2020. szeptember 28. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> MagyarOnline.net pályázat - Mi vagyunk! >> EREDMÉNYHIRDETÉS
Új topik indítása   Üzenet küldése
 espa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-21 12:03   
Vigaszdijat kaphatok???

Vagy valamit......

Mondjuk amiért olyan okos vagyok, meg aranyos, meg mittomén, csak kapjak valamit nnannaaaa!

_________________
www.omega3.hu

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-23 23:21   
Kedves Zsuzsa!
Leírásod mélyen meghatott és látom, minden lehetséges, ha az ember akar valamit. Ezt tanulom töled.
"De a magyarságért csak úgy tudunk munkát, felelösséget vállalni ha megtartjuk anyanyelvünket, söt nem csak megtartjuk, hanem csiszoljuk továbbra is. Valahogy úgy, ahogy Váci Mihály mondja “Még nem elég” cimü versében: “nem elég jóra vágyni / a jót akarni kell / és nem elég akarni / de tenni, tenni kell!”
Mélyen fejet hajtok elötted.
Sok szeretettel és tisztelettel:
Mary

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-23 21:07   
Kedves Zsuzsi!

Nem csak arra lehetsz büszke, hogy magyar vagy, de légy büszke ÖNMAGADRA is!
Jó tudni, hogy vannak ilyen emberek olyan messze a magyar határoktól, TI segítetek abban, hogy nem fog népünk és nyelvünk kihalni!

Köszönet Neked és mindenkinek, aki feltárta szívét és életét ezen a pályázaton!



 
 csata margit  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-23 16:24   
A MON-ban levo kedves barataim biztatasara batorkodtam a buvarkodasra es ig sikerult elolvasnom Benedek Zsuzsi palyazatra erkezett irasat.Nagy elmeny volt az olvasas,mar azert is mert itt a tobbsegben magyaroklakta videken nem is tudjuk ertekelni,hogy magyarok vagyunk,magyarkent elhetunk.Csak csodalni tudom Argentinaban elo testvereimet,akik szabaidejuket a magyar kultura tanulasara hasznaljak es azt hiszem,hogy sokkal jobban ismerik a magyar tortenelmet,irodalmat-meg a kortars iirodalmat is- mint mi.Nagyhangon hirdetjuk,hogy mi is magyarok vagyunk,de az '"ervenyesulesert" sokszor gyermekeinket roman iskolaba kuldjuk, nem vesszu a faradsagot,hogy szepen,helyesen beszeljuk anyanyelvunket,megismerjuk nepunk nagyjait.Addig vagyunk magyarok,amig erdeinknek megfelel.Mindezt azert irom le,hogy en szemely szerint Szabo Dwezsovel vallom,hogy minden magyar felelos minden magyarert.Mi vagtyunk szamban tobben,de az erot Ti jelentitek,akik erofeszitesek aran is igyekeztek magyarnak lenni.Orulok,hogy megismerhettelek Benneteket,Zsuzsi kedves csaladodnak sok erot,kitartast kivanok ERDELYBOL cSARGIT
-

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-22 16:56   
Sok sikert egeszseget es eröt hozza hidd el szukseged lesz ra
 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-22 16:46   
Ez valóban nagyon szép... - és megérdemli az első helyet - szerintem is...
Gratulálok, és minden-minden jót kívánok!
Én most szeretnék, "öreg" fejjel hazát váltani. Remélem még van esélyem.
Üdv.: Ideals

 
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-04-17 22:29   
Köszönet Hunornak is, hogy lehetövé tette a " pályázatot."
Szeretettel

 
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-04-15 10:06   
Szívböl GRATULÁLOK ZSUZSÁNAK AZ I. HELYEZÉSHEZ!!
Szeretettel
_________________
LISA /vitéz/ Svédország

Az igazi tartós boldogság titka, Isten müködése a lélekben!

 
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-04-15 10:02   

KÖSZÖNÖM AZOKNAK AKIK AZ ÉN ÍRÁSOMRA SZAVAZTAK!!
Szeretettel : LISA

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-04-14 15:26   
Kedves Zsuzsa !

Szívböl gratulálok elsöprö nyereségedhez.
A siker kötelez, kiváncsian várjuk újabb
írásaidat.

Üdvözlettel

Frédi

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-04-13 23:09   
Kedves Benedek Zsuzsi, Gratulalok szep irasodnak, remelhetoen sok on line ujsag veszi majd at es sok emberek ele jut olvasasra
 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-04-12 10:51   
Kedves Olvasóink!


A szavazás végeredménye:

3-as számú pályázat (Benedek Zsuzsi, Argentína): 18 szavazat.

6-os számú pályázat (V. Erzsébet Kovács, Svédország): 6 szavazat.

5-ös számú pályázat (Sz. Kiss Ildikó, Ontario, Kanada): 3 szavazat.

4-es számú pályázat (Ilkei Ildikó, Románia - Erdély): 2 szavazat.

2-es számú pályázat (János Koplyai, USA): 1 szavazat.

Tehát ezek a beérkezett szavazatok. Ezenkivül több tucat e-mailben is érkezett vélemény, szavazás. Noha a szavazás helye a fórumban volt - az e-mailek is ezt a sorrendet tükrözték.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, az írások megjelennek a MON évkönyvben is, melyről mindenkit külön értesítünk.

Simon Hunor




3-as számú pályázat:


Mit jelent magyarnak lenni

A Magyar Értelmezö Kéziszótár szerint magyar: tömegében Magyarországon élö finnugor nyelvü nép.

Én már Buenos Airesben születtem, tehát argentin vagyok? Az is, de magyar is vagyok, igen vallom, hogy MAGYAR vagyok!! Még nagyszüleim jöttek el Magyarországról a ll. Világháború után. Nem azért mert jobb életet kerestek, vagy mert nem szerették eléggé hazájukat, hanem életüket és gyermekeik életét mentették a haláltól. A sors ide hozta öket a messzi Delamerikába, Argentinába. Szüleim itt nöttek fel, itt jártak iskolába majd egyetemre és én mégis magyar vagyok, söt gyermekeim is azok! És ezt büszkén mondom...

Tehát mit jelent magyarnak lenni? Szeretni és ápolni a mi ügyünket, ami a magyarság, a magyar nép, a magyar kultúra, a magyarok múltja, jelene és jövöje. Nem muszáj Magyarországon élni ahhoz, hogy az ember magyar legyen. Bár a Szózat így hangzik: “...Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned és meghalnod kell...” Elitéli azokat akik emigráltak? Hisz az életüket mentették! A magyarságukat mentették! Nem itéli el, hanem áldjon vagy verjen sors keze, bármit hoz az élet, bárhol is a világon, mint magyar kell tovább élned és meghalnod. Ez szüleim munkája, az én munkám. Keményen, hangyaszorgalommal, nagy eröfeszítéssel megtartani, táplálni és ápolni magyarságunkat. Továbbadni gyermekeinknek, ismertetni, megszerettetni és becsületet szerezni a magyarságnak az itteni nép körében és általában minél tágabb körben.

Nagyon nehéz feladat, nehéz cél, mert mi egy kis egység vagyunk egy idegen országban, a beolvadás folyton fenyeget bennünket. Szükséges, hogy ismerjük, szeressük és tiszteljük annak az országnak a szokásait, problémáit, légkörét ahova a sors elödeinket sodorta és ahol mi születtünk, azért, hogy a két nép kultúráját birtokolva értelmesen tudjuk ismertetni nemzetünk értékeit, történelmi küldetését, jogos követelményeit és jelenlegi helyzetét.

A magyar nemzet amely 896 óta a Kárpátmedencében van és a történelem viharaiban hösiesen megállta a helyét és nem pusztult el (Tatárjárás, Mohács, Habsburgok, oroszok dacára) “egy ezredévi küzdelem kér éltet vagy halált”, minden gyarlósága ellenére, “szánd meg Isten a magyart kit vészek hányának”, feladatának érzi, hogy ez a maroknyi nép ne tünjön el a történelem viharaiban, hanem mint a fönix madár poraiból újra feltámadjon és hirdesse tovább a világnak a magyar élni akarást, úgy mint egykor Hunyadi János, Dugonics Titusz, Zrinyi Ilona, Rákoczi Ferenc, az 56-os fiatalok tették. Mi is, itt nyugaton kell, hogy tápláljuk a magyar élniakarás lángját. És munkánkat akkor fogjuk igazán szépen elvégezni, akkor leszünk a leghasznosabb szószóloi a magyarságnak, ha idöt, energiát, tudást, anyagi áldozatot szánunk e célra és ha öszinte szeretettel, önzetlen odaadással végezzük szolgálatunkat, akkor vagyunk igazi magyarok!!

De a magyarságért csak úgy tudunk munkát, felelösséget vállalni ha megtartjuk anyanyelvünket, söt nem csak megtartjuk, hanem csiszoljuk továbbra is. Valahogy úgy, ahogy Váci Mihály mondja “Még nem elég” cimü versében: “nem elég jóra vágyni / a jót akarni kell / és nem elég akarni / de tenni, tenni kell!”

Illyés Gyula azt mondta, hogy az anyanyelv maga a nép! Tehát a nyelvvel törödni semmivel se jelent kevesebbet, mint magával a néppel vagy az igazsággal törödni.

Magyarul beszélni, itt Argentinában 14.000 km-re Magyarországtól, ez magyarnak lenni!!!
“... a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozom megrontása, csúffátevése, elárulása és kisemmizése ellen”- így Déri Tibor. Nekem is egyik legnagyobb földi kincsem a magyar nyelv, pedig én már Buenos Airesben születtem... de mégis... magyar vagyok!

Röviden elmesélem családom történetét:

Édesanyám 4 éves korában, édesapám 8 éves korában hagyta el Magyarországot. 14 év után egy argentin kis vidéki városban ismerkedtek meg, ahol édesanyám családja az egyetlen magyar család volt. Hála nagyszüleim magyarság öntudatának otthon csak magyarul beszéltek. Édesapám, aki aktiv cserkész volt, következö évben nem ment nyári táborba, mert esküvöre készült a vidéken megismert magyar lánnyal. Édesapám sok éven keresztül a Kinizsi Pál fiúcserkészcsapat parancsnoka volt, majd ll. Kerületi parancsnok, mindig aktívan és önzetlenül dolgozott a magyarság érdekében. Édesanyám 20 évig volt a Magyar Külföldi Cserkész Szövetség tanfelügyelöje és ö is fáradhatatlanul ügyködik a mai napig.

László bátyám és magam számára gyerek korunk óta természetes volt a magyar légkör. Soha sem jelentett problémát számunkra az, hogy magyarok vagyunk-e vagy argentinok. Az iskolában büszkék voltunk arra, hogy mi vagyunk az “húngaro”k. Hétvégén magától értetödöen jártunk cserkészetre és magyar iskolába.

Bátyám 1986-ben, az egyetem elvégzése után, elindult a nagy világba szerencsét próbálni, és Magyarországon kötött ki. Magyarság érzése oda vitte öt. Akkor amikor nem volt éppen a legjobb pillanat, amikor még kommunizmus volt, ö mégis ott akart élni... mert magyarnak érezte magát... Azóta magyar felesége van, és négy gyermeke.

Én egy vezetöképzö táborban a brazil öserdöben megismertem Lajtaváry Endrét, Danit, akinek szülei szintén fiatalon jöttek el Magyarországról. Ennek a segédtisztitábornak az lett a következménye, hogy másfél évre rá örök hüséget esküdtünk egymásnak. Negyedik generációs Zsuzsi, András, Richárd és Márton gyermekeink is mind beszélnek magyarul és büszkék arra, hogy magyarok!

Csak ezzel a kapacitással lehet ismerni és megszeretni a magyarságot. Ismeret és szeretet nélkül nem tudnánk a magyarságot hathatósan terjeszteni a befogadó országokon belül. Aki épp, hogy uralja a konyhanyelvet, az egyáltalán nem képes arra, hogy az ezerszínü magyar kultúrát felfogja, értékelje és továbbadja.

Három magyarországi látogatásom azért volt olyan fontos számomra mert hozzásegített ahhoz, hogy mélyebben fogjam fel mindazt, amit hallottam, láttam, tanultam, olvastam és tapasztaltam. Hirtelen minden ott volt elöttem a valóságban, nem képeslapon vagy könyvben: a vár, a Mátyás templom, az Országház, a Nemzeti Múzeum, Györ, Székesfehérvár, Esztergom, Lébény, Ják, Zsámbék, Pannonhalma, a Balaton, a Duna, a kanyargós Tisza... És minden kiírás magyarul, és mindenki csak magyarul beszélt!! Olyan volt mint egy álom.

Magyarországi naplómból idézek:

“... az idegenvezetö maximális árkedvezménnyel még Mártát is diákká fiatalítva, kicsit sietve végig vezetett minket az apátság idegenforgalmi látványosságain: csodálatos könyvtár, kódexek, elsö magyar írásbeli emlékünk, a Tihanyi alapítólevél ... Megcsodáltuk a képtárban a mindig szembeforduló fekvö Krisztust, a Mozaik Madonnát sok más régi kép között. Az épitészeti szépségekben való tartós gyönyörködésre Löwei Félix bencés atyától kaptunk engedélyt, ami egész délutáni meleg hely menedéket is jelentett nekünk. A Porta Specioza, a kerengö, a Bazilika... a fütött hely melege, az emberek kedvessége, a ház nyugalma számunkra is a béke szigete volt. Az esti misére menet már otthonosan közlekedtünk a folyósokon s távozóban a kanyarokban hirtelen összefutva a zsolozsmára sietö szerzetesekkel többeket meghökkentettünk. Egy-egy ilyen helyen összegyüjtött értéket az idö rövidsége miatt, tudásbeli hiányosságunk miatt átfogni sem tudunk. Olyannak érzem az élményeink során bennünk összegyüjtött anayagot mint egy mérmüves ablakot, amelynek csak a töredékei vannak meg. A darabok szépségéböl sejlik az egész nagyszerüsége, de az egész hiányzik. S minél többet látunk, tanulunk, egyre több része áll össze a münek, s elöbb utóbb kirajzolódik bennünk az egész...”

84-es utam mély benyomást keltett bennem. Megható érzés volt látni amit a magyar iskolában (Zrínyi Ifjúsági Kör) tanultunk, amit csak könyvben láttunk, ami olyan égtelen messzinek tünt, mintha csak mese lenne. A moziban még Gandhi is magyarul beszélt! A színházakban milyen gyönyörüen csengett a magyar nyelv, amikor Bánffy György Széchenyi István naplójából adott elö, vagy amikor Sütö András életképeit és vallomásait elevenítette meg a “Nagyenyedi fügevirágban”. ...és a Csíksomlyói Passió... és milyen más az Egri Csillagokat az Egri vár Tömlöc bástyáján ülve olvasni, mint Argentinában házifeladatként, vagy Mohácsnál a csata helyszínén elszavalni azt, hogy “Hösvértöl pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek...” milyen nehezen ment ez a vers tanulás, s ott milyen hideg futott át a hátamon... Szigetvárnál “adj pennámnak eröt, úgy írhassak mint volt”. Hirtelen mindennek volt értelme, mindent átéreztem..
Egy egy ilyen út alkalmával fogja fel az ember, hogy milyen rendkívül értékes kincseket hozott létre a magyar szellem és hogy miért küzdünk magyarságunkért külföldön.

“... a magyar nyelv remekmü, olyan kincs, mint a legnagyobb emberi szellemek alkotta alkotások... nem érveltem azzal, hogy nyelvünk muzsikája szép, szavaink lejtése kellemes, mert ezt mindenki elmondhatja-joggal- anyanyelvéröl, hanem éppen nyelvünk gazdagságáról beszéltem...az, hogy megtanultok magyarul, hogy szüleitek nyelvén érintkeztek, az nem csak a szülök ragaszkodása óhazai múltjukhoz, amelyet gyermekeikben folytatni akarnak, hanem ezzel a nyelvvel müalkotássá váltok magatok is.” László Gyula.

“...a nyelv olyan fiam, mint az asszony: elhervad, ha nem szeretik” Sütö András.

“Szülöföld az anyanyelv is” Fekete Gyula
“Semmi sem jellemzö annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziröl, mikor a szót még nem is értjük.” Kodály Zoltán.

A felsorolt idézetek arról tesznek tanubizonyságot, hogy a magyar szellem nagyjai létkérdésnek tartják a magyar nyelv ápolását, gondos megörzését. Ezt a gondolatot kell magunkban és környezetünkben tudatosítani, mert ha hagyjuk elveszni, elsatnyulni a nyelvet, minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a magyarság halálra van ítélve.

Itt Argentínában 50 éve müködik egy hétvégi magyar iskola, a Zrinyi Ifjúsági Kör. Egy magyar apáca alapította 1964-ben. Minden szombat délelött van tanítás. A tanulók száma 60 ( “Az iskolában hatvanan vagyunk...”). Ez nagy szó, hiszen itten nincs utánpótlás, a nehéz és egyre romló gazdasági helyzet miatt egyre többen hagyják el az országot, egyre több a vegyes házasság és ennek következtében a beolvadás egyre nagyobb méreteket ölt. A Zrinyi Ifjúsági Kör magáévá tette Széchenyi István jelszavát: “Kimüvelt emberfök által tenni nagy nemzetté a magyart”, tehát tanítani magyar írást, olvasást, földrajzot, történelmet, irodalmat, ismertetni az itt született fiatalokkal elödeink kultúráját.

Én is jártam a Zrínyi Körbe 4 éves korom óta, letettem a három érettségit s most is még mindig tanítok. Öröm és jó érzés számomra, amikor a 9 éves gyerekek elszavalják azt, hogy “Laci te, hallod-e”... vagy amikor felismerik a magyar betüket, szép hangsúllyal olvasnak magyarul. Vagy a 15 éveseknél, milyen öröm, amikor el tudják helyezni a különbözö századokba a magyar királyokat, amikor felfogják és megértik, hogy miért történt az 56-os forradalom, és hogy nem volt hiába... Nagy felelösség vállalni a magyar nyelv, magyar kultúra tanítását... ezt vállalni az magyarnak lenni! Néha nagyon nehéz, hiszen nem vagyunk profi tanárok, legtöbben mind itt születtünk, mégis komolyan végezzük munkánkat, sok szeretettel és lelkesedéssel!

Idén júliusban megnyertem egy pályázatot, amit a Balassi Bálint Intézet szervezett olyan tanárok számára, akik külföldön tanítják a magyart. Nagy élmény volt, ismét ott lenni, és támogatást, segítséget, lelkesedést kapni igazi magyar szakértöktöl, akik felnéznek és elismerik munkánkat, akik éreztetik velünk, hogy érdemes, van értelme és szükséges megörizni magyarságunkat...

A Külföldi Magyar Cserkészet is rendkívül értékes munkát végez e téren. Arra törekszik, hogy vezetöi minden téren a lehetö legmagasabb színvonalat érjék el, hogy szellemi és erkölcsi elitet alkossanak, mert csak így lehetnek hasznos szószólói a magyarságnak, csak így mutathatnak példát a fiatalabb nemzedéknek. Jelszava az “emberebb ember, magyarabb magyar”, és a cél ezt elérni. “Alakítsátok ki saját szellemi Magyarországotokat olyan hittel,, hivatástudattal, amilyennel lV. Béla a tatárjárás után ujjáalapította az elpusztult országot. Tinódi Lantos Sebestyénhez hasonlóan legyetek a magyar kultúra terjesztöi magyarok és nem magyarok között... Toldi Miklóst példázzátok. Gyözzétek le a magyarság ellenségeit. Gyilkos szerszám helyett a szellem és a lélek fegyvereivel...” írta Bodnár Gábor, a Magyar Cserkészszövetség elhunyt ügyvezetö elnöke. Az eszme, a cél világos, de a megvalósításhoz hangyaszorgalom kell, a szalmaláng leküzdése és a mindennapok kitartása. Többször felmerült bennem a kérdés: miért vállalom ezt a feladatot?? Nem azért mert valaki követeli tölem, hanem azért, mert úgy érzem, hogy kötelességem és tudom, vagy legalábbis remélem, hogy így hozzájárulok a magyarság megtartásához, mert jó nekem magyarnak lenni! Mert úgy érzem, hogy ezt kell csinálni... mert büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok!

“Végzem, mit az idö rám mér,
végzem, ha kell százszorozva!
Hinni kell csak, s feljutunk mi,
Fel a fényes csillagokba!”

(Kányádi Sándor)

Buenos Aires, 2002 november 18.-a
Lajtaváryné Benedek Zsuzsi

 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó