeth pedig mondta nekem :” tudod mama mi itt a legérdekesebb, hogy a legkisebb gyerek is tud magyarul!” Mennyire igaza volt, és én erre nem is gondoltam.

Az egyik pesti ismerösöm így fejezte ki:” Elisabeth Ausztriában született, Svédországban lakik, és magyarul beszél!”

Számunkra nagyon fontos volt, hogy megörizzük magyarságunkat, megtanítsuk gyermekünket a magyar nyelv használatára, és az otthoni hagyományokat szokásokat is szükségesnek tartottuk. Csak így éreztük magunkat a nagy „idegenben“ igazán magyarnak, a mi kis családunkon belül. Annak idején (1971 ) nem volt itt nekünk semmi segítség, se tolmács, se magyar pap, se ujság, se könyv ( pl. meséskönyv a gyereknek ) se rádió, se tv- magyarul. Ezeknek hiánya azt vonta maga után, hogy minél elöbb elsajátítsuk a svéd nyelvet.

A Miatyánkot is hamar megkellett tanulnunk svédül, és a miséken így mondtuk. Otthon viszont mindíg, a mai napig is csak magyarul beszélünk. Beszereztem a parabola antennát is, hogy tudjuk nézni a magyar tv-t, pár évvel ezelött. Mostmár szinte olyan mintha otthon laknánk! Mindenröl informálva vagyunk ami ott történik. Még több, a magyar rádió sugározását is tudom így hallgatni. A tv-n a ”programban” csak a hangfrekvencián változtatok, ezt elvezetem a stereóhoz, és már hallgatom is pl. a ”Jó ebédhez szól a nóta” magyar nótáit a Petöfi rádióban! Üzenni is szoktam rokonaimnak, ismeröseimnek a Duna tv-n keresztül is, vagy a rádióban. Ök kérdezik éntölem, hogy csinálom?- pedig Ök vannak otthon!

Emlékszem a meséskönyvek hiánya miatt kislányomnak, fejböl kitalált meséket mondtam esténként.Ehhez nagy fantáziával kellett rendelkezzek, hogy minden nap új mese legyen! Mikor már iskolás lett és tudott olvasni svédül is, mondta: “azért a mesék szebbek magyarul!” A magyar nyelvet, mint anyanyelvet tanulta az iskolában. Aztán, hogy ide költöztünk Ulricehamnba, magyar tanító hiányában én tanítottam egy pár gyermeket az enyémmel együtt, kétmüszakos munkám mellett. A szülök egyike magyar volt a legtöbb esetben. Amilyen gazdag a magyar nyelv, csak természetes, hogy meghitt szeretetteljes szavakkal csak magyarul tudtam gyermekemhez beszélni. Melyik nyelven lehet ilyen szépen mondani?- Drága Virágocskám! – Kicsi Tündérkém! – Kis Maszatom! Mikor kicsi volt, megtanítottam ilyesmire pl. ”Mondjad, ki vagy Te mamának?” Ö így felelt: ”A legdrágább tündérkéje az egész világon! ”Kell ennél szebb válasz?

Minálunk a Jézuska hozta az ajándékokat, nagyon sok évig. A Mikulás is jött! Az én gyerekkoromban is a Jézuska jött karácsonyra, és Ö díszítette fel a fenyöfát is. Mi is díszítgettük késö este a férjemmel, a magyar szaloncukrokkal (melyet a rokonság küldött minden évben ). Ahogyan nött a gyerek, mindíg késöbb és késöbb kellett díszítenünk, mert már nem feküdt le olyan korán. Aztán kb. kilenc éves volt, amikor már teljesen éjjel tudtunk csak hozzáfogni a díszítéshez. Nagyon fáradtak voltunk és nagyon csendben kellett csinálni. Következö nap reggelén, hallom a nagy sóhajtozásokat a nappaliból. Elisabeth nézegette a feldíszített karácsonyfát és az ajándékokat, tágra nyílt szemekkel! Aztán mondta :” én hallottam valami zörgéseket, de nem mertem odamenni, mert a Jézuskát elriasztottam volna!” Az iskolában is mondták neki, de buta vagy, a szüleid csinálják!”

Erre Ö azt felelte :”az lehet, hogy neked a szüleid készítik, de nekem a Jézuska hozza, mert mi magyarok vagyunk!” Ha ilyet elhitt az ember gyermekkorában, hogy “egy földöntúli erö “ aki ez mögött van, csodálatos érzés volt! Késöbb aztán megmagyaráztam neki, ahogyan nekem is mondták a szüleim annak idején, hogy átvitt értelemben csakugyan a Jézuska hozza az ajándékokat, mégpedig úgy, hogy a szülöknek ad egészséget a munkájukhoz, ezáltal pénzt tudnak keresni, és megtudják venni az ajándékokat. Ez így igaz.

Emlékszem még egy nagyon kedves kis történetre.

Alig pár hónapos kislányommal védöoltásra várakoztunk, több svéd mamákkal és azok gyermekeivel. Sokáig kellett várni, így egyik kisbaba a másik után kezdett el sírni. Az enyém is rákezdett, amikor elkezdtem neki mondani egy “mondókát“. „ Egyszer volt egy kemence, belebújt a kis Bence. Kormos volt a kemence, fekete lett kis Bence! Ránézett a mamája (itt nagyra nyitottam a szemem) nem ismert a fiára. Becsukta a kemencét, jól elverte kis Bencét!”

A magyar beszéd és a kedves hangsúlyom hallatára, kislányom nagy szemekkel figyelt rám, és mosolygott. ( pedig a szavak értelmét még nem értette ! ) Boldogan, bisztonságban érezte magát újra! A svéd mamák csak néztek rám, mit mondhattam a gyerekemnek, hogy azonnal elhagyta a sírást, és utána se sírt többet ott, míg az övéik folytatták a sírást.

Volt egy spaniel kis kutyusunk, Charlie volt a neve. Ö is kétnyelvü volt. Idehaza magyarul beszéltünk hozzá, odakinn svédül. Meg kellett neki svédül is tanúlni, hiszen magyarországi szabadságunk ideje alatt, egy “svéd néni“ vigyázott rá, aki tanyán lakott. Volt olyan eset, amikor találkoztunk valakivel akit én ismertem, de Charlie még nem. Megakarta simogatni és én láttam Ö fél, és visszahátrál. Ekkor mondtam neki magyarul: ”a bácsi szeret!” Így már meghagyta simogatni magát, és a svéd ember kezét is megnyalogatta. Megkérdezte tölem utána a férfi, hogy mit mondtam a kutyusnak. Én mondtam, hogy mit. „Nahát ilyet!? –ez volt az ismerös válasza.“ / persze svédül /

Ilyen nagy hatása van az anyanyelvnek, külhonban.

Itteni barátaimmal sokszor szoktam beszélni hazámról, és ilyenkor megemlítem, hogy Budapesttel Stockholm, nem veheti fel a versenyt. Amikor elmondom nekik, hogy nekünk nem csak „egyszerü“ királyi koronánk van, hanem „Szent Koronánk.„ Akkor elámulnak, és elmondom a történetét.( kevesen ismerik itt ) Szent István királyunk az országot, megfelelö trónörökös hiányában, a Szüz Máriának oltalmába ajánlotta fel, a Magyar Szent Koronával együtt!

Van még egy ilyen ország, aki ilyen múlttal dicsekedhet? Nem hiszem! Különben most vettem éppen egy könyvet ebben a témában, otthoni hazalátogatásom alatt.A könyv címe: Öfelsége a Magyar Szent Korona-Csomor Lajos az író.Az elöszót, a könyvben vitéz Hunyadi László ötvösmüvész írta. Ö írja a szöveg végén: „A Szent Koronának aurája, mágikus ereje van, amely önállóan is képes, ha az idö eljött, megnyilatkozni.“ Továbbá olvasom más oldalon az írótól:“ A Magyar Szent Korona tehát mai állapotában egy többször is sérült, többször is szándékosan megcsonkított és átalakított, de mindenképpen egységesen tervezett és kivitelezett alkotás, mely jelenlegi formájában is a világ legtökéletesebb müalkotásai közé sorolandó.“ Aztán az 1948-as ifjak, az 1956-os bátor fiatal „hösök „- akikre büszkék lehetünk!


Mi akik annak idején rákényszerültünk, hogy hazánkat elhagyjuk, ezt még jobban érezzük, és tudjuk. Mert pl.a svédeknek nem kellett átszenvedniök két világháborút, így sokkal könnyebb volt az életük.Száz éve nem volt itt háború! Mióta nincs vízumkényszer mindtöbben utaznak Budapestre.Mindenkitöl elismeréseket hallok.Nagyon tetszik nekik Bp. a hangulatos éttermekkel, a fimom ételekkel. A magyaroknak sok elnyomó ellen kellett megküzdeniök, ezért bátor ember a magyar! Nekünk is elég nagy bátorság kellett annak idején mikor elhagytuk hazánkat.(egy titkos rendör volt a föbérlönk! ) Most, hogy egy éve vitézzé avattak és Nemzetes Asszony lettem, még jobban érdekel a magyarság multja, jelene és jövöje. Ennél nagyobb elismerést nem kaphattam volna, magyarságomért ! Interjút adtam a helyi svéd ujságnak az avatásommal kapcsolatban, hogy megismertessem Velük a Vitézi Rendet, és tudják meg, mostmár ilyen szabadság van Magyarországon! Ebben az évben a lányom is és férjem is vitézzé avatták Bp.-en. A Vitézi Rendbe való jogosultsághoz hozzátartozik a vallásos élet, a magyar nyelv tudása és a magyar öntudat is, többek között. Esti imáimban hálát adok a jó Istennek mindenért.

Itt jutnak eszembe a Himnusz sorai: „..... megbünhödte már e nép, a multat s jövendöt.“ A szabadság párhuzamosan a vallásos élettel, a legnagyobb bisztonság, egy „egészséges „ társadalom kibontakozására. Ezért kell nekünk szülöknek, fiataljaink nevelésére nagy súlyt fektetni, és magyarságuk megtartására törekedni. Én ebben különösen nagy reményt látok a jövöben is, mivel lányom van, és Ö is anya lesz egyszer. Áldozatos munka, de megéri!

Kiválasztottnak érzem magam minden nemzet között, hogy magyarnak születtem! ( azt hiszem ez is Isten kegyelme.)


Most lett még egy dolog, amiért nagyon jó érzés magyarnak lenni, Kertész Imre író Nobel-díjat kapott! Nekem itt Svédországban gratulálnak az emberek az utcán!? Mindig szoktam a tv által kisérni a díjkiosztást, és az azt követö „ bankett“-et Stockholmból, mert akkor interjúvolják a Nobel-díjasokat.


Az idén úgy látszik a legizgalmasabbnak mutatkozik, nekem mint magyarnak, a Nobel- díj ceremoniája!

„A magyar nyelv könyve“ c. könyvben olvasom: “az anyanyelvnek köszönhetöen válunk emberré.“ A bevezetöben Kölcsei Ferenc: Parainesis-böl idéznek:“....soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.“

A lányom nyelvtudománnyal (lingvistik ) foglalkozik, Ö veszi az ilyen jellegü könyveket.

(A magyar nevemen nem változtatnék soha, pedig gyakran félreírják.)


LISA /vitéz /
Nemzetes vitéz Erzsebet Kovacs
58 éves, Ulricehamn, SVÉDORSZÁG

 
 Sz. Kiss Ildikó  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-05 11:05   
5. pályázat



MAGYARKÉNT KÜLFÖLDÖN


A lányom családjával kivándorolt Kanadába, Torontóba 1996-ban. Dávid az unoka 5 éves volt. Mivel lányom nem mehetett munkába a gyerek miatt, kihivtak engem is segiteni. 1997 augusztusában már itt voltam én is. Az elsö napokban már érdeklödtünk a magyar református templomról, magyar-házról és igy még magyar irodalmi meg baráti-körre is bukkantunk. Vasárnap el is mentünk a templomba. Az irodalmi kör szerdánként gyül össze. Oda is elmentünk. Bekapcsolódtam a magyar-ház nöi körének a munkájába is. A templomban is tartottunk irodalmi délutánokat ebéddel egybe kötve. Aktivan részt vettem a munkában. Igy sok ismerösre tettem szert. Már lett kivel beszélgetni telefonon is. Egy 19 emeletes tömbházban laktunk. Ott is voltak magyarok akiket megismertem. A gyerekekkel lementünk az udvarra. Ök játszodtak, mi beszélgettünk, ismerkedtünk. Rövid idö alatt egy falunyi magyart ismertem meg. Ezek többnyire az én korosztályomhoz tartóztak. Késöbb megismertem a lányomék barátait is. Hétvégén összegyültünk.Voltak még nagyszülök akik kijöttek segiteni. Igy bövült az ismerösök száma. Szerveztünk kirándulásokat megismerni Kanadát. Elbeszélgettünk az otthoni dolgokról. Késöbb megtudtam, hogy Missiusságában is összegyülnek magyarok minden péntek este. A hónap utolsó estéjén vacsora is van és megünneplik azokat kik abban a hónapban születtek. Találtam aki szivesen elvitt engem is. Itt is összegyültünk 7o-8o-an. Vacsora után kis müsor is volt, meg Juhász Sanyi zenélt a társaságnak. Nagyon jó hangulat alakult ki.

Egy év után haza mentem, mert lejárt a tartozkodási engedélyem. Szeptemberben másik engedélyt kértem Bukarestben és októberben újra Torontóban voltam. A második évi látogatás letelte után haza mentem és kértem a kivándorlási engedélyt, mert az unoka felügyelését csak igy tudtuk megoldani. Reggel fél 9-re vittem iskolába, 3-kor vittem haza. Ketten voltunk, mig hazajöttek a szülök. A második évben találtam egy magyar nöt aki kerámiával foglalkozik. Oda mentem én is festeni a kerámia tárgyakat. Pár órát dolgoztam naponta, de kimozdultam otthonról, nem voltam egyedül és még hasznosnak is éreztem magam. A pénz is segitett, mert megoldotta a zsebpénzt. Még vásárolhattam is magamnak. No, meg az útiköltségem is kijött. Nem kellett a lányomék fizessék a repülöjegyet. Még adományozni is kikerült egy kicsi. Minden nyáron haza megyek Erdélybe. A lakásom Kolozsváron van. Nem adtam el, s nincs is szándékomban eladni. Nekem igy elfogadható a távollét, ha nyaranta haza is tudok menni.

A hivatásom pedagógusi pálya volt. Kerek 2o évet tanitottam falun és 12-t Kolozsváron. 199o-ben mentem nyugdijba egy kivételes tövény határozat alapján. Akkor 5o éves voltam. Nagyon szerettem a gyerekeket, tanitani és az iskolán kivüli munkát is. Énekkart, táncot, szindarabot, müsort tanitottam kicsiknek, nagyoknak. Sok szép élményem volt és nagy szeretettel gondolok vissza az eltelt idökre. Hogy ezt ne feledjem el végérvényesen, nyaranta mikor haza megyek szülöfalumban, Szépkenyerüszentmártonban tábort szervezek az ott élö és nagyszülöknél nyaraló gyerekeknek. Már három éve tart ez és jövöre is gondolkozom a még változatosabb program szervezésében. Itt Torontóban is szerveznek tábort a református egyházak. Négy évvel ezelött voltam az unokámmal együtt. Nem vállaltam más években is a tábori munkát, mert rengeteg volt a szúnyog és nem birtam. Az unokám nagyon szerette a táborban. Úgy tudom, hogy lelkes fiatalok ez évben is szerveztek tábort.

A tanitás mellett otthon is festettem. Esti tagozaton elvégeztem a festészei szakot 1987-ben Kolozsváron. Már 1986-ban egyéni kiállitást szerveztem Kolzsováron a 4-es számú iskolában ahol tanitottam és szülöfalumban. Több egyéni és csoportos kiállitáson vettem részt Kolozsváron és más helyiségekben. Aktivan dolgoztam az Erdélyi Kárpátok túrista csapatában is. Miután kijöttem Kanadába, itt is rajzoltam, kiállitottam a templomban, irodalmi körben, magyar-házban. Nagyon jó volt, ha mentem látogatóba, egy-egy rajzot vittem ajándékba. Kedvenc témáim az erdélyi tájak, emberek. A templomban, magyar házban adományoztam rajzot a tombolára is. Amikor gyüjtést szerveztek az angol és magyar egyháznál szülöfalum részére, akkor is adományoztam rajzaimból.(1o-1o db) A magyar egyháznak még oda adtam édesapámnak egy falumonográfia könyvét (Kiss István Vizek sodrásában Pallas Akadémia 1998) Az angol egyháznak egy nagy babát öltöztettem fel mezöségi népviseletbe. Unalmamban varrni is szoktam. Magamnak is varrtam mezöségi, széki és magyar ruhát. Ünnepi alkalmakkor itt is felveszem. Unalmat elüzni egy kis orgonával is szoktam. Igaz, hogy csak hegedülni tanultam a tanitó képzöbe, de nem volt nehéz gyakorolni az orgonán az ismert dalokat.

A Barbara könyvtárban az irodalmi körben mindenki olvasott fel valamit mások irásaiból vagy sajátjából. Igy én is megpróbáltam irogatni. Kis rövid történeteket irtam. A kör tagjainak tetszett és biztattak, hogy irjak még. Közben rajzoltam is. Akvarellel, szénnel, pasztellel dolgozom. Egy alkalommal kiállitottam a kör tagjainak a rajzaim. Valaki arra kért, hogy mondanék pár szót a rajzokról, mert igy jobban megértenék. Gondolkoztam, hogy talán jobb lenne versben elmondani. Megpróbáltam és rövid idö alatt minden rajzhoz kis verset irtam. Legközelebb nézték a rajzot és hallgatták a verset. Nagy volt a siker. Tavaly összel megpróbáltam itthon is kerémiákat késziteni. Nem volt olcsó beszerezni az anyagot, festéket. Készitettem 3o kerámiát emberi figurákkal, állatokkal, virágokkal. Miután készen voltam, megpróbáltam verset is irni a kerámiákról. Májusban már ez a kiállitás is verssel volt egybekötve. A rajzokat a nyáron haza vittem és bemutattam 12 kerámiával együtt versben Szamosújváron az egyháznál. A szamosújvári templom 125. évforduló ünnepe volt szeptemberben. Erre az alkalomra oda ajándékoztam 2o rajzom. A rajzokat, kerámákat bemutattam a táborozó gyerekeknek is. Velük is gyúrtunk, festettünk a táborban. Ölnyi rajzlappal, agyagfigurákkal mentek haza a táborból. A tábort elöadással zártuk. A tábor végét a falutalálkozóval fejeztük be. Az idén augusztus 17-én volt a találkozó. Ezen a napon megünnepeljük az új kenyér napját is. Szentmárton 1625-töl viseli a szépkenyerü nevet. A falu monográfiáját leirtam már évekkel ezelött és a szamosújvári reformátusoknak felovastam és bemutattam fényképeken is a falut. Itt Torontóban is leirtam magyarul a magyar egyháztagoknak az adakozó ünnepségen és angolul az angoloknak. Olyan szórólapot csináltam, hogy képekben is és irásban is ismertessem a szülöfalumat. Tudják, hogy kinek adományoztak.

Erdélyböl, hoztam az EKE (Erdélyi Kárpátok Turista Egyesület) GYOPÁR cimü folyóiratát. Ezekböl olvasok az irodalmi körben. Magyarhonból küldik nekem az ÁTALVETÖ-t. Abból is felhasználok szemelvényeket alkalmak adtán. Olvasom az itteni újságokat: Magyar Élet, Kanadai Magyarság, Magyar Jelen, és a Menorá-t is néha. Legjobban szeretem a Magyar Jelen-t. Az internet segitségével olvasom az otthoni újságokat is. Mindig napirenden vagyok a romániai, kolozsvári eseményekkel. Naponta elég sokat utazom. Ezt az idöt is kihasználom. Olvasok. Már van kb.2oo könyvem, de lehet kölcsönözni könyvet több könyvtárból. A magyar házban nagyon sok könyv van a könyvtárban. Ha egyedül vagyok itthon a lakásban, akkor hallgatom a magyar rádiók adásait. Elég gyakran át kell kapcsoljam, mert az összes adók csak rázós- agyrázós zenét közvetitenek és legtöbbször idegen nyelven. Alig lehet magyar nyelvü éneket hallgatni. A magyar népdalt már régesrég kivonták a forgalomból. Úgy látszik, hogy Magyarhonban nem divatt az ilyen maradi dolgokat közvetiteni és hallgatni. Szerencsére a vöm talált az itteni könyvtárakban, könyvüzletben kazettákat és elhozza nekem. Igy igazi magyar népzenét is hallgathatok. A nyáron a táborozó gyerekek énekétöl hangos volt a falu és a széki táncosok meg szamosújvári tékások nem gondolták, hogy nem divatos táncot járnak és roppták, hogy az ember szive csordultig telt a gyönyörüségtöl. Itt is próbálom összeszedni a gyerekeket az ismerösöktöl és készitünk rövid müsort karácsonyra. Tavaly februárban még Vörösmarty irodalmi délutánt is tartottunk. Márciusban meg rajzkiállitást is. Persze szerepeltek is. Verset mondtak meg furulyáztak. Zongorán dalocskákat is adtak elö. A szülök, nagyszülök örömmel nézték és hallgatták gyerekeiket édes anyanyelvünkön megszólalni. Van itt magyar iskola is, de a nagy távolságok komoly eröfeszitést követelnek a szülöktöl. A nagy hajsza, munka után még szombaton is menni külön tanulni, nagyon nehéz feladat. Október 14-én a hálaadás napján a reformátusok kimentünk ünnepelni a Scugog tóhoz. Istentisztelet és ünnepség volt meg pulyka hússal ebéd. Voltunk kb. 8o-an. November 2-án voltam a székely bálban a magyar házban.Telt ház volt. (kb.5oo) Magyaros étel után, magyar muzsika mellett ropptuk a táncot magyar jókevvel. November 24-én elöadást szerveztek mükedvelök a magyar házban. Én is elmentem megnézni öket. Istentisztelet után nem jöttem haza a templomból. Kezdésig beültem a St. Clair-en a Cukrászdába. Elbeszélgettem a házaspárral akik a cukrászdát müködtetik. Ettem egy adag finom magyar húslevest. Igy éhes sem voltam. Gyönyörködhettem az elöadásban. Nagyon jól szerepeltek. Szüneten a nöi kör süteményt kinált meg kávét. Sokat tapsoltunk a szereplöknek a Kodály táncosoknak és a Fekete föld zenész-együttesnek. Lelkileg feltöltödve értem haza. Két órai buszjárásra lakom a magyar háztól. Nem kicsi dolog itt a nagy Amerikában jönni- menni. Ez van. Meg kell szokni.

November 17-én az Elsö Magyar Református templomba mentem. Ott istentisztelet után tartották a gyermek missziós- munkának a kiértékelöjét. Én a szamosújvári eseményekröl számoltam be, mert ott jártam és láttam azt a példás összefogást, ahogyan segitik a városban gyerekeinket magyarnak maradni. Szamosújvárt Illyefalva és Zsobok utáni rangra emeltem. Még Déván müködik ilyen példás tevékenység.

Tavaly júniusban kiköltöztünk Woodbridge-ba (Fahid-ba). Házat vettek a lányomék. A házbérek magasak és egyre emelkednek. Igy minden fiatal igyekszik saját lakást vásárolni. Itt nagyon gomba módra emelkednek az utcasorok, negyedek. Gyorsan halad az épitkezés. Februárban még csupasz föld volt és júniusban beköltözhettünk a házba. Nem olcsó, de megspóroljuk és a miénk. Pénzt nem lehet félre tenni, de biztos befektetést jelent egy lakás. Szerintünk nem nagy, de fizetni és takaritani elég böven. Nem panaszkodunk amig van munkahely és egészség. Dávid iskolabusszal megy-jön iskolába ingyen. Édesanyja jön hamarabb haza a munkából. Együtt ebédelnek. Engem a vöm visz-hoz munkából. Letesz egy földalatti megállónál. Onnan földalttival megyek, majd busszal és még öt percet gyalogolok. Térkép után tanultam meg igazódni és könnyen eltalálok bárhová. A munkában többen vagyunk magyarok. Igy egész otthoniasan érezzük magunkat. Vannak mások is. Azokkal angolul megértjük egymást. Nagyon szeretem a munkám. A téli vakáció idején újra megpróbálok kerámiázni itthon a lakásban is. Úgy terveztem, hogy a nyáron rendezek otthon Erdélyben egy nagyobb kiállitást. Terveztük, hogy kibövitsük a szentmártoni tábort felnötteknek és legyen müvész tábor is. Fazekas meg szövés mesterséget is lehetne tanitani. Most akarják megpályázni, hogy a gyülekezeti ház udvarán most a csür padtásterét alakitsák át hálókká. Igy lesz szálás is a jövendö táborozóknak. A gyülekezeti házat nem régen sikerült vásárolni. Nagy segitségünk volt Tökés Erzsébet tiszteletes asszony hozzájárulása. Halála után most lánya Erzsébet a falunk patronája.

Ha a sors igy hozta, hogy ITT és OTTHON is lehetek, ezt kihasználom és próbálok hasznos lenni. Itt gyüjtök adományt pénzt meg ruhanemüt és viszem haza. Ott szétosztom a falu iskolásainak, óvódásainak, a táborozó gyerekeknek és másoknak is. Megtudtam, hogy a legnépesebb magyar család Erdélyben Árkoson van Sepsiszentgyörgy mellett. (19 gyermek) Oda is vittem adományt. Már harmadszor kerestem fel öket az idén. Két gyereket meghivtam a falu-találkozóra. Vállaltam az utiköltséget és ellátást. Még másokhoz is bekopogtam a vakációm alatt, akiknek innen küldtek adományt. A szamosújvári Tékásokat is segitettem, mert ott bentlakást szerveztek a környéken lakó gyerekek részére, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. Pár éve több tehén árát küldtük el azoknak a székelyföldi gyerekeknek akik kikerülnek az utcára az árvaházi évek után. Amikor itt voltak a váradi magyar magán egyetem diákjai, akkor mindenkinek adtam ajándékba egy kulcstartót.(45db) Vállaltam védnökséget (5o /)és szerveztem tagokat az elöadásra. Részt vettem Niagarán pár éve a Magyarok Világszövetségének találkozóján. Ott volt megszervezve a váradiak találkozója is. Akkor is jelen voltam. Amennyiben eröm, energiám, idöm engedi, akkor megjelenek a rendezvényeken. Istennek hála, jól vagyok, egészséges és amig lehet itt is, otthon is, tenni fogok, azért, hogy magyarok legyünk és maradjunk mindhalálig.


Szépkenyerüszentmártoni Kiss Ildikó

Lakcim: Ontario, Kanada

1940-ben születtem, 62 évet töltöttem.

Otthoni lakásom: Kolozsvár, Györgyfalvi út ...


Megjegyzés: A hirdetést egyik ismerösöm adta nekem a következö megjegyzéssel: Itt van egy felhivás.

Nem azért irtam, mert nyereményt akarok kapni, hanem azért, hogy ismertessem a tényeket. Mindenki megmaradhat magyarnak bárhol, ha akar. Itt kint, távol a hazától is segithetünk egymáson (segitünk is) és innen is tudunk segitö kezet nyújtani magyarjainknak a hazába és az elszakitott területrekre is. Hála legyen a jó Istennek úgy tapasztalom, hogy a pénz hajsza még nem fertözte meg annyira az embereket, hogy ne gondoljanak embertársaikra!

Üdvözlettel és jó kivánságokkal köszöntöm a szerkesztöséget!

Szépkenyerüszentmártoni Kiss Ildikó ny.tanitónö, festömüvész

 
 iilkei  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-24 20:41   
4. pályázat



Mit jelent magyarnak lenni?

Magyarnak lenni
Tudod mit jelent?
Magyarnak lenni,
Nagy szent akarat,
Mely itt reszket
A Kárpátok alatt.
Ha küszködőn,
Ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk,
Ahogy meg van írva. (Sajó Sándor: Magyarnak lenni)

Vargyas falu, Erdély földjén az a hely, ahol születtem, ahonnan eredek, ahova hazavárnak, ahova tartozom. Csak itt tudok beszélgetni a tájjal, a hegyekkel, a fákkal, itt tudok találkozni a csenddel. Itt tudok álmodni, várni, élni, mert itt születtem, és ettől a helytől, annak szülötteitől kaptam mindent: anyanyelvemet, mellyel hozzuk szólhatok, meséinket, melyeknek hőseként magam is sokszor elindultam, mondáinkat, melyek a történelmi múltba visznek, fel a Csala tornyára, hogy mint egykor a tatárok ellen menekülő őseim vezére, Csala, felmásszam a hegy tetejére körülnézni van-e ellenség a határban? Tőlük tanultam dalainkat, s velük együtt sok búnkat, bánatunkat, és tőlük tanultam azt is, hogy mit jelent erdélyi magyarnak lenni. Mert ezzel a tudattal nőttem, és most már tudom, ezen az elfelejtett tájon akarok élni, itt akarok megmaradni.
Magyarnak lenni azt is jelenti számomra, hogy menteni kell, megőrizni, ami sajátosan a miénk. Leülni sötét, kis ablakos házak padjaira, s hallgatni, hogy beszélnek öreg szájak hőstettekről, nehéz életekről, háborúk viharairól, eltűnt fiakról. Leülni melléjük, és hallgatni regölésöket: „Porka havak esedeznek dehó-reme-róma…”
Magyarnak lenni azt is jelenti számomra, mint tisztában lenni múltommal, családom múltjával. Ezért készítettem el családfánkat, mely adatok hiányában 1829-ig megy vissza. De tudomásunk van arról, ahogy azt a Székelyföld leírásában Orbán Balázs is megírta, hogy az Ilkei család 1657-ben primori rangot kapott I. Rákóczi György fejedelemtől.Hiresebb és kevésbé híres elődeim közül egy hőst szeretnék kiemelni, nagyapám legnagyobb testvérét, Ilkei Ferencet. 1897-ben született, 1915-ben az I. világháború poklába került. Nagyanyám nehéz időben rejtegette leveleit, kitüntetéseit, és az ő segítségével ránk maradt egy csodálatos életrajz, mint egy háromszáz levélben.
Képeket gyűjtögetek ük-, déd- és nagyszülőkről, rokonokról, és az is megtörtént, hogy a növögető „múzeumomba” a szomszéd faluból cipeltem át egy tekenőt és egy katonaládát. Mert van nekem egy kis múzeumom, mely már körülbelül négy éve bővül, és ide próbálom gyűjteni az esőben ázó borvizes kancsókat, elfelejtett fajármokat, padláson korhadó fonókerekeket.
Magyarnak lenni azt is jelenti, tudni miről mesélnek a kövek: Rika erdejében a nagy kő alatt alussza álmát Réka királyné, Attila király felesége. Tudni mit jelképez a falu határában egy kőrakás a Hagymás patak partján. Tudni, hogy a hely arról regél, hogy valamikor élt egy leány, aki apjának vitt eldelt fel a hegyek közé, tarisznyájába nem fért el egy fej hagyma, s azt kötényébe csavarta. Nem messze a falu határától rablók tanyáztak, és mivel azt remélték a kötényben kincs van, megölték a leányt. Amikor meglátták a fej hagymát, megsajnálták a leányt, és eltemették a patak partján. Azóta is, aki arra jár, egy követ tesz a lány sírjára, emlékeztetőül ártatlan halálára.
És amikor kicsi, elöregedett falvakba érek: a Nyikó, Nyárád vagy Homoród mentén, megértem, hogy magyarnak lenni azt is jelenti, mint lassan elfogyni erről a vidékről, s megérteni azt is, hogy bele kell ebbeis nyugodnunk.
És most, mikor ez év nyarát teológiai hallgatóként egy kis faluban töltöttem a Homoród mentén, ez azt jelentette, hogy közösséget alkottam népemmel. Azt jelentette, kint lakni a hegyoldalban, dacolni széllel és viharral, ahogy azt a falu maga is teszi. Örülni, hogy a halál csendjével belepett kis faluba életet hozott az udvaron összegyűlt gyermekek nevetése. És akkor magyarnak lenni azt is jelentette: leülni a fűbe, és mesélni példaértékű bibliai hősökről és életüket hazájukért áldozó névtelen hősökről. S a mesék által egyszerre erősíteni a gyermekekben a nemzet- és vallástudatot. Július 31-én emlékeztünk Petőfi Sándorra és az 1848-49-es szabadságharc hőseire. És huszárokká váltunk, akik mertük énekelni a Kossuth nótákat, s lettünk párját, fiát elsirató anyákká.
Magyarnak lenni öröm volt, mert magyarok építette házában imádkoztunk egymásért.
Magyarnak lenni Erdély földjén azt is jelenti számomra, mint szembesülni azzal a szomorúsággal, hogy fiataljaink idegen országban, legtöbbször az anyaországban keresnek „otthont” magunknak
Magyarnak lenni azt is jelenti, mint megköszönni Istennek, hogy itt születtem, magára maradt földön, kit el kellett hagyjon anyja, s csak számunkra lehet anyaföld. S ezért kell mi fiakként, lányaiként megvédenünk őt, mert ez a kötelességünk.




 
 Benedek Zsuzsi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-18 23:42   
3. pályázat



Mit jelent magyarnak lenni

A Magyar Értelmezö Kéziszótár szerint magyar: tömegében Magyarországon élö finnugor nyelvü nép.

Én már Buenos Airesben születtem, tehát argentin vagyok? Az is, de magyar is vagyok, igen vallom, hogy MAGYAR vagyok!! Még nagyszüleim jöttek el Magyarországról a ll. Világháború után. Nem azért mert jobb életet kerestek, vagy mert nem szerették eléggé hazájukat, hanem életüket és gyermekeik életét mentették a haláltól. A sors ide hozta öket a messzi Delamerikába, Argentinába. Szüleim itt nöttek fel, itt jártak iskolába majd egyetemre és én mégis magyar vagyok, söt gyermekeim is azok! És ezt büszkén mondom...

Tehát mit jelent magyarnak lenni? Szeretni és ápolni a mi ügyünket, ami a magyarság, a magyar nép, a magyar kultúra, a magyarok múltja, jelene és jövöje. Nem muszáj Magyarországon élni ahhoz, hogy az ember magyar legyen. Bár a Szózat így hangzik: “...Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned és meghalnod kell...” Elitéli azokat akik emigráltak? Hisz az életüket mentették! A magyarságukat mentették! Nem itéli el, hanem áldjon vagy verjen sors keze, bármit hoz az élet, bárhol is a világon, mint magyar kell tovább élned és meghalnod. Ez szüleim munkája, az én munkám. Keményen, hangyaszorgalommal, nagy eröfeszítéssel megtartani, táplálni és ápolni magyarságunkat. Továbbadni gyermekeinknek, ismertetni, megszerettetni és becsületet szerezni a magyarságnak az itteni nép körében és általában minél tágabb körben.

Nagyon nehéz feladat, nehéz cél, mert mi egy kis egység vagyunk egy idegen országban, a beolvadás folyton fenyeget bennünket. Szükséges, hogy ismerjük, szeressük és tiszteljük annak az országnak a szokásait, problémáit, légkörét ahova a sors elödeinket sodorta és ahol mi születtünk, azért, hogy a két nép kultúráját birtokolva értelmesen tudjuk ismertetni nemzetünk értékeit, történelmi küldetését, jogos követelményeit és jelenlegi helyzetét.

A magyar nemzet amely 896 óta a Kárpátmedencében van és a történelem viharaiban hösiesen megállta a helyét és nem pusztult el (Tatárjárás, Mohács, Habsburgok, oroszok dacára) “egy ezredévi küzdelem kér éltet vagy halált”, minden gyarlósága ellenére, “szánd meg Isten a magyart kit vészek hányának”, feladatának érzi, hogy ez a maroknyi nép ne tünjön el a történelem viharaiban, hanem mint a fönix madár poraiból újra feltámadjon és hirdesse tovább a világnak a magyar élni akarást, úgy mint egykor Hunyadi János, Dugonics Titusz, Zrinyi Ilona, Rákoczi Ferenc, az 56-os fiatalok tették. Mi is, itt nyugaton kell, hogy tápláljuk a magyar élniakarás lángját. És munkánkat akkor fogjuk igazán szépen elvégezni, akkor leszünk a leghasznosabb szószóloi a magyarságnak, ha idöt, energiát, tudást, anyagi áldozatot szánunk e célra és ha öszinte szeretettel, önzetlen odaadással végezzük szolgálatunkat, akkor vagyunk igazi magyarok!!

De a magyarságért csak úgy tudunk munkát, felelösséget vállalni ha megtartjuk anyanyelvünket, söt nem csak megtartjuk, hanem csiszoljuk továbbra is. Valahogy úgy, ahogy Váci Mihály mondja “Még nem elég” cimü versében: “nem elég jóra vágyni / a jót akarni kell / és nem elég akarni / de tenni, tenni kell!”

Illyés Gyula azt mondta, hogy az anyanyelv maga a nép! Tehát a nyelvvel törödni semmivel se jelent kevesebbet, mint magával a néppel vagy az igazsággal törödni.

Magyarul beszélni, itt Argentinában 14.000 km-re Magyarországtól, ez magyarnak lenni!!!
“... a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozom megrontása, csúffátevése, elárulása és kisemmizése ellen”- így Déri Tibor. Nekem is egyik legnagyobb földi kincsem a magyar nyelv, pedig én már Buenos Airesben születtem... de mégis... magyar vagyok!

Röviden elmesélem családom történetét:

Édesanyám 4 éves korában, édesapám 8 éves korában hagyta el Magyarországot. 14 év után egy argentin kis vidéki városban ismerkedtek meg, ahol édesanyám családja az egyetlen magyar család volt. Hála nagyszüleim magyarság öntudatának otthon csak magyarul beszéltek. Édesapám, aki aktiv cserkész volt, következö évben nem ment nyári táborba, mert esküvöre készült a vidéken megismert magyar lánnyal. Édesapám sok éven keresztül a Kinizsi Pál fiúcserkészcsapat parancsnoka volt, majd ll. Kerületi parancsnok, mindig aktívan és önzetlenül dolgozott a magyarság érdekében. Édesanyám 20 évig volt a Magyar Külföldi Cserkész Szövetség tanfelügyelöje és ö is fáradhatatlanul ügyködik a mai napig.

László bátyám és magam számára gyerek korunk óta természetes volt a magyar légkör. Soha sem jelentett problémát számunkra az, hogy magyarok vagyunk-e vagy argentinok. Az iskolában büszkék voltunk arra, hogy mi vagyunk az “húngaro”k. Hétvégén magától értetödöen jártunk cserkészetre és magyar iskolába.

Bátyám 1986-ben, az egyetem elvégzése után, elindult a nagy világba szerencsét próbálni, és Magyarországon kötött ki. Magyarság érzése oda vitte öt. Akkor amikor nem volt éppen a legjobb pillanat, amikor még kommunizmus volt, ö mégis ott akart élni... mert magyarnak érezte magát... Azóta magyar felesége van, és négy gyermeke.

Én egy vezetöképzö táborban a brazil öserdöben megismertem Lajtaváry Endrét, Danit, akinek szülei szintén fiatalon jöttek el Magyarországról. Ennek a segédtisztitábornak az lett a következménye, hogy másfél évre rá örök hüséget esküdtünk egymásnak. Negyedik generációs Zsuzsi, András, Richárd és Márton gyermekeink is mind beszélnek magyarul és büszkék arra, hogy magyarok!

Csak ezzel a kapacitással lehet ismerni és megszeretni a magyarságot. Ismeret és szeretet nélkül nem tudnánk a magyarságot hathatósan terjeszteni a befogadó országokon belül. Aki épp, hogy uralja a konyhanyelvet, az egyáltalán nem képes arra, hogy az ezerszínü magyar kultúrát felfogja, értékelje és továbbadja.

Három magyarországi látogatásom azért volt olyan fontos számomra mert hozzásegített ahhoz, hogy mélyebben fogjam fel mindazt, amit hallottam, láttam, tanultam, olvastam és tapasztaltam. Hirtelen minden ott volt elöttem a valóságban, nem képeslapon vagy könyvben: a vár, a Mátyás templom, az Országház, a Nemzeti Múzeum, Györ, Székesfehérvár, Esztergom, Lébény, Ják, Zsámbék, Pannonhalma, a Balaton, a Duna, a kanyargós Tisza... És minden kiírás magyarul, és mindenki csak magyarul beszélt!! Olyan volt mint egy álom.

Magyarországi naplómból idézek:

“... az idegenvezetö maximális árkedvezménnyel még Mártát is diákká fiatalítva, kicsit sietve végig vezetett minket az apátság idegenforgalmi látványosságain: csodálatos könyvtár, kódexek, elsö magyar írásbeli emlékünk, a Tihanyi alapítólevél ... Megcsodáltuk a képtárban a mindig szembeforduló fekvö Krisztust, a Mozaik Madonnát sok más régi kép között. Az épitészeti szépségekben való tartós gyönyörködésre Löwei Félix bencés atyától kaptunk engedélyt, ami egész délutáni meleg hely menedéket is jelentett nekünk. A Porta Specioza, a kerengö, a Bazilika... a fütött hely melege, az emberek kedvessége, a ház nyugalma számunkra is a béke szigete volt. Az esti misére menet már otthonosan közlekedtünk a folyósokon s távozóban a kanyarokban hirtelen összefutva a zsolozsmára sietö szerzetesekkel többeket meghökkentettünk. Egy-egy ilyen helyen összegyüjtött értéket az idö rövidsége miatt, tudásbeli hiányosságunk miatt átfogni sem tudunk. Olyannak érzem az élményeink során bennünk összegyüjtött anayagot mint egy mérmüves ablakot, amelynek csak a töredékei vannak meg. A darabok szépségéböl sejlik az egész nagyszerüsége, de az egész hiányzik. S minél többet látunk, tanulunk, egyre több része áll össze a münek, s elöbb utóbb kirajzolódik bennünk az egész...”

84-es utam mély benyomást keltett bennem. Megható érzés volt látni amit a magyar iskolában (Zrínyi Ifjúsági Kör) tanultunk, amit csak könyvben láttunk, ami olyan égtelen messzinek tünt, mintha csak mese lenne. A moziban még Gandhi is magyarul beszélt! A színházakban milyen gyönyörüen csengett a magyar nyelv, amikor Bánffy György Széchenyi István naplójából adott elö, vagy amikor Sütö András életképeit és vallomásait elevenítette meg a “Nagyenyedi fügevirágban”. ...és a Csíksomlyói Passió... és milyen más az Egri Csillagokat az Egri vár Tömlöc bástyáján ülve olvasni, mint Argentinában házifeladatként, vagy Mohácsnál a csata helyszínén elszavalni azt, hogy “Hösvértöl pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek...” milyen nehezen ment ez a vers tanulás, s ott milyen hideg futott át a hátamon... Szigetvárnál “adj pennámnak eröt, úgy írhassak mint volt”. Hirtelen mindennek volt értelme, mindent átéreztem..
Egy egy ilyen út alkalmával fogja fel az ember, hogy milyen rendkívül értékes kincseket hozott létre a magyar szellem és hogy miért küzdünk magyarságunkért külföldön.

“... a magyar nyelv remekmü, olyan kincs, mint a legnagyobb emberi szellemek alkotta alkotások... nem érveltem azzal, hogy nyelvünk muzsikája szép, szavaink lejtése kellemes, mert ezt mindenki elmondhatja-joggal- anyanyelvéröl, hanem éppen nyelvünk gazdagságáról beszéltem...az, hogy megtanultok magyarul, hogy szüleitek nyelvén érintkeztek, az nem csak a szülök ragaszkodása óhazai múltjukhoz, amelyet gyermekeikben folytatni akarnak, hanem ezzel a nyelvvel müalkotássá váltok magatok is.” László Gyula.

“...a nyelv olyan fiam, mint az asszony: elhervad, ha nem szeretik” Sütö András.

“Szülöföld az anyanyelv is” Fekete Gyula
“Semmi sem jellemzö annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziröl, mikor a szót még nem is értjük.” Kodály Zoltán.

A felsorolt idézetek arról tesznek tanubizonyságot, hogy a magyar szellem nagyjai létkérdésnek tartják a magyar nyelv ápolását, gondos megörzését. Ezt a gondolatot kell magunkban és környezetünkben tudatosítani, mert ha hagyjuk elveszni, elsatnyulni a nyelvet, minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a magyarság halálra van ítélve.

Itt Argentínában 50 éve müködik egy hétvégi magyar iskola, a Zrinyi Ifjúsági Kör. Egy magyar apáca alapította 1964-ben. Minden szombat délelött van tanítás. A tanulók száma 60 ( “Az iskolában hatvanan vagyunk...”). Ez nagy szó, hiszen itten nincs utánpótlás, a nehéz és egyre romló gazdasági helyzet miatt egyre többen hagyják el az országot, egyre több a vegyes házasság és ennek következtében a beolvadás egyre nagyobb méreteket ölt. A Zrinyi Ifjúsági Kör magáévá tette Széchenyi István jelszavát: “Kimüvelt emberfök által tenni nagy nemzetté a magyart”, tehát tanítani magyar írást, olvasást, földrajzot, történelmet, irodalmat, ismertetni az itt született fiatalokkal elödeink kultúráját.

Én is jártam a Zrínyi Körbe 4 éves korom óta, letettem a három érettségit s most is még mindig tanítok. Öröm és jó érzés számomra, amikor a 9 éves gyerekek elszavalják azt, hogy “Laci te, hallod-e”... vagy amikor felismerik a magyar betüket, szép hangsúllyal olvasnak magyarul. Vagy a 15 éveseknél, milyen öröm, amikor el tudják helyezni a különbözö századokba a magyar királyokat, amikor felfogják és megértik, hogy miért történt az 56-os forradalom, és hogy nem volt hiába... Nagy felelösség vállalni a magyar nyelv, magyar kultúra tanítását... ezt vállalni az magyarnak lenni! Néha nagyon nehéz, hiszen nem vagyunk profi tanárok, legtöbben mind itt születtünk, mégis komolyan végezzük munkánkat, sok szeretettel és lelkesedéssel!

Idén júliusban megnyertem egy pályázatot, amit a Balassi Bálint Intézet szervezett olyan tanárok számára, akik külföldön tanítják a magyart. Nagy élmény volt, ismét ott lenni, és támogatást, segítséget, lelkesedést kapni igazi magyar szakértöktöl, akik felnéznek és elismerik munkánkat, akik éreztetik velünk, hogy érdemes, van értelme és szükséges megörizni magyarságunkat...

A Külföldi Magyar Cserkészet is rendkívül értékes munkát végez e téren. Arra törekszik, hogy vezetöi minden téren a lehetö legmagasabb színvonalat érjék el, hogy szellemi és erkölcsi elitet alkossanak, mert csak így lehetnek hasznos szószólói a magyarságnak, csak így mutathatnak példát a fiatalabb nemzedéknek. Jelszava az “emberebb ember, magyarabb magyar”, és a cél ezt elérni. “Alakítsátok ki saját szellemi Magyarországotokat olyan hittel,, hivatástudattal, amilyennel lV. Béla a tatárjárás után ujjáalapította az elpusztult országot. Tinódi Lantos Sebestyénhez hasonlóan legyetek a magyar kultúra terjesztöi magyarok és nem magyarok között... Toldi Miklóst példázzátok. Gyözzétek le a magyarság ellenségeit. Gyilkos szerszám helyett a szellem és a lélek fegyvereivel...” írta Bodnár Gábor, a Magyar Cserkészszövetség elhunyt ügyvezetö elnöke. Az eszme, a cél világos, de a megvalósításhoz hangyaszorgalom kell, a szalmaláng leküzdése és a mindennapok kitartása. Többször felmerült bennem a kérdés: miért vállalom ezt a feladatot?? Nem azért mert valaki követeli tölem, hanem azért, mert úgy érzem, hogy kötelességem és tudom, vagy legalábbis remélem, hogy így hozzájárulok a magyarság megtartásához, mert jó nekem magyarnak lenni! Mert úgy érzem, hogy ezt kell csinálni... mert büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok!

“Végzem, mit az idö rám mér,
végzem, ha kell százszorozva!
Hinni kell csak, s feljutunk mi,
Fel a fényes csillagokba!”

(Kányádi Sándor)

Buenos Aires, 2002 november 18.-a
Lajtaváryné Benedek Zsuzsi

 
 Janos Koplyay  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-22 11:43   
2. pályázat



... Magyarul probalok irni, habar tobb mint 50-eve nem volt alkalmam magyarul tarsalogni.

En nyolc evig koboroltam mint menekult orszagrol-orszagra (1948-1955); Ausztriabol Svajcba, onnan elzavartak Braziliaba, vegre megjott az amerikai vizumom es 1956 februarban ide erkeztem. Beszeltem negy nyelvet, magyar, francia, nemet, es portugal, de sajnos angolul nem tudtam, de azt is megtanultam egy par honap gagyogas utan. Mindenutt ujra kezdtem az eletemet, arok asastol bar-zongoristaig, es a vegen megis felkerultem a tudomanyos letrara; ledoktoraltam matematikabol, egyetemi tanar lettem, kesobb az amerikai legierok tudomanyos tanacsadoja voltam 30 evig. A nyolvanas evekben mentem nyugdijba, es a szertartason a magyar himnust jatszottak az amerikai repuloteren (akkor meg Magyarorszag a vasfuggony mogott volt), ami nagy megtiszteles volt szamomra es amerikai csaladom reszere.

De nem errol akartam irni, hanem arrol, hogy sok-sok ev utan rajottem, hogy mit jelent magyarnak lenni. Tapasztalatom alapjan (es sok volt az amig jartam a vilagot) magyarnak lenni olyan, mint a Himaljat megmaszni; kezdeni alulrol, de nem elegedni meg kevesebbel, mint a zenit. Csak kuzdeni, megallas nelkul, becsulettel amig mar nincs tobb elerni valo cel. Nekem amerikai felesegem lett, negy gyerek szuletett, egyik fiam szakorvos, a masik egy electro-mernok, lanyaim biologusak. A mernok fiamat Ferencnek kereszteltuk, es nem halgatot a "Frank" nevre, ha a tanitok ugy akartak hivni. "En Ferenc vagyok" mondta o. Amig a gyermekek nottek, nem volt alkalmam magyarul beszelni, mert amikor hazaertem a munkabol, a gyermekek egesz nap angulol beszelven nem tudtak, hogy mit gagyog az apjuk. Igy azt a keves idot, amit tudtam veluk beszelgetni angolul kellett lefolytatnom. Felesegem otthon maradt amig a gyermekek elertek a gimnaziumot, es utana ot is beirattam az egyetemre. Ma mar o is doktoralt matematikus egy maganiskolaban.

En 1984-ben mentem vissza eloszor hazamba csaladommal egyutt, es azota is minden evben hazamegyek felesegemmel, aki szorgalmasan tanul magyarul. Gyermekeim is tanuljak a nyelvet annak ellenere, hogy ma mar nekik is van sajat csaladjuk es gyermekeik. Hazamegyek, mert ott van a Hazam, ha nem is olyan, amikor otthagytam, de semmivel sem kevesebb, mint amit szivemben oriztem az evtizedek alatt. Engem nem tudtak beolvasztani a "melting pot"-ba, ahogy itt amerikaban mindenki arra igyekszik. En amerikai allampolgar vagyok, de ha kerdezik, en magyarnak vallom magam.

Egy masik konyv, Vass Albertnek "Ember az orszagut szelen" is jellemzo eletemre, az en oseim is Erdelybol menekultek az elso vilaghaboru utan.

Bocsanat a hosszu levelert, es az esetleges helytelen magyar nyelvert. "Intravert" tudos lett belolem, matematikus kutato, aki csak lelke melyen maradt romantikus. Magyarnak lenni az egy Aldas es egy Atok, egy ezer eves oroklet, ahogy Vorosmarty irta a Szozatban, "legy hive renduletlenul hazadnak o magyar, ez eltetod 's ha elbukal, hantjaval ez takar. A nagy vilagon ekivul nincsen szamodra hely....".

 
 Cini  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-13 18:46   
1. pályázat



Mit jelent magyarnak lenni?

Magyarnak lenni dicsőség és küldetés. Dicsőség, mert egy sokat szenvedett nép leszármazottai vagyunk, mely ellen hiába fordult a végtelen idő és a rengeteg háború, az ma is megvan és virul. Ha pici is az ország lakói szívének mélyében ott él a hazáért mindent odaadó szeretet. Csupán egy szikra kell és föllobban az emberek szíve, és nem lesznek többé békés magyarok, hanem hazájukért küzdő oroszlánokká változnak.

De küldetés is, mert Magyarország nevét és földjét az ismeretlenség homálya fedi. Minden magyar, aki egy kicsit is szereti hazáját, s ugyan ki ne szeretné, kötelessége eme homályt akár a szél elfújni, Magyarország nevét ismerté tenni, mint egy országot, ahol, hatalmas? emberek élnek kiknek hírük nagy. Ép ezzel lehet, életünkben szerzett dicsőséggel, sikereinkkel érjük el, hogy Magyarország ismerté váljon.

De sajna mára sok ember érzéketlenné vált hazájával szemben. Pedig tudnia kéne milyen borzalmas érzés a honvágy! Mi kint élő magyarok tudjuk, Ott él szívünkben egy megnevezhetetlen fájdalom, mely csak akkor csitul, ha végre otthon vagyunk, Magyarországon. De vannak, sajnos ma is vannak magyarok, akik szégyenlik származásukat. Pedig nekik is akár a többi kint élő magyarnak, szívük nagyot dobban midőn magyar szót hallanak a nagyvilágban járva. Oda mennek a másikhoz és úgy üdvözlik egymást, mint régi ismerősök. Hiszen azok is. Mi mind egy hatalmas család vagyunk melyet egy mély, szívből jövő szeretet köt össze, mind szeretjük a hazánkat.

14 éves lány vagyok aki távol él szeretet hazájától. Ha megjellenne elöttem egy jó tündér és azt mondaná teljesítem egy kivánságodat bármi légyen az, én rögtön tudnám a választ. Vissza, vissza térni Magyarországra, szülőföldemre. Dehát nem így vagyunk mi mind ezzel? Hát nem akarunk mindannyian visszatérni? De bizony mind szeretnénk csak nem lehet. Talán nem akarunk de a lelkünk mélyén ott él az örök vágyódás végre hazatérni. Mikor otthon vagyok minden olyan szép, természetes. Nem lepődök meg a hirtelen bekövetkezett változáson, hogy egy addig annyira ismert érzés eltűnt szívemből. Nem érzem többé a honvágy soha nem csituló keserű érzését. De midőn távol szülőföldemtől vissza gondolok az ott töltött időkre meglepődök, hogy hogy lehettem ott olyan boldog mint már régen nem. Nem éreztem semmi szomorúságot, semmi fájdalmat, hacsak nem a búcsúzás keserű fájdalmát mely szívembe nyilalt. De ez szerintem nincs így az összes magyarral. Végtére is sokan vannak akik nem szeretik vagyis azt hiszik, hogy nem szeretik hazájukat. Pedig szeretik.

De Magyarországon járva sokszor rádöbbenek, hogy nincs sok ember aki úgy nézne körül Budapesten mint én, a szeretet üvegén át, mely mindent szépnek lát. Hanem csak a hibákat látja, könnyebben észreveszi a szegénységet mondjuk Németország, rendes és tiszta utcái után. Mindenhol szegénység,mindenhol kosz. Tudjuk ezt mi kint élő magyarok, tudják ezt az ott élő magyarok mégsem tesz senki semmit. Hát nem él mindannyiunk szívébena haza szeretet? Hiszen csak az az igazi magyar aki szereti hazáját! Lehet az akár külföldi is, amint megszereti Magyarországot ő is magyarrá válik! Egy varázs ami a szívekben lakik, egy tüneményi csoda mely összeköt bennünket. 1848-ban is csak azért tudtunk annyi csodát, annyi győzelmet, annyi boldogságot megérni, mert mind, minden ember szívében ugyanazon érzések laktak.

De most, mára mimaradt ama dicső népből akitől hajdanán rettegtek a népek, késöbb meg áldotta mindenki mint pajzsot mely fölfogja és vissza veri a török úr támadását. De mára mi lett belőlünk? Szemünk láttára rom dőlbe ami egykor oly dicső volt. Gyönyörű Budapest, országunk fővárosa, bocsáss meg nekünk! Bocsásd meg nekünk magyaroknak bűnét, hogy elfelednek szeretni és elfelednek segíteni, midőn segítségért kiáltasz! Mert kiált. Hát nem haljátok segítségért hívó szavát? Szívetekben nem halljátok ama megható könyörgést,hogy ne hagyjuk romba dőlni, had maradhasson még egy ideig dicsőn és fényesen, Magyarország Fővárosaként! Pedig milyen könnyen megmenthetnénk országunkat a pusztulástól. Mert pusztul. Nem tudták országok és az idő elnyomni hanem mi magyarok gondatlansága lesz a vége. Látjátok, tudjátok, és nem tesztek semmit. Vagy amit tesztek is kevés, túl kevés midőn hazánkról van szó. Hát rajta fogjunk össze és érjük el együtt, mindannyian, hogy egy lassan romba dőlő ország újra fülvirágozzon. Nem kell mást tenni mint tiszta szívből az országot szeretni és tenni érte valamit. Sokan vagyunk és ha mind teszünk akkor Magyarország oly gyorsan fog fejlődni mint hosszú évek alatt alig. Mert ha jó a szándék megsegít az Isten és így győzelemre visz! Így menthetjük meg országunkat.

Az utat már tudja mindenki de járni rajta nem mindenki mer.

(Bocsássanak meg kemény szavaimnak de én csak azt írom amit érzek. Távol hazámtól nem nagyon értesülök az ott történő hírekről de amit hallok az sajnos mind rosz. Remélem, hogy ez a fogalmazás segíteni fog, hogy az emberek akik otthon élnek fölébredjenek, és mi kintről ők bent de együtt megmentsük hazánkat! Hisz mi lenne Magyarországból ha minden jó szándék kiveszne?)


_________________
Cini

 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-17 23:13   
TÉMA - Mit jelent magyarnak lenni?

Mit jelent magyarnak lenni, távol Magyarországtól? Mit jelent magyarnak lenni az Egyesült Államokban, Argentínában, Kanadában, Ausztráliában (ahol laksz)? Miért maradjunk magyarok, miért maradjanak, legyenek gyerekeink magyarok? Hogyan látjuk önmagunkat? (Milyen tulajdonsagokkal rendelkezik a magyar ember?) Milyennek látnak mások bennünket? Milyennek akarjuk láttatni magunkat és Magyarországot?

 
Új topik indítása  




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó