2018. április 23. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> Kertész Imre NOBEL díjas!
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 következő lap )
 espa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-05 13:09   
2005-07-02 11:07, gyongyos:

Hol van Kertész tehetsége például Máraiétól!
_______________

Kinek a pap, kinek a papne.... szerintem.

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-02 11:07   
2002-11-15 15:19, ecet

Kedves Ecet,
Thomas Mann igen!
Kertész nem!
Hol van Kertész tehetsége például Máraiétól!


_________________
ignotoo

 
 aredna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-05-23 14:31   
Valóban fantasztikusan készitették el a Sorstalanságot. A tanácstalanság, ahogyan megtörténnek a dolgok, csak úgy az fantasztikus. Hogy senki nem is tudja mi történik, csak sodor az ár.
Minden elismerésem. Remélem fogják értékelni mások is.

 
 Balu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-07 21:47   
Vannak még Csodák?-Vannak-Én örülök minden magyar sikerének.Föleg azért mert msotmár a suliban is taníthatják majd...............


Koltai Lajos meg rendezi,aki Oscar nomynalt!


Hát:majd meglátjuk:Érdemes lesz a filmet is megnézni.A fény nagy mestere nem semmit fog kreálni!


_________________
a lélek a legértékesebb részünk,mert képes az igazságot felfogni és szeretni.

 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-17 02:16   
2002-10-15 21:15, Calyx:
-
Ki tudja Kertész email cimet ?

Kedves Calyx:

En tudom a Budapesti cimet, ha erdekelne.

Valeria

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-15 15:19   
2002-11-15 11:25, Szutrély Péter:

Kertész azt a varost érzi otthonanak ahol elismerik. Bennem ez nem kelt feszültséget mert logikus. Ellenkezöleg. Tisztelem az öszintesége és a politikai éleslatasa miatt. Kertész tudja, hogy egy Thomas Mann féle hurrahazafias allasfoglalassal nem lehet Mo.-n babérokat aratni kedves Péter. Több ellenséget meg aligha szerez maganak. Abbol volt eddig is elég.

 
 Szutrély Péter  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-15 11:25   
Állítólag langyos a vita Kertész Imre körül, állítólag nem kér szót a magyar értelmiség azon része, mely magát nem vallja sem szocialistának, sem liberálisnak. (Mai fogalomak szerint, „természetesen” – szabadon Kertész stílusában.)

Alfred Nobel a dynamitot ajándékozta az emberiségnek. Ez a szer lehet hasznos is, mégis inkább a rombolás őserejét jelképezi. Nobelnek tehát némi lelkiismeretfurdalása lehetett, amikor végakaratában alapítványról, s annak kamataiból díjról rendelkezett. Kiknek szánta a díjat? Azoknak, „...akik a megelőző évben az emberiség számára a legtöbb hasznosat nyújtották.” Öt ágazatot jelölt meg: fizika, kémia, élettan és orvostudomány, irodalom és a népek közötti béke területeit. Nobel, a robbantások atyja, az irodalom bevonásával robbanóanyagot csempészett a világba, mely „az emberiség számára” nem annyira hasznos, mint amennyire azok számára, akik a díjat megkapják. Mert az irodalomban nincsenek jók, jobbak és legjobbak, itt nem lehet olimpiai fogalmak szerint győzteseket és helyezetteket értékelni. (Az irodalomra vonatkozóan így szól az eredeti óhaj: azok számára, akik ”... a legjobb szellemi teljesítményt nyújtották”.) Az irodalom „teljesítményei” nem mérhetők sem másodpercekkel, sem méterekkel, sem kilókkal. Thomas Mann így mondja: „A Bizottság kétségkívül szabadon határoz, mégis nem egészen csak a saját feje szerint. Érzi, hogy rá van utalva a világ egyetértésére....” De még mennyire! Éppen ezért számos esetben „életművet” díjaznak inkább, hiszen az mégiscsak közelebb áll a nobeli kritériumhoz. Évtizedek elismertsége után kerekedik ki egy ilyen Nobel-díj. „Természetesen” választanak egy művet, melyet díjaznak. Sokszor a szerző bosszúságára, mint éppen Mann-nál, aki a „Buddenbrookok” (1091) után a „Tonio Kröger”-en (1903) keresztül már a „Varázshegy”-ig (1924) is eljutott, míg végre nagy családregényéért 1929 (!)-ben megkapta a díjat. 28 évvel később. Grass példája még érdekesebb! A „Bádogdob” 1958-ban készült el, s mint Grass valóban legmarkánsabb írói teljesítményéért 1999-ben juttatott díjat a Bizottság. 41 év. Vajon így gondolta ezt Nobel?

Milyen megítélés szerint működik tehát ez a Bizottság, ha irodalomról van szó? Nyilvánvalóan úgy igyekezik tájékozódni, hogy adott személyiség munkásságával milyen kiterjedt ismertségre tett szert, mennyire közkedvelt író, neve mennyiben „alaptétele” az egyetemes irodalomnak. Számos példa ezt mutatja: Lagerlöf Nils Holgersonát, vagy Kipling Maugliját gyerekek milliói ismerik, s azok szülei is. Hauptmann, Pirandello és Show darabjai nélkül nincs színház, Mann, Sinclair Lewis, Galsworthy, du Gard, Falkner, Reymont és még vagy 5-6 nobel-díjas nélkül nem lehet regényről beszélni. De a díj egész története során voltak olyan nevek is, melyekről lexikon nélkül nehezen tudnánk valamit is mondani. (Pl. Gjellerup 1917). Az utóbbi időkben azonban érezhetően csökken a Bizottság szuverenitása, s növekszik a „világ véleményének” befolyása. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a mai irodalmi életben egyre kevesebb a fent említettekhez hasonló nehézsúlyú egyéniség. Talán úgy érzi a Bizottság, hogy egyre dagadó anyagi lehetőségei olyanoknak jönnek jól, akik még nem „ültek a gazdagok közé”. Mert mit is mond Heinrich Mann erről a díjról? „Egy általában már elismert írót a gazdagok közé ültet. Így is van ez rendjén.(...) Az irodalom, mint mindig is, hatalom, s mivel a hatalom általában pénzzel jellemezhető, így csurran-cseppen az irodalomnak is.” Dynamit és atombomba, dezinformáció és média, konzum és profit. A XX. század jellegzetességei. A nyilvánosság figyelmének felkeltése, az elfásult érdeklődésért való kűzdelem. Már a század első harmadában is jelentős kérdés volt ez, így hát a Nobel-díj jellegzetesen XX. századi jelenség, mégpedig azért, mert sok pénzzel jár. Illik a korszellemhez.

Thomas Mann már 1927 táján gyanította, hogy megkaphatja. Így ír róla gyermekeinek, Erikának és Klausnak: „Feltűnő következetességgel terjed az a hír, miszerint idén én kapom meg a Nobel-díjat. Mielein (anyagi ügyeinek hű intézője...) is, én is azt hisszük, hogy ez nem igaz, ha mégis, ezt a kalandot, mely ízlésem szerint túl kirívó, csakis azért szeretném, hogy azoknak, akiket szeretek, okot adhassak a büszkeségre.” Mann önmagát sem becsülte le, de a díjat sem becsülte túl. Klaus pedig egy másik díj (Goethe-díj) átadása idején lett öngyilkos, egyesek szerint soha nem tudta feldolgozni apja hírnevét.

Amikor 1929 decemberében azután végre átvehette a díjat, beszédében erősen hangsúlyozta patriotizmusát, s azt is, hogy e díjat Németországnak és népének ajánlja, sikerét a német próza szellemének köszönheti. Hangsúlyozottan volt patrióta, „különösen külföldön”, ahol nem minden nap kaphat egy nép ilyen fokozott nyilvánosságot. Ezek szerint mégiscsak általában igaz az, hogy nem egy író, művész kapja meg a díjat, hanem inkább egy nemzet teljes szellemisége, irodalmi teljesítménye, mely nemzetek esetében már inkább mérhető, igaz nem jellemző. Statisztikailag: 99 díjon 32 ország osztozik, Franciaország kapta a legtöbbet, az USA, Nagy-Britannia, Svédország, Németország előtt. Egy-egy díjjal 16 ország állhatott be a büszke sorba e száz év alatt. A jutalmazottaknak kötelessége tehát elismerni azokat a színeket, melyek alatt indultak, azt a nyelvet, azt a kultúrát, melyből kikerültek, és amelyet a nagy nyilvánosság előtt képviselnek. Eddig nemigen találkoztunk olyanokkal, akik megtagadták volna mindezt azután, hogy átvették a díjat. A díjazásuk idején emigránsként, vagy máshol élőként nyilvántartott művészek inkább egzotikumok a lajstromon.

Hol helyezhető el Kertész Imre ebben a jellegzetesen XX. századi mezőnyben? Abban megegyezhetünk, hogy a Bizottság általában fején találja a szöget, és a díjazás indoklása „ül”. Mit írnak Kertésznél? Egy írói életművet tüntetnek ki, mely bizonyítja azt, hogy az „egyén gazdag tapasztalatai győzedelmeskednek a történelem barbár önkényével szemben.” Fontos szellemi felismerés, megszívlelendő intés bizonyítékkal mindazoknak, akik egyáltalán nem így gondolják. De miért éppen Kertész Imre munkássága az, ami ehhez a szellemi felismeréshez elvezet? A történelem hatezer éve zajlik, és ugyanennyi ideje szolgáltat számtalan alkalmat a barbár önkényhez. Számtalan mű foglalkozik ezzel, számtalan megrázó, világhírű, ismert alkotás. Mégis a történelem sajnos nem ismer tréfát, és mindig újra meg újra feltálalja az alkalmat, mindig teremt olyan helyzeteket, melyekben a barbárság legaljasabb változatai humuszra találnak. A közelmúlt, a hozzánk közelebb álló, vagy akár velünk megtörtént barbárságok természetesen jobban megfognak bennünket, bár éppen az irodalmi mű erejére jellemző, hogy más idők távoli rémségeit is a bőrünk alá tudja vinni. A barbárság, az embert pokoli lénnyé alacsonyító körülmények ellen szakadatlanul kell harcolni, ez kétségtelen. A harc eszközei azonban kérdésesek. Elrettentés? Igen. Úgy, ahogy az elrettentés, a végső romlás lehetséges képének felidézése visszatarthat nem kívánatos emberi tulajdonságokat. Ám a szellemi életben ennek a hatása kevés. Ki olvassa el az ilyen munkát, mint például Kertész díjazott regényét, a „Sorstalanság”-ot? Az, aki már eleve elveti a történelem barbárságait, s nem az, aki majd a következőt gyakorolja. No meg az, aki önmagára, mint áldozatra nem gondol, és – elég nagy valószínűséggel – akár nem is lesz áldozat soha. Ezt a könyvet azoknak kellene olvasni, akik éppen útban vannak a legújabb koncentrációs táborok felé, hogy lelki erőt meríthessenek a túléléshez. De az ilyen utak mentén meg nemigen osztogatnak könyveket. Rendben, ha mégis oda kerülünk egyszer, felelevenedhetnek régi olvasmányaink emlékei, erőt nyerhetünk Henri Charriere örökös télakolási vágyából, Monte Cristo regényes életéből, Hugo „Nyomorultjaitól”, Radnóti Eclógáiból is. Vagy Tollas Tibor száraz megállapításából: „Úgy látszik, hogy még a koncentrációs táborokban is akadnak emberek, akik szörnyű „realitásukat” egy szimbolikus, saját célokkal és szabályokkal rendelkező valósággal be tudják takarni növelve ezáltal túlélésük esélyeit. Sőt, e tapasztalatokat építően tudják felhasználni.”

Tollas nem olvashatta a Bizottság indoklását, s a Bizottság bizonyára nem olvasta Tollast. Kertész munkássága tehát nem más, mint a magyar irodalomban „a történelmi barbárság kontra egyéni lelkierő” szellemi szektorának egy kifejezése. Aránylag kevés életművet találunk nagy művészeink között, mely e területtel foglalkozik, lényegesen több olyan írót, akik nehezebb feladatokat állítottak maguk elé. Mert a barbárság elleni harcnak más eszközei is vannak! Az emberi lélek nemesítésének kiirthatalanul erős igénye, például. Az igény olyan műre, melynek végén nem a hátborzongás, hanem a szép sóhaj következik, a „de kár, hogy vége van” érzése. Ezekre a művekre tovább emlékezünk, kríziseink alatt szivesebben idézzük. Akiben sok ilyen hangulat, élmény felgyülemlett már, talán mégiscsak kevésbé lesz fogékony olyan helyzetekre, melyekben aljas ösztöneit kiélheti. Nehezebb, igényesebb az ilyen irodalom megteremtése, művelése, magasabb akadály.

Örüljünk-e a Nobel-díjnak? Elég buta kérdés, mint ahogy önmagában butaság a többes szám első személy is. Csak akkor értelmezhető, ha tudjuk azt, hogy „kik a mi?” Márpedig ha ezt meg akarjuk határozni, akkor azt kell mondanunk, hogy „mi” azok vagyunk, akik egy anyanyelven egy kultúrával és szimbólumrendszerrel értjük meg egymást. Akik tudják, hogy mit válaszoljanak arra, hogy „aggyon Östen”, arra, hogy „ingyombingyom”, akiknek az „anyámtyúkja” nem mothers chicken, s akiknek egy bús donnáról (barna balkonon) előbb az utolérhetetlen babitsi alliteráció ritmusa jut eszébe, s csak később Barcelona. Akik négyszeresen tudunk sírni Adyval egy idegen halott láttán, s akik egy kőre állunk „aznap”, hogy elkerüljük a felelést. Mi vagyunk, akik asszonyokat falaznak váraikba, hogy összve ne omolnának, s mi vagyunk, kik láttyuk szömünkkel, hogy „mik vogymuk”. Aki mindezt tudja, az „mi” vagyunk. És ha ország-világ elismerte, „kirívó” parádéban részesül olyan, aki mindezt tudja, akkor ő is mi vagyunk. Ezt a tényt lehet szeretni, lehet nem szeretni, mint ahogyan a magyarokat is, no meg Kertész Imrét is. A „mi” Nobel- díjunknak tehát örülünk.

Megint más az az eset, amikor a parádé során egyikünk kilép a világ elé! Letagadni azt, hogy eminnen jön, képtelenség, és a világ nem is fogadná el, mert ma még az a rend, hogy számon tartjuk a „honnan”-t. Mert még nem élünk a falanszterben. Itt megintcsak utalhatunk Thomas Mann egyedül érvényes etikájára, aki 1929-ben, tehát percekkel Hitler világa előtt vállalta patriotizmusát.

Helytelen volna elmélyülni a kertészi munkásság elemzésébe, hiszen most nem erről van szó. Inkább a magyar szellemi élet egy epizódjáról, mely jelentős ugyan, annyira, mint amennyire becsülendő, de nem túlbecsülendő ez a közjáték Stockholmban. De miért éppen a koncentrációs táborokról? Magyar találmány volna az? Esetleg magyarok rendezték be, vagy működtették? Erre díjazott művében hiába keressük a választ. (...) Vegyük úgy, hogy Kertész azt szeretné, hogy beszéljünk is. De akkor meg miért megy el? Ha úgy találja, hogy Budapest (vajon melyik Budapest?...) „feleslegessé vált” számára, akkor nem hihető jobbító szándéka. Ha Budapest légkörével szemben Berlin, a pusztulását soha ki nem heverő város inkább az otthona, akkor megkísérti az embert az az érzés, hogy díjazott munkája mégiscsak nem más, mint a megérthető egyéni érzelmek kiírása, mely az átélt barbárság esetében hamar válhat negatív töltésűvé, és semmi máshoz nem vezet, mint feszültségekhez.

De semmi baj, a kertészi életmű mégiscsak a magyar irodalom része, az is marad, ha akarja, ha nem, ő, vagy bárki más. Tőle függetlenül, általa befolyásolhatatlanul, mások által szeretve, nem szeretve, becsülve, vagy – többnyire – szégyentelenül kihasználva. Megválaszolatlan kérdéseket hagyva maga után. Nem tehet róla. És ne várjunk el tőle alapítványt, esetleg további díjak meghonosítását sem, élvezze csak nyugodtan nehéz élete végén Fortuna mosolyát. Egyébként pedig Pesten is, Stockholmban is az üzletekben már kaphatók a legújabb karácsonyfa-díszek!

Dr. Szutrély Péter

 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-15 11:08   
ebben en lennek az illetekes - politikai tartalmu bejegyzes.

Hunor

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-15 06:53   
2002-11-15 04:41, Ödönke:
-
Hm. És mégis milyen fontos dolgot linkeltél be ide ami eltünt Ödönöm? (Esztet csak irtam a johangzas mian). És mér' pont velem közlöd? Gondolod én vagyok itt a FÖTÖRLÖ?
Ragadd inkabb elö a 'Spanyol testamentum' könyvet és olvasd el, nagyon jo iras, a 'Sorstalansag'-hoz igen hasonlatos. Aztan elcsacsogunk jobb hijan mi ketten itt rola, mer' masokat nem igen érdekel az ügy mint észrevételeztem hö.

 
 Ödönke  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-15 04:41   
2002-11-04 17:39, ecet:
-
Ki olvasta Arthur Koester "Ein spanisches Testament" (magyar cim Parbeszéd a halallal) cimü regényét?

Fogadok, hogy Kertész kedvenc regénye

Nem olvastam. Annyit viszont észrevettem, hogy eltünt a tegnapi beírásom amit ide belinkeltem. ???
üdv.:Ödönke

_________________
"Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer el kezdek beszélni"...

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-04 17:39   
Ki olvasta Arthur Koester "Ein spanisches Testament" (magyar cim Parbeszéd a halallal) cimü regényét?
Fogadok, hogy Kertész kedvenc regénye.

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-04 17:34   
2002-10-17 08:25, ecet:

"Hogy melyik cimröl beszélek pontosan ne kérdezzétek"

Megtalaltam a könyvet: "Buch der Erinnerung". Nekem olvashatatlan az alkotas.


 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-17 08:25   
2002-10-16 22:58, Pompéry Berlin:
-
Magyar abszurd eszmefuttatas

"(...) míg Jókai, Mikszáth, Móricz könyveinek a java ... nem érthető a magyar viszonyok és a magyar történelem alapos ismerete nélkül. Akaratlanul is, de belföldi használatra készültek."

Ez igy igaz

Mivel külföldi kiadok elsösorban nyereségorientaltak nem hoznak irodalmat amiröl tudjak, hogy eladhatatlan. Konrad és Nadas megprobalja ugy megoldani ezt a dilemmat, hogy egyes müveiknek semmi magyar vonatkozasa nincs, viszont lenyügözö szovarazslatokkal imponalnak. Ezzel a stilussal jo forgalmat csinalnak Németorszagban. En könyvet történet nélkül hamar félreteszek. Hogy melyik cimröl beszélek pontosan ne kérdezzétek, mert a feleségem az alkotasokat vagy Mo-n hagyta, vagy kidobta.

Egyébként a specifikusat, a 60-as 70-es évek magyarorszagara jellemzöt azt Mora Terézia okosan kihagyta az uj Örkény "Minutennovellen" forditasabol. Ezeknek az irasoknak az ironiajat a korszakot atélökön kivül ugyse értékelné senki. (A Mozi cimü novella sincs a valogatasban).


http://www.neumann-haz.hu/

 
 Bubó doctor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-16 23:41   
Én csak egy könyvét olvastam, a Sorstalanságot, az zseniális.
Sokan mondják, hogy a többit nem is érdemes elolvasni, nem tudom...

Persze én talán Nádas Péter vagy Esterházy Péter Nobel-díjának talán még jobban örültem volna, mert ôket jobban szeretem, de valszeg már ebben az életben nem fog erre sor kerülni. (Ha már Kertész elôtt még nem volt magyar irodalmi Nobel-díjas!)
üdv,
Dr.Bubó

_________________
Az élet úgyis édes,legalább a kávé legyen keserű!
Gáspár a Lakatosék kicsi fia!

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-16 22:58   
Magyar abszurd címmel írtam egy eszmefuttatást a MAGYAR Nobel-díj kapcsán. Terjedelme, esszé jellege igazán nem a MON fórumába kívánkozik, de azért mágis szeretném gondolataimat megosztani Veletek. Ime:

Magyar abszurd

Kommunikáció - kódolt nyelv, büszkeség - kisajátíthatóság, nemzeti vívmány - egyéni teljesítmény, magyar sorskérdések - az emberiség általános problémái
Gondolatok egy irodalmi Nobel-díj kapcsán.


Kertész Imre Nobel-díjas! Az ember első önkéntelen reakciója a határtalan öröm. Hála istennek száz év alatt először magyar irodalmi Nobel díj!

A világba kikiáltott friss hír másnapján elolvastam a négy vezető magyar napilap idevonatkozó tudósításait. A mindenkori politikai szekértáborhoz kötődés függvényében csak hír, ill. kommentálva így vagy úgy, megtoldva egyéb gondolatokkal. Egyben minden lap hasonlít: hír az első oldalon, gratuláció, öröm, büszkeség. Az előbbi terjedelme, ill. az utóbbi melegségi foka, mértéke persze különböző. A kommentár, annak jellege, ill. hiánya tovább segíti az elmélyülést az ország pszichéjének megértésében. Ez a kódolt nyelv a kommunikációban. Aki elég tájékozott, annak több magyarázat nem is szükséges. Szavak nélkül is megértik egymást az emberek. Mint az utazás a villamoson, ahol mindenki már eleve tudja a szemben ülő álláspontját, ismeri világképét, beállítottságát. Ennek a biztos, végleges és megpecsételő jellegű ítéletnek másodpercek alatt való kialakításához elegendő egy pillantást vetni a szemben ülő újságjára. Nem, nem kell beleolvasni a cikkbe, elég a napilag címe. Ebből világos, hogy az utas szemben barát-e vagy ellenség. Mert csak ez a két kategória létezik. A közszemlélet nem tűri a langyosságot, a szürke középutat. Középen nem lehet lenni. És így van ez a Nobel-díjjal is.

Térjünk egyelőre kicsit mégis vissza az egyetlen konszenzushoz: örülünk, hogy van magyar Nobel-díjas. Miért örülünk? Mert magyar író kapta, és mi mint magyarok a díjat, az elismerést, és ez által a kitüntetettet is a sajátunkénak érezzük. Rögtön látjuk ennek előnyeit magunkra, kultúránkra, az anyaország nemzetközi elismerésére, idegenforgalmunkra és még az ég tudja mire vonatkozóan, amit meg sem tudunk fogalmazni, csak sejtünk, remélünk. (Magam sem vagyok kivétel.) Ezáltal Kertész Imre hirtelen a miénk, miénk lett hála Stockholmnak. Még akkor is, ha sokak számára az ismeretlenségből tört váratlanul elő, mások nem érzik nyelvét vonzónak, problémafelvetésével, sorsával, nem azonosulnak. Nem tesz semmit, Alfred Nobel hirtelen összeköt. ...

Akit érdekel a folytatás, az azt megtalálja alább:

http://hhrf.org/ungparty/doku/p/pompery

Tisztelettel
Pompéry Judit

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-16 12:16   
2002-10-15 20:13, rigojanos:
-
Kedves Rigojancsi,

Regen kokovaztunk mar, mert a brutton ko- kov -on nem maradt, itt meg ritkan van szerencsém kedves mamzell Kokova.
off&on

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-16 07:32   
2002-10-15 21:52, bimbi:
-
Köszi

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 22:01   
2002-10-15 21:33, elckerlyck:
-
ezen a címen keresztül biztos eléred:

http://www.wiko-berlin.de/
-

Hala erte !
hatha meghivja a JCC vagy/es a Politics and Prose konyvesbolt eloadasra,vagy a C-Span

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 21:52   
Ecetke, na szoval, megnyitod a lapot ha mar yahoos lettel , utana bal oldali savon a File-t kikeresed es ra katintol, na szoval, mikor az uj lap megnyilik fentrol lefele a 8 -ik folder lesz a Kertesz Imre -folder- es ara rakatintol.Ot, na szoval, uj 9 kicsi file lesz -azok a regenynek a "chapter"-jei , na szoval

NA SZOVAL! - ep be neztem a klubomba most es meg nem vagy tag, azert nem latol meg semit , na szoval

 
 elckerlyck  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 21:33   
ezen a címen keresztül biztos eléred:

http://www.wiko-berlin.de/

e-mail: wiko@wiko-berlin.de

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 21:15   
Kertész Imre muvei a http://www.neumann-haz.hu cimrol e-book formaban ingyen letoltheto.

Ki tudja Kertész email cimet ?


 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 20:13   
Kedves Ecet,

Regen kokovaztunk mar! Hogy ityeg?

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 20:11   
2002-10-15 13:25, bimbi:
-
Naszoval én Yahoo tag vagyok, naszoval én beloggoltam, naszoval én ott voltam az oldalon, naszoval egy szot nem talaltam ott Kertész Imréröl kedves Bimbi!
Ojvé!

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 19:02   
2002-10-15 18:59, Calyx:
-
Ok.

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 18:59   
2002-10-15 18:54, Kero:
- Ha tudsz tobbet ertesits legyszives,vagy/es ha Londonban jarna februarban.
re:Spielberg,elobb a Roman Polanski film fog lefutni,sot az uj Szabo film sem jart erre,sot az Amen-rol (Costa-Gavras) sincs hir erre

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 18:54   
2002-10-15 18:43, Calyx:

Mikor jon az USA-ba ??
-

Ha Spielberg a producer aki erdeklodik a Koltay film-script utan, gondolom hamarosan.

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 18:43   
2002-10-15 18:33, Kero:
-

Mikor jon az USA-ba ??

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 18:33   
2002-10-15 16:54, Maya:
neked

Nagyon koszonom:-)

Nincs mit kedves.

"Csütörtökön otthon vagyok" - mondta lapunknak Kertész Imre, a tízhónapos írói ösztöndíjjal jelenleg Németországban tartózkodó Nobel-díjas író. Kertész a díj odaítélését követő első interjúiban még azt mondta, tervei szerint karácsonykor utazik csak Magyarországra. Az Index kérdésére viszont már úgy nyilatkozott: hamarosan haza kíván térni, hogy részesülhessen abban a szeretetben, amellyel díját Magyarországon fogadták."

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 18:23   
2002-10-15 11:34, ecet:
-

A Mi ez? Mi ez? novellat Mora Terézia forditasaban feltettem a Non Hungarian-ba. Hasonlitsd össze az én forditasommal. Az ugyanott par hozzaszolassal lejjebb - (ecet: 2002-09-15 10:47)
-

Kedves Ecet ,

kinyomtatom es elolvasom,de egyebkent nem ertek a forditashoz.
Zsizelrol tudom,hogy foglalkozik vele,meg azt hiszem itt sokan masok is.

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 16:54   
2002-10-10 17:52, Kero:
-
Ici-pici fájlok, mar leszedtem oket neked

Nagyon koszonom:-)
_________________
M.

 
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó